Elítéled a melegeket? Szerinted betegek?

Nem ítélem el, mivel én is meleg vagyok. A WHO által jegyzett betegségek közül a '70-es években törölték is a homoszexualitást, tehát eszerint nem betegség. De most őszintén, nem teljesen mindegy, hogy betegség vagy nem? Kinek ártunk azzal, hogy saját nemünkkel vagyunk boldogok? A legtöbb válaszban az lesz, hogy "...de ne vonuljanak fel!". A melegek döntő többsége nem vesz részt a melegfelvonuláson, tehát a felvonulás alapján nem lehet reprezentatív képet kapni a melegekről. Emellett olyanok fognak írni, akik még az életükben nem beszéltek meleg emberrel (vagy beszéltek, csak éppen fogalmuk sem volt róla, hogy az illető meleg), és csak a szélsőjobbos gyűlölködéseket tudják ehhez a témához hozzáfűzni.

24/F

Mennyi idióta felfogású ember te jó ég. betegség, hogyne.

Én elfogadom őket.

Az más dolog hogy pl a melegfelvonulás egy kicsit már túlzás, direkt feltűnősködnek..ha bekussolnának, senki nem háborogna miattuk, nem foglalkoznának velük és kész, élhetnék a kis életüket, anélkül hogy az emberek orra alá nyomnák hogy márpedig ők a f.sz másik végén szeretnek lenni, és igenis fogadják ezt el. -.-

Nekem az egyik legjobb barátom meleg.. nem ítélem el beszélgetni kell velük és meg kell ismerni őket különben sose fogjátok megérteni :)

19L

ma 13:01!

Te vagy a mentős? Nem akarok veled itt is vitába keveredni(mint pár hete), csak kérdezem.

Szerintem egy nagyon összetett pszichés-mentális probléma. Az esetek nagyon kis százalékában örökletes genetikai "betegség". A gond inkább az, hogy a melegek gyakran más pszichés gonddal is küzdenek (önelfogadás, önbizalom, stb.) és így nehezen meghatározható, hogy mennyire vannak ezek összefüggésben a nemi érdeklődéssel, illetve mi az, amit kezelni kéne, mi az, amit nem.

Nem ítélem el őket, amíg két felnőtt ember közötti szabad döntésen alapuló kapcsolat. Nagyon zavart viszont, amikor egyszer egy 40-50 közti pasit és egy 14 körüli kisfiút láttam együtt, ráadásul a tömött buszon nyíltan fogdosták és csókolták egymást. Egy 14 éves gyerek még alkalmas erre a döntésre. Különnemű párnál is megrontásnak számítana ugyanez.

Az ilyesmi különnemű pároknál is zavar amúgy, ha az arcomba tolják a magánéletüket. A puszi, egy ölelés, kézfogás stb. utcán is OK, de a cuppogó nyelvescsókok és tapizás az szerintem csak a hálószobára tartozik, és nem az utcára.

Szóval a válasz röviden: nem ítélem el, és ha az érintett jól érzi magát - vagyis nem okoz nála pszichésen gondot az irányultsága, akkor felnőtt emberek magánéletébe nem szólok bele.