Szerintetek nagyon gáz így megkérdezni, hogy mekkora?

23:22

Ezt hogy érted pontosan? "Tudod, én úgy éltem, ahogy te elképzelted az életeteket."

Amúgy pszichiáterről annyit, hogy nekem volt eggyel dolgom, ugyan az sportpszichiáter volt, és elbeszélgetni eltudtam vele, de a problémámon nem segített. Annyira nem is tudtam megnyílni előtte és feszélyezett, hogy nem a "barátom". Van pár barátom, akikkel nagyon közel állunk egymáshoz, és nekik mindent eltudok mondani. A pszichiáterrel meg mégse volt az.

Egyébként az eredeti kérdésemre visszakanyarodva, ma lett volna lehetőségem megérdezni, sőt... Szóval ma reggel úgymond "elvoltunk", vagy lehet pettingelésnek hívni szerintem, de ugye alsó mindkettőnkön volt. Nah és egy ponton meg is kérdezte, hogy szeretnék-e mást is felfedezni a testén... És hát persze egyértelmű volt, hogy mire gondol, mivel egyetlen pont van ugye rajta amihez nem nyúltam/láttam... És persze megvolt a kísértés, hogy azt mondjam igen, meg minden, szóval valamilyen szinten vágytam rá, de nem tudtam se igent, se nemet mondani, mert nem éreztem rá kész magam...

Hiába beszélgettem itt erről, a kérdés mégis váratlanul ért. És egyszerűen nem tudtam se azt mondani, hogy igen, se azt, hogy nem, összesen, hogy nem tudom. Ő meg rögtön mondta, hogy semmi baj, csak gondolta megkérdezi, mert volt egy ilyen érzése, vagy ilyesmi.

Most azóta elgondolkoztam róla, és arra jutottam, hogy talán mégse lenne olyan hülyeség, ha a nadrág azért marad. Egyébként szerintem nekem tényleg az van, hogy szükségem van ezekre a felvetésekre, és aztán gondolkodási időre (és úgy gondolkodás, hogy nem közvetlen rajta fekszek tomboló hormonokkal ugye... mert ilyen döntésben nem is mernék megbízni, bármire jutok) Mert amúgy ugyanezt játszottuk el a csókkal, meg a fölső levételével is. Tudom, teljesen hülyén hangzik, de a csóktól is tartottam, és amikor megkérdezte, hogy lehet-e, akkor szintén nem tudtam mit mondani, mert akartam is, meg féltem is. Szintúgy a fölső levétele.

Szóval azt hiszem én ilyen helyzetben nem tudok dönteni, csak később, nyugodt körülmények között, átgondolva, hogy mit is akarok, mi lenne jó.

Úgyhogy úgytűnik mégiscsak úgy tudom meg a méretét, ahogy jópáran itt mondogatták, mert amúgy miután ezt mondta, bennem volt, hogy itt lenne az alkalom helyette rákérdezni, és észre is vette, hogy tépelődök, és kérdezte is, hogy aggódok-e valamin, de még haboztam megkérdezni, de már ott voltam, hogy azért megkérdezem, de akkor így mondta, hogy ne aggódjak, nincs miért, és akkor így rádöbbentem, hogy ténylegesen nincs miért, mert bármi lesz is, ő vigyáz rám. Azt hiszem, hogy ezt hallanom kellett tőle, bármennyire is tudtam ép ésszel. Úgyhogy nem kérdeztem meg.

De egyébként ezért is jutottam utána így átgondolva arra, hogy legközelebb lehetne a mostani felvetését megcsinálnom (de nadrág marad), mert most már biztos vagyok benne teljesen, hogy nem fog érdekelni, meg nem az fog érdekelni mekkora, hanem azt fogom lesni, hogy hogy tetszik neki XD Úgy ahogy annak lennie kell :P

És amúgy tudom, hogy nem jók a szélsőségek, de ha megszakadok sem szabad, hogy szexre kerüljön a sor, még ha tényleg ő életem párja, és nem csak a hormonok mondják most ezt. Amíg nem vagyunk olyan helyzetben, hogy egy "becsúszott" gyerekkel ne legyen kilátástalan a helyzetünk, addig semmiképpen se szabad, mert csak rosszat tennénk. És tudom, hogy rettenetesen kicsi az esélye, de azt is tudom, hogy nem lehetetlen, és mint mondtam, soha nem tudnám megbocsájtani, ha megtörténne. Egyelőre sehogyse és semmi jó nem sülhet ki belőle, mert olyan a helyzetünk, de majd ha változik, akkor meglátjuk mi lesz. Mondjuk az is elképzelhető, hogy addigra már tartunk ott, hogy összeházasodjunk, és akkor a kérdés irreleváns. De hangsúlyoznám, hogy mindez a jövő zenéje csak, egyelőre meg biztos nem.

