Volt már olyan, hogy nem láttátok a fényt az alagút végén?

A gyerekek csak hétvégén vannak az apjuknál, egy éve egyedül nevelem őket. Ilyenkor, mikor kéthetente elmennek, alapból padlót fogok. Aztán most hozzájön a válással kapcsolatos mocskolódás. Tegnap pedig rájöttem, hogy akiket barátnőmnek hittem, nem számíthatok rájuk még egy séta erejéig sem. A pasi megkergült, kiakadt azon, hogy én most nehezebben viselek dolgokat (pl, hogy itt a hosszú hétvége és ismét semmi közös program).

Mi lenne az ideális, ha végre elválnék, ha már biztosan tudnám, hogy a gyerekeket az apjuk max két hetente viheti el, ha a pasim végre észbekapna, ha ki tudnék mozdulni, ha már a barátaim cserbenhagytak, akkor újakat találni. De mindezt hogyan?

Hát egyelőre a telefont sem veszi fel a kedves, aki talán nem is párom. Próbálnék vele beszélni :)

Én is valahogy próbálom magam lehiggasztani, mert a pánikhelyzetekben viszonylag rosszul reagálok...

Próbálom átvészelni holnap estig, mikor hazajönnek a gyerekek.