Mit gondoltok erről? Szerintem Undorító dolog ez a reklám "nekik"!

13:55-ös vagyok. Már ne is haragudj, hogy eddig nem válaszoltam, de vettem a bátorságot és nem ültem egész délután a gép előtt.

Egyfelől pozitív hogy nem felcsatolhatóztok, ennek örülök, mert az elég undorító dolog. Én legalább is nem próbálkoznék ilyesmivel.

Az, hogy a gyereketeknek két anyja lesz, az a ti dolgotok. Szerintem nem egy egészséges családmodell, de a saját gyerekének mindenki olyan példát mutat, amit akar, még ha nem is feltétlenül válik hasznára.

Én sosem értettem, hogy hogy lehet az, hogy nem tudtok érzelmeket táplálni pasik iránt. Nekem van sok barátnőm és szeretem őket, de nem szerelemmel, mert az egy teljesen természetellenes dolog lenne. Van olyan barátnőm, akivel jóban rosszban együtt vagyunk, de ez csak egy nagyon szoros barátság, amibe nem fér bele olyan, ami egy romantikus kapcsolatba igen. Meglehet, hogy ti ezeket a jó barátságokat értelmezitek félre magatokban.

Az, hogy a szex nem volt jó a pasival, az a pasi hibája is lehetett. Rossz pasit fogtál ki, de egy pasi is tud nagyon gyengéd és figyelmes lenni.

És nagyon sok barátnőm van, aki egy csalódás után elhatározza, hogy ezentúl majd csajokkal kezd. De a kezdeti elkeseredés után észhez tér és nem esik át a ló túloldalára. Elhiszem, hogy van, aki nem ilyen erős lelkileg, de a saját életeteket nehezítitek meg. Ti, magatoknak és nem mások.

Ugyan nem nekem válaszoltál, de én válaszolnék neked.

Látom én, hogy segíteni akarsz, ez jó dolog.

Csak te nem értesz meg minket, mert nem éltél melegként egy heteróközpontú társadalomban. Ami nektek hétköznapi, az nekünk akár halálos is lehet. Elmenni egy bárba nektek könnyű, minket (ha megtudják, hogy homók vagyunk) kinéznek, rosz esetben kidobnak a bárból. Heteró helyeket sosem ér támadás, meleg bárokat annál inkább.

Nem a heterót rugják ki szexualitása miatt, hanem a homót.

Nem foghatom meg a párom kezét, mert jobb esetben beszólásokat kapok, rosszabb esetben egy acélbetétest az arcomba.

Mi igenis diszkriminálva vagyunk. És ezt nem mi rontottuk el, mert egyikőnk sem választotta a homoszexualitást. Így születtünk, ti meg heterónak. Inkább örülj neki, hogy könnyebb az életed, és örülj, hogy téged nem gyűlölnek rajtad kívülálló okok miatt. A mi életünket csak az el nem fogadó emberek teszik tönkre.

Kedves ma 19:13!

Én vagyok, akinek a 2 soros hozzászólást írtad, engedd meg, hogy válaszoljak rá.

Egyrészt köszönöm, hogy nem részletezted, mennyire undorító vagyok a szexuális hozzáállásom miatt, jól esett egy ilyen tanácsot kapni, akkor is, hogyha én tudom, hogy nekem az nem segít:( Nem azért, mert így akarom, hanem mert ilyennek születtem. Hidd el, elég gyakran én lennék a legboldogabb, ha nem a lányokat szeretném, mert rengeteg hátrányos megkülönböztetés ért, pedig nem hencegek vele, a szoros baráti és családi köröm tudja, valaki viszont kikotyogta, ennek következtében egy jó ideig mély depresszióba kerültem. Akkor kezdtem fiúkkal, de egyszerűen sem az érzelmi, se a fizikai biztonságot nem tudták megadni nekem, a barátnőim viszont igen. Nem gubóztam be, talán egyszer derültégből villámcsapásként ér az, hogy beleszeretek egy férfiba, nem tudom még. De lehet, hogy örökre lányokkal leszek boldog. Én csak azt szeretném, hogy elfogadjanak, nem is, nem kell hogy elfogadjanak, de ne vágják az arcomba, akár névtelenül a neten, akár személyesen, hogy genetikailag beteg vagyok, akire semmi szüksége sincs a társadalomnak, mert ez sokkal jobban fáj, mint ahogy azt ti el tudjátok képzelni, mert ezen biztosan nem mentek át...

Az én egyik legjobb barátnőm leszbikus.

Először nem is tudtam, aztán egyszer csak mentünk valahová és teljesen hirtelen a fülembe súgta, hogy leszbikus. Kicsit meglepődtem ugyan, de valahogy már éreztem egy ideje, vagy inkább gyanakodtam. Nem is mondtam rá semmit, nem faggattam, úgy gondoltam nem kérdezek, hagyom, hogy annyit mondjon el, amennyit ő akar és akkor amikor akarja. Gondolom azért mondta el, mert várta, hogy kérdezzek, de nem mertem, mert nem akartam, hogy azt gondolja, hogy emiatt bármi is változik majd köztünk. Mert semmi nem lett más.

Addig sem beszéltünk a szexuális életéről, nem az a típus, aki szereti megosztani másokkal, most sem beszélünk. Néha említi, hogy boldog a barátnőjével, aminek én tiszta szívből örülök, mert megérdemli. Ő az egyik legjobb ember, akit ismerek, akármilyen a szexuális beállítottsága. Szóval semmiben nem különbözik másoktól, és semmiben nem másabb, mint amikor nem tudtam róla. Akkor is nagyon szerettem, most is szeretem. A nemi élete meg nem tartozik se rám, se másra.