Meg lehet szabadulni a BDSM-től, hogy az ember ne a vágyainak a rabja legyen?

Ha megérted, hogy miért csinálod, amit csinálsz (az érzéki élvezeten túl) az elindíthat a helyes irányba.

Sérült a lány, aki szereti, ha alázzák és sérült az, aki szereti őket alázni.

Jó ha tudatosítod magadban, hogy az agyad nem lesz a barátod ezen az úton mert nem szereti ha babrálsz az örömforrásaival.

Képes változni de lassan, hónapokig vagy évekig fog tartani mire beadja a derekát.

Válasz: Nem, nem fogsz tudni "megszabadulni" a BDSM-től. A szexualitásod a legbelsőbb-, leggyökeresebb éned kivetülése. Ideig-óráig tudsz magadnak hazudni és tudsz mellőzni is, de ahogy telik az idő, egyre nagyobb lesz a feszültség benned és egyre sz@rabbul fogod magad érezni.. Hiszen egyre "szomjasabb és szomjsabb leszel" a legbelsőbb és legőszintébb éneddel való érintkezésre. Az élet nem tökéletes, sőt.. sokszor diszharmonikus.. ezt a diszharmóniát érzed Te is.. Vagyis, hogy bármerre mész, valahol, valamennyire rossz lesz. Nem egyszerű, tudom. Igazad van, amikor azt mondod, hogy valahol ez így nem jó, valahol problémás.. de ennél csak az lesz sokkal nagyobb probléma, ha a szexualitásodban meg akarsz változni. Felejtsd el és sporólj meg magadnak értékes éveket. Próbáld meg megélni a vágyaidat, még ha nehéz, akkor is. Más esélyed nincs.

Én veled egyidős szubmisszív férfi vagyok, túl vagyok mindenen. Én is meg akartam változni, életem legborzasztóbb és legnagyobb értelmetlen hülyesége volt. Inkább elfogadtam, hogy ilyen vagyok és a nehézségek ellenére törekszem a vágyaim megélésére.

De nézz is utána, bármilyen kutatási eredmény azt fogja igazolni, hogy a szexualitás felnőttkorban nem változtatható meg. Hogy ki milyen irányba fejlődik ki, az már nagyon fiatalon régen eldől. Genetika + fiatalkori ingerek, tapasztalatok. Terapeutának ne higyj, ha azt mondja, hogy majd ő megváltoztat. Hazudik, a pénzed kell neki, évekig járhatsz oda és boldogan fel fogja venni a rengeteg pénzt, majd 4 év terápia után, amikor kiderül, hogy semmi értelme nem volt, majd ránt egyet a jobb vállán, te meg kisétálsz az ajtón. Bármilyen egyéb szexuális szerepben, irányban elképzelheted magad és táplálhatod vele az elméd, de később vissza fog ütni és az a pofon nagyon erős lesz. A BDSM vágyaid egy idő után úgy fogják elmosni a terpeuta bénázását és közösen építgetni próbált hamis valóságokat, mint amikor egy vízesés mos le egy rothadó döglött halat.

Nem tartozom a kérdezett cèlcsoportba, mert én csak mostanában, 40+ nőként fedezem fel ezt a világot, de már most látom hogy ez egy csodálatos dolog, soha nem tapasztalt őszinteséggel és erős bizalommal.

Az élmény akkora, hogy csodálkoznék ha erről a "szerről" le akarnék valaha is jönni.

Bízz benne hogy megtalálod a partnert hozzá, mi huszon-pár év "vanília viszony" után fedeztük fel együtt 😉

Attól tartok, hogy kérdező, te sem vagy tisztában azzal, mi az a BDSM.

Azt se értem, hogy minek akarsz tőle megszabadulni? Mert azt se írod le normálisan hogy miért akarsz tőle megszabadulni.

Egyik oldalról azt írod hogy minden lány a tapasztalataid szerint lelki beteg aki ilyet csinál és komolyabb kapcsolatot nem lehet kialakítani velük, ugyanakkor magadról nem állítod ugyanezt, pedig te is csinálod ugyanezt, csak a másik oldalon vagy. Sőt meglehet, hogy pont veled nem lehet komoly kapcsolatot kialakítani, de másokat viszont tudsz hibáztatni.

Itt valami szemellenzős kettősség áll fenn, az "áldozathibáztatás" tipikus esete, vagy máshogy kifejezve: más szemében a szálkát, sajátban még a gerendát se...

Nekem nincs szenvedélybetegségem, ezért nincs miből kigyógyulnom. Azt tartom, amit egy régi reklámfilm is tartalmazott: érték a mérték. A mértékkel művelt BDSM-ből nem kell kigyógyulni, se megszabadulni tőle azért hogy "egészségesebb" életet éljünk. A vágyak megélésének mederben tartása (kontrollálása) a legegészségesebb, a túlzások elkerülése szintén. Akaraterő kérdése az egész.

Nem lehet.

Vagy felüti a fejét, vagy lappang.