Egy srácot hátráltat a személyiségfejlődésben, ha sokáig szűz marad?

"Én egyből valami mélyet szeretnék, valami olyan komoly kapcsolatot, ahol mély bizalom van."

|

|

v

"A mély bizalom azt jelenti, hogy mindent, úgy értem MINDENT elmondtok, megbeszéltek egymással. Tehát szerintem a gondok ott kezdődnek, hogy azt sem tudod mit akarsz... "

Értem, mire gondolsz, de félreértettél, mert két külön dologra gondoltam itt: amikor a szüzességről írtam, akkor az ismerkedési fázisról beszéltem (ilyenkor ugyanis első számú alapszabály, hogy semmi olyat nem szabad mondania egy fiúnak magáról, ami rontja az esélyeit, és ez így van, bárki bármit is mond), a kapcsolatnál pedig arra gondoltam, hogy ne komolytalan legyen. Tehát az "egyből"-t nem úgy értettem, hogy "rögtön", hanem úgy, hogy elsőre, vagyis hogy egyből olyan lányt akarok kifogni, akivel komoly kapcsolatban lehet lenni, nem szeretnék előtte 10 komolytalant. De hát ez sokszor csak mázli kérdése.

Egyébként, ha azt látom, hogy a lány tényleg megbízható, és már eléggé benne vagyunk, akