Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért undorodom már előre a szextől?
Jó lenne egy társ,egy partner,de ha rágondolok,hogy ágyba kell bújni vele,olyan szintű undor fog el,hogy az hihetetlen. Tegyük fel lenne egy barátnőm aki már nem szűz. Belegondolok,hogy előttem már szexelt és undorodom tőle. Elképzelem azt ahogyan mással szeretkezett és azt ahogyan másnak a farka járt benne. Persze én szűz vagyok de akkor sem értem,hogy ez miért van így nálam.
Lehetséges, hogy nem is teljesen undort érzek hanem inkább egyfajta kiábrándultságot. Mélyen legbelül tudat alatt mindig is éreztem, hogy kevés vagyok a lányokhoz. Ilyenkor akkora elkeseredettség lesz úrrá rajtam, hogy néha belenyilallik a szívembe és a mellkasomba is.
A szexuális vágyammal és a merevedéssel is komoly problémák adódtak, évekkel ezelőtt is észrevettem, hogy nincsen minden rendben de akkor nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Mára már szinte teljesen lenullázódott a szexuális vágyam is.
Te nem választ vársz a kérdésedre, te az igazadat jöttél bizonyítani. Neked tetszik, hogy mindenki válaszára tudsz mondani valami cáfolatot. És persze sajnáltatod magad. Nálam ez nem működik. Vénember vagyok, és komolyabb hátrányokkal indultam, mint te: nagyon alacsony vagyok, nem jóképű, és nem is különösebben okos. Féltem kapcsolatba kerülni a lányokkal, ugyanakkor persze nagyonis vágytam rájuk, méghozzá a legcsinosabbakra. Huszonéves koromig még csók sem volt, pedig a gimiben lehetett volna kapcsolatom, mert volt lány, akit vonzottam, de nekem nem tetszett, és nem tudtam legyőzni a bátortalanságomat érte. Onnan kezdve pedig egyre rosszabb lett. Aztán lassan rájöttem, hogy ha az esélytelenek nyugalmával barátkozom a lányokkal, ha tudomásul veszem, hogy úgysem lesz semmi, akkor lassan elmúlik a félelmem. Azután az egyik lány bemutatott a barátnőjének, és vele tudtam őszintén beszélni, elmondtam neki, hogy szűz vagyok, stb. És nem szakadt le az ég! Attól kezdve minden rendbejött, nem aggódtam azon, hogy alacsony vagyok, mindig a csinos lányok közelségét kerestem, és gyakran sikerrel. Természetesen nem mindig, de mindazokat az élményeket megszereztem, amiket a magas, jóképű fiúk.
Ennek negyven éve, és azok az emlékek élénken élnek, amikről beszámolsz, de csak mint a hülyeségem bizonyítékai...
Egy szóval sem állítottam, hogy nem mondtál igazat! Lehet minden szavad őszinte, de akkor is úgy van, hogy mindenkinek bizonygatod, hogy számodra miért nem jó a válaszuk. És azt ne akard elhitetni, hogy nem sajnálod a sorsodat, kúlönben nem írtál volna ide. Csakhogy ez nem visz előre, meg sehova. Tessék erőlködni! Egyetlen dolgot kell legyőznöd: saját magadat, a saját félelmedet, szorongásodat. Kezdj magaddal valamit, amiben jó lehetsz, amihez van érzéked. Attól megjön az önbizalmad, rájössz, hogy van benned érték. (Nem mellesleg meg is lehet abból élni, ha valamit jól csinálsz.)
A depresszió egy valódi betegség, és van rá még patikai gyógyszer is! Az első, hogy ismerd föl, hogy beteg vagy, legyen betegségtudatod. Fordulj vele orvoshoz, és tartsd be, amit mond, rendel.
Ne az önigazolást keresd, ne azt válaszold (magadnak se), hogy miért nem tudsz felülkerekedni a helyzeteden, hanem próbálkozz, és tudd, hogy a kudarcok is benne vannak a pakliban, másoknál is!
"A lányok is ugyanolyanok mint az emberek :) ezt lányként mondom,"
Ilyenkor mennék el egy lakatlan szigetre!
Mert tudjuk, hogy a lány nem ember? Vagy hogyan gondoltad?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!