Szerintetek létezik 30 éves vagy feletti szüz lányok?

29 30 nak: nem tértünk el a kérdéstől, mert a kérdés arra vonatkozott, hogy vannak-e? Vannak.

Ha az utcán jön szembe egy akármilyen nemű ember, hogy üljünk le, kicsit beszélgetni én is elhajtanám.

Ha te mondanád, akkor azt mondanám, miért is ne? - de nem gondolnék arra, hogy van-e- nálam óvszer...

Felvetettél egy pár érdekes dolgot, pontosan beszél és intelligensen érvelsz, olyan nagyot nem bukhatnék a dolgon, de nyerhetnék pár további érdekes gondolatot, tapasztalatot a világról.

Ha jól értem, az életedből akkor nem csak a kapcsolat, és a szex marad ki, hanem a beszélgetések is felnőtt emberekkel? (kivéve azokat, akiket eddig megismertél?)

Ha ezt jól gondolom, az is kicsit veszélyes pálya, mert a számuk fogy: ez a világ rendje- é ha újak nem lépnek be, akkor????

Utolsónak, megint én :-)

Jaj, dehogyis, nem maradnak ki a beszélgetések felnőtt emberekkel. Nehezebben nyílok meg emberek előtt, nehezebben teremtek kapcsolatot, amit arra vezetek vissza, hogy kamaszkoromban nem mentem szórakozni. Talán, de nem vagyok biztos benne. De azt is látom, hogy nagyon sokat változtam ezen a területen az elmúlt években, ez többek között a munkámnak is köszönhető, mert embereknek kell beszélnem, és idegen helyeken kell idegen emberekkel szóba elegyednem. Pl. nyaralás alkalmával (merthogy azt is szoktam csinálni :) ) simán leszólítok idegen embereket, legutóbb egy családdal sikerült túrázni abszolút spontán. Vagy amikor külföldre megyek egyedül, kénytelen vagyok útbaigazítást kérni. :) Ezek biztonságos vizek, nincs gond.

Azokat a helyzeteket viszont kerülöm, amik direkt randi helyzetek, vagy ilyen célból akaródznak létrejönni. Valaki valamelyik válasznál írta, hogy akkor bepánikol. Pánikról nem beszélnék, csak valahogy nem érzem azt, hogy ez nekem nagyon kellene - hogy is mondjam, idegenkedek a dologtól. Volt 1-2 randim 18 éves korom körül, de ennél tovább nem mentünk. (Ugyanakkor az is lehet, hogy nem olyannal hozott össze a sors, akivel rögtön azonos hullámhosszon lettünk volna.) Ha esetleg úgy alakul majd az életem, hogy mégis összejövök valakivel, akkor az szinte biztos, hogy a közvetlen környezetemből fog kikerülni.

Nem tudom, hogy erre irányult-e a kérdés, vagy megint félreértettem valamit. :S

32-nek 31 :) - látod fertőző vagy, mert bár úgy tűnik már csak ketten társalgunk nem akarok üzit írni, mert rögtön úgy értenéd, hogy.... :P

Nem, nem értettél félre, (a napokban sem) azt kérdeztem, hogy egyáltalán van-e bármiféle társaságod, vagy kapcsolat-teremtő (emberi kapcsolat) készséged. :D

Hogy a zárlóróttságodnak valóban ez-e a magyarázata, hát ki tudja, - én sok zárkózott 20-23 évest látok, pedig amúgy buli buli hátán, de az a hangzavar is egyféle elkülönülést biztosít.

Ez a direkt randi dolog nem világos nekem.. a

Az enyém az volt, azon a társkeresőn, de én semmi más elvárással nem mentem volna, mint bármiféle más találkozóra.

Lesz egy ember, aztán beszélgetünk.

Nekem két hosszú kapcsolat volt az életemben, meg még egy komoly, de egyik se úgy kezdődött, hogy na mi aztán randizunk, azért, hogy... (majd erre visszatérek)

Az ismerős érzés, "ez nekem nagyon kellene - hogy is mondjam, idegenkedek a dologtól. " - szóval ez nem a te pszichéd sajátossága: nem megfelelő partner, mindegy miként nem az. Kiiszom a kávét, és elbúcsúzok.

Az én tapasztalataim alapján meg egyetértek: "szinte biztos, hogy a közvetlen környezetemből " nekem is így volt, akkor is, ha a "közvetlen környezet" éppen az iwiw volt.

Utolsónak:

El szoktam olvasni a privát üzeneteket (de most volt egy váltásom), többnyire válaszolok is rájuk. Ha valaki nem azt írja nekem, hogy nincs-e kedvem ismerkedni, akkor nem úgy értem. :)

Amúgy meg valakiknek fent kell tartani a kérdést - legalábbis nekem szokott olyan szelekcióm is lenni, hogy azokat a kérdéseket olvasom el, amire sok válasz érkezett. :)

OK, megegyezhetünk abban, hogy nem a bulihiány tett zárkózottabbá. :) Gondolkodtam a válaszod alapján, hogy én tudnék-e ilyen embert mondani. Nem, nem látok olyat, aki nagy bulis, de közben meg zárkózott.

Direkt randi: azt nem szeretem, ha azt mondják, hogy na akkor most randizzunk. Vagy amikor külső ráhatás miatt találkoztam néhány emberrel - nekem ezek zavaróak voltak. Nem is tudtam elengedni magam. Ekkor az ember azt a kényszert érzi, hogy legyen jó és tudjon mindent. Meg én akkor is tudtam, hogy nem akarok senkivel összejönni, így olyan faramuci volt a helyzet.

Azt a társkeresős szituációt nem értem: mármint a szitut értem, csak a nő reakcióját nem. Ha társkeresőn van az ember, akkor elvileg kapcsolatot szeretne, és így ha valaki személyes találkára hívja, akkor nem kell lehordania az illetőt. Ez nagyon gáz. Ilyenkor szoktam már azt mondani, hogy szégyellem, hogy nő vagyok. :( Szóval ez csak egy kivételes helyzet volt, hidd el.

Várom a sztori végét: "Nekem két hosszú kapcsolat volt az életemben, meg még egy komoly, de egyik se úgy kezdődött, hogy na mi aztán randizunk, azért, hogy... (majd erre visszatérek)"

Ha neked valaki tetszik, akkor azt már elsőre érzed? Ez aztán jó kérdés. :) Az utolsó előtti bekezdésedre akartam reagálni: ha esetleg ismeretlennel találkozol, akkor már az első találkozó után eldöntöd, hogy mész-e vele tovább, vagy adsz még lehetőséget?

Iwiw: hát, az elég bő környezet volt. Most abba gondolj bele, hogy nem vagyok fent semmilyen közösségi oldalon, így nekem a közvetlen környezet tényleg közvetlen. :)

Kettővel előző előzőnek (bár hasznos ez mindenkinek)

[link]

Most sietek, de "adsz még egy esélyt" - nem.

Én nem adok esélyt, más se adjon nekem.

Ha nagyon nem egy világban élünk, akkor balra el...

Van jó pár szimpatikus nő, akivel egyszer, kétszer háromszor is beszélgettünk, de aztán abbamaradt.

Én úgy vagyok vele - gondolom ők is, - hogy kedves egy ember, viszont dolgozni kell, mosni meg ilyenek és azért az csak fontosabb.

Az iwiw meg olyan volt, mint Budapest, meg Lénárd Sándor szerint Róma: nem egy gigászi, átláthatatlan nagyváros, hanem sok kis falu egymás mellé épülve.

A falubeliek, meg egy-két év után éppoly közeveten környeztet jelentnek, mint pl. a munkatársaim, sőt: látod, mikor kel, mikor fekszik, mit olvas, milyen zenét hallgat...

Most elküldöm, neked, amit én hallgatok. - de semmi randi!!!!! ☺

egyszerűen: szép

Ne szégyelld, hogy nő vagy, - ők nem nőként ilyenek, csak ilyenek. Jönnének majd "randizni", csak a fokozatosság lenini elvét követve, - először levélben megismernénk egymást.

Irkálok is ilyen komoly leveleket, hogy "mesélj magadról"... - mégis, mit? :).

Arról nem is beszélve, hogy a a kommunikációnak elég kicsi rész a az, amit a szavak visznek. Az meg az én egyéni szoc problémám, hogy kapok emailt 3-400 embertől, szóval nekem az ne akkora élmény, hogy jaj, egy új mail... főleg ezen a szinten.

Olyasmi élménye, hogy "szerelem első látásra" nem volt, sőt szerintem az a legszebb dolog, ahogy ez alakul.

De az őszintétlen,kamu embereket azért eléggé könnyen fel tudom ismerni

Egyszer csak előrekerül minden, itt ugyan pasiról van szó, de megfelelő áttételekkel szerintem iga nőkre is:

"- Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést...

Az ilyen ember vagy súlyos beteg, vagy titokban gyűlöli embertársait. Kivétel persze akad. Megesett már velem, hogy csodálatos gazemberek ültek le lakomázni az asztalomhoz!

Nos tehát, halljuk, mi járatban van."