Hol a fény az alagút végén?

Több mint három éve vagyunk együtt a feleségemmel, másfél éve vagyunk házasok.

Alapvetően kiegyensúlyozott, és boldog a kettőnk viszonya. Ami viszont nagyon beborítja, az az eltérő igény a szexualitásra.

A kapcsolatunk elején még nagyon széles skálán mozgott a szexuális életünk, és nagyon felszabadult volt, engem viszont feszélyezett, hogy sosem volt orgazmusa. Állította, így is élvezi a szexet, de én azt éreztem, hogy ebből később még baj lehet. Merthogy most (akkor) még megcsinál mindent örömmel, hogy nekem kedvezzen, hiszen szerelmes, de amint évek múltán a rózsaszín köd oszlik, orgazmus és saját élvezet nélkül már nem lesz mi motiválja az együttlétekre majd. És valóban így is lett...

Tudni kell, hogy neki előttem soha életében nem volt orgazmusa, maszturbálással sem (de ettől függetlenül csinálta, csak sosem jutott el tőle, hanem befejezte, amikor elégnek érezte a maga számára). Velem aztán nehezen, de végül sikerült (kézzel, szex során soha). És nemi vágya sem nagyon, hiszen 24 évesen szűzen ismertem meg, pedig nagyon vonzó lány, tehát nem okozott volna számára nehézséget.

A kapcsolatunk elején még minden vágyamat megélhettem. Nekem az anális szeretkezés egy ilyen fontos dolog. Naponta többször is együtt voltunk így, minden nap. (Önzőnek tűnhet, de neki vaginálisan sem volt orgazmusa soha, análisan pedig nem igényelt semmi tágítást, előkészületet, így ez mindkettőnknek megfelelt). De egy sor dolgot íthatnék még, miket éltünk át még. Fantasztikus szakasza volt a közös életünknek.

Aztán szépen lassan elkezdtem önként, kérés nélkül elhagyni néhány dolgot, amiken azt láttam, hogy nem esnek jól neki.

Már egészen korán elhagytam például azt, hogy kétszer élvezzek el benne, ha egy megtörtént abbahagyjuk, pedig igényem lenne azonnal folytatni (megmarad az erekcióm, és az első élvezés után általában közvetlenül folytattam a másodikig, időnként még a harmadikig sem). De próbáltam kompromisszumos középutat találni, ezért egy ideje már nem folytatom a szeretkezést egy elélvezés után tovább. Valamint nálam ideálisan 10-15 percig tart egy aktus (azon túl már az orgazmust szeretném átélni), de mivel őneki az egész inkább "munka", ezért 5 percnél tovább nem nyújtom el, hogy ne nyüstöljem feleslegesen. Lépésről lépésre formálódott ez.

Mára már egészen radikális méreteket öltött. Korábban szerette, ha szívom a mellbimbóit, most már sziszeg tőle. Nem is markolom, mert azt is fájlalja. Nem harapdálom a nyakát, mert összehúzza magát tőle. Ha együtt zuhanyzunk, és összebújnék vele, simogatnám a zuhany alatt, nem kellemes neki, haladna a fürdéssel, kényelmetlen neki a zuhanyzófülke. Sorról sorra hagytam el dolgokat, egyiket a másik után, a nagyobbaktól már az egyre kisebbekig.

Mostanra szinte tartalmilag a minimumra redukálódtak az együttlétjeink. Hüvelyi szeretkezések, néhány póz váltakozásával.

Már egy ideje nincs meg nemhogy a napi többszöri, de legalább a napi egy aktusunk sem. És soha nem kezdeményez nálam, minden alkalommal én. Ez az, ami a leginkább kezdett zavarni.

Én, miután láttam, hogy pusztán az, hogy lemondok korábbi dolgokról, nem elegendőek a problémák javítására, mindent megpróbáltam nem passzívan, hanem aktívan segíteni a helyzeten. Tényleg mindent.

- Elsőként próbáltam váltani a csak hüvelyi úton történő szeretkezésre, hátha az anális aktus miatt alakult ez ki, és így majd több kedve lesz. Másfél hónapig egyetlen alkalommal sem voltunk együtt egyéb módon, mint hüvelyileg, de semmivel sem lett több kedve szeretkezni velem. Nem segített ez semmit.

- Próbáltam hosszú előjátékokkal meghozni a kedvét, de nem szereti a mellei masszírozását, csikis a nyaka, érzékeny érintésre a csiklója, nem jut el az oráltól, és zavarja, hogy esetleg kellemetlen íze/illata van.

- Próbáltam megvárni, hogy ő kezdeményezzen. Elhatároztam, hogy kipróbálom, ha nem teszek vele semmit, mikor merül fel benne magától, hogy szeretkezzünk. Egy hetet vártam, és még mindig nem tűnt fel neki, mióta nem vagyunk együtt, végül nem bírtam tovább, és én kezdeményeztem.

- Megpróbáltam, hogy alvás közben ingereljem a csiklóját, hátha az a baj, hogy nem tudja elengedni magát, és ilyenkor nem tereli el semmi gondolat, könnyen átadja magát neki, akár még be is épül az álmába, és visszahat onnan; negyven percig próbáltam így, alvás közben ingerelni, nyállal folyamatosan sikosítva, technikákat változatva, mire hogyan reagál, egy hang sem jött ki belőle. Végül feladtam.

- Kísérletet tettem, hogy ha minden alkalommal orgazmussal kötöm neki egybe a szeretkezéseinket, akkor pozitív dolgot társítana ehhez, és megjönne esetleg a vágya, elérem neki ezt kézzel, mindegy, mennyi idő, akkor is végigcsinálom - de mindig kérlelnem kell hozzá, hadd tegyem, és ha eljut ettől, másnap már nem akarja újra engedni nekem.

- Próbáltam csiklóingerléssel kombinálni a szeretkezéseinket, de mindig elvette a kezemet.

- Kértem tőle, hogy izgassa magát ő közben, ahogyan neki jó érzés, bizonygattam, hogy ez nekem nem sértő, sem vágyromboló, de mégsem teszi, csak amikor szólok emiatt, akkor fél percig, utána elfárad a keze, nem tud odafigyelni, nem tud félkézzel megtámaszkodni.

- Próbáltam különböző technikákkal kísérletezni (időnként kihúzva a hímvesszőt, a makkal dörzsölni a csiklóját, illetve váltakozva, végigsiklani a szeméremajkai között a csiklóig, majd vissza a hüvelybe, majd újra a szeméremajkai között csúszkálni a csikló ingerlésére, figyelve, melyik esik neki jobban, de semmi hatása nem volt.

- Megkértem rá, hogy maszturbáljon sokat, akár mindennap, hogy megismerje és felfedezze a saját testét, de csak nagyon-nagyon ritkán maszturbál, többre neki nincs ingere.

- Most várandós a babánkkal. Azt reméltem, a terhesség alatt majd, mint ahogy erről szoktak beszámolni, neki is megnő a libidója. Még kevesebbet szeretkezünk, mint eddig. És az is olyan, főleg az elején volt így, hogy nagyon lekorlátozott, mert féltette a magzatot, nem lehettem heves, sem mélyre nem hatolhattam. És tudom, hogy ez később ennél is rosszabb lesz, hiszen a baba mellett még azoknál is lecsökken az együttlétek száma, akik akarnák többször.

Tényleg mindent megpróbáltam. De úgy érzem, amíg ő nem tesz semmit se a dolgok javulásáért, én egyedül nem tudom helyrehozni a problémákat. Nem vagyok rá képes nélküle.

Nem akarom megcsalni őt. Szeretjük egymást, tudunk önfeledten nevetni egymás viccein, összebújva alszunk el, közösen nézünk filmeket. Nem hidegültünk el egymástól. Megelőzve az ilyen válaszokat, nem csal meg engem.

Vettünk ruhákat, eszközöket. Az eszközök talán kétszer voltak használva, a ruhák a mai napig nincsenek kibontva, egyszer sem fogadott azzal haza, hogy be van öltözve. Én pedig nem akarok ebben is a kezdeményező fél lenni helyette.

A legfájóbb, hogy nem érzem magamat vonzónak mellette. Ha ő levetkőzik bármikor, én jelét adom, mennyire kívánatos számomra. Én lehetek előtte bármikor meztelen, soha nem jegyzi meg nekem.

Sosem érzem, hogy szexuálisan vonzó vagyok a páromnak. Ez pedig elszomorít.

Ma már annyira leromlott ez, hogy ugyan lefekszik velem 2-3 naponta (néha ennél is ritkábban), de közben azt érzem rajta, hogy az egészen csak túl akar lenni, eltűri csupán. És ez nagyon fáj. Az én kedvemet is megöli.

Mostanra ott tartunk, hogy már a nyelves csókot(!) is elhagytuk! Már csak szájra puszit enged, nem szereti, ha próbálnám nyelvvel is csókolni. Úgyhogy nem erőltetem ezt sem. Ez egészen elképesztő számomra.

Van, hogy éjszaka, mikor alszik mellettem, közel állok hozzá, hogy elsírjam magamat, mert már nem csak a szex, de a nyelves csók is hiányzik.

Próbáltam megbeszélni vele a problémákat. Konkrétan azt mondta, hogy tartsak szeretőt, ő megengedi, csak tudjon róla, ne a háta mögött.

Kértem, hogy menjünk el szexuálpszichológushoz, de azt mondta, olvasott róla, viszont nem fizetünk olyanért, aminek aztán nem is biztos, hogy lesz eredménye.

Nincs több ötletem.

Már a szeretőtől elkezdve a váláson át az öngyilkosságig mindenféle gondolat átfutott a fejemben.

Nem akarom megszegni a neki esküvel fogadott hűségemet. Nem akarom, hogy elvált szülőkkel szülessen a babánk. És nem akarom, hogy apa nélkül nőjjön fel.

Sosem voltam olyan srác, akihez úgy ért ujjbeggyel egy lány, hogy elcsuklott a hangja, miközben a nevemet mondta, sosem remegett meg senki lány pusztán attól, hogy én a közelében vagyok. Sosem értem el érintés nélkül, hogy átázzon egy lánynak pusztán a jelenlétemtől a bugyija, és otthon rólam fantáziáljon. De azt vártam, ha nem is minden lánnyal, de a majdani feleségemmel minimum átélem ezt. Hogy valaki beleharap az ajkamba, lehúzza rólam a pólót, és lelök engem az ágyra.

Tudom, hogy ez a helyzet később sem fog már jobb lenni, csak ennél rosszabb.

És minek fizetnék egy prostinak? Kívánni ő sem fog, orgazmusa neki sem lesz tőlem. Legfeljebb mindkettőt eljátssza a pénzért.

Sosem fogom átélni az életemben, milyen az, amikor egy lány teste megfeszül az orgazmusban, miközben szerelmeskedünk.

Volt több barátnőm. Senkivel sem történt ilyen. Fájdalommal és elirigyelve olvasom, milyen sok lánynak mennyire alap ez, és minden aktus része. És bosszant, hogy milyen sok nő marad kielégítetlen a figyelmetlen vagy nem törödő pasi miatt, pedig el tudna jutni könnyen, és volna is rá igénye.

Korábban még az egyszerre elélvezést vágytam. Ma már az fáj, hogy egyetlen egyszer sem élem meg legalább csak az orgazmusát a páromnak a szeretkezés során.