Terhes vagyok, mit tegyek? 18/L

"A nők két dologért képesek mindent megtenni: azért, hogy legyen gyermekük, és azért, hogy ne legyen."

Én közelről láttam mind a kettőt, - az első sokkal szomorúbb!

Én a helyedben örökbe adnám.

(Tudom hogy nem akarod, csak gondoltam leírom hogy szerintem mit tegyél.)

Én majdnem 19 voltam amikor megszületett a lányom,a szüleim a párom támogattak,a párom anyja meg is vert volna csak azért hogy vetéljek el,ennek már 5 éve,tudtam előre,hogy az apuka így milyen lesz az anyja miatt,tudtam,hogy csak idő kérdése,hogy elmegy és mégis vállaltam és életem legjobb döntése volt,az apa nincs is velünk,de rosszat így sem mondanék róla,most ott tartok,hogy a férjemmel babát szeretnénk,de nem lehet egy betegségem miatt,ha akkor a kívülállókra hallgatok,most még a lányom sem lenne nekem,ő egy csoda az életemben!

Sokan ujjal mutogattak rám,de sokan támogattak is,ahogy írtad,neked nem mondogatják,hogy vetesd el!Ne vetesd el,lehet hogy egy életre megbánnád,ha megtartod,azt soha nem fogod megbánni:)

Kedves utolsók!

Teljesen egyetértek veletek, én is és a Nejem is fiatalon lettünk szülők (mi terveztük)

Egyvalamit elfelejtetek, hogy a kérdező, gyógyszer mellett lett terhes.

Én is a megtartás mellett állok, és szerintem semmi baj ha fiatal vagy, sőt!

Szerintem kifejezetten előnyös.

Egy gyermekneveléshez sok türelem kell, és egy fiatal szülő sokkal türelmesebb. (tapasztalat)

Tanulni tudsz tovább ha még estin vagy levelezőin is, igaz kicsit nehezebb és drágább, de megoldható.

Ha anyagilag megtehetitek, csináltassatok egy olyan vizsgálatot, amivel megbizonyosodhattok, hogy a gyermeknek nincs károsodása a gyógyszertől.

Az sem 100%-os, de talán nincs is kérdés ha baj van.

Én kívánom, hogy egészséges legyen.

Kedves utolsó!

(Lehet, hogy azóta már nem utolsó, aki szerint a fiatal szülők türelmesebbek:))

Egyet értek veled, egy dolgot leszámítva. Az én tapasztalatom az, hogy a kevésbé fiatal szülő (huszonéves) sokkal türelmesebb. Ez így is logikus. Ha magamból is indulnék csak ki, vagy édesanyámból. 18 évesen én idegbajt kaptam volna egy gyerektől, hogy éjszaka többször fel kell hozzá kelni, stb. Nekem ehhez olyan fiatalon nem lett volna türelmem. Meg elég élettapasztalatom és úgymond bölcsességem sem egy gyermek felneveléséhez. Mármint olyan neveléshez amilyet ma adhatok a gyermekemnek 27 évesen. Nem egy nagy kor ez sem, de az elmúlt 9 évben annyi minden történt velem és a családommal, hogy megrokkantam volna ha még egy kicsi gyerekem is lett volna mellette. Ma már kemény vagyok:) Bátran megállom a helyem önállóan a világban. Az tök jó, hogy számíthat az ember a családjára, és fontos is, de csak erre nem szabad építeni. Sajnos bármi történhet, mint az én esetemben. Nem él már senki a családomból csak az egyetlen testvérem. Pedig fiatal szüleim voltak. Én amondó vagyok, hogy ok, legyünk optimisták, de mindig számolni kell a legrosszabb eshetőséggel is. Ez az abortusz részre is vonatkozik persze.