18:40

pizsamanadrág az jó, nem? mert általában egy éjszakát itt alszik, és következő nap reggel is együttvagyunk

vagy esetleg boxeralsó ha marad? igen, gondolom a rendes nadrág kényelmetlen lenne, de még abban az esetben is, ha azt levennénk, akkor ha boxer marad az úgy jó? Vagy boxer is nagyon kényelmetlen?

De pizsama biztos jó szerintem, csak boxert nem tudom...

07:55

Hogy tisztázzuk: Ő közölte velem először, hogy ő nem szeretne szexuális életet élni házasság előtt, én csak utána tudtam mondani, hogy teljesen egyetértek és én se XD

Egyébként maga a szexuális aktus nem az egyetlen módja egy kapcsolatban az örömszerzésre, még szigorúan testi értelemben sem.

Egyébként nem parázok görcsösen, csak mint mondtam, én végignéztem, ahogy egy barátnőmnek abortuszra kellett mennie hiába védekeztek felelősségteljesen. És azt is hozzátenném, hogy a barátja jópár évvel idősebb volt, rendes tapasztalatokkal rendelkezett a védekezés terén, tudta nagyon jól mit csinál. És mégis megtörtént, hiába figyeltek oda abszolút. Most szerinted mi mondja azt, hogy ez nem történhet meg velem is? Semmi, egyáltalán semmi biztosíték nincs. Ráadásul ez az eset nem csak a lelki és a testi egészségét veszélyeztette, de egy boldog, jól működő kapcsolatot is tönkretett.

Miért mániákus az, aki szeretne igazán biztosra menni? Egyébként nem tudom elolvastad-e többi kommentem, de nem ez az egyetlen indokom a várakozásra, de ez az, amit nem lehet sehogyse megdönteni, még én se magamnak.

Mindenkinek szíve joga hogy vállalja a teherbeesés kockázatát, aki nem szeretné, annak is ugyanúgy joga van hozzá.

Nem kell ezért lehüly.ézni, meg őrültnek hívni. Én sem ítéllek el téged, amiért te nem úgy gondolod mint én, neked miért kell engem? Jobban érzed magad tőle? Úgy gondolod ettől jobban igazad lesz, és így, hogy a másikat lehordod jobbnak érzed a te döntésed? Mert szerintem ez van mögötte.

Én korábban is mondtam, hogy ennek személyes, illetve párkapcsolatban a két ember döntésének kell lennie.

És nem is kértem véleményt erről, csak megvan a rossz szokásom, hogy általában válaszolok ha hozzám szólnak.

15:02

Nem veszem annak.

Én is gondoltam ezekre, ne aggódj.

Szóval ha mondjuk lenne már gyerekünk, és nem akarunk többet, persze védekeznénk, de ilyen esetben ha becsúszna egy, nem okozna kilátástalan helyzetet. Úgymond ahol három szájat eltudnak látni, ott jut a negyediknek is.

Meg egyébként ha házasságkötés után becsúszik egy gyerek, az mégse olyan katasztrófa, mert akkor már úgyis eldöntöttétek, hogy egymással élitek le az életeteket.

Egyébként én szeretem a párom nagyon, de még nem tudom, nem tudhatom, hogy vele akarom-e, fogom-e leélni az életem.

Egyébként én a házasságot nem szeretném elsietni, és szerintem ő sem, úgyhogy nem hinném, hogy az elkövetkezendő egy, másfél évben megkérné még a kezem. Két év múlva viszont én befejezem MScimet, ő meg Phdját, és akkor ha még együtt vagyunk, lesz lehetőség úgy tervezni és jelentkezni munkára vagy további akadémikus dolgokra, hogy legalább egy városban maradjunk.

Valamint a házasság nem csak lelki, de anyagi biztonságot és segítséget is nyújt egy gyerekhez. Viszont én nem azért akarok házasodni, mert terhes lettem, hanem mert valakivel le szeretném élni az életem.

Szóval összefoglalva: az elkövetkezendő két évben ígyse úgyse lenne megoldható a gyerek, és amúgy is ennyi idő szerintem kell mielőtt felelősen dönteni tudsz házasságról. Aztán meg meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok.

De ne aggódj, tudom, hogy sosincs igazán jó idő a gyerekvállalásra, ha akarod, akkor kell, de most mindenképpen több baj lenne mint bármi jó. Szóval jelenleg nagy eséllyel tönkretenné legalább a kapcsolatunkat ha nem az életünket ha becsúszna, míg könnyen meglehet ha várunk pár évet, akkor még ha be is csúszik, tudunk neki örülni.

Ez itt a különbség szerintem.

Meg amúgy úgy látom, hogy mire házasságra kerülhet a sor, addigra jutnánk el tényleg oda, hogy a becsúszott gyerek nem egy katasztrófa. Szóval azt hiszem ez is helyzetfüggő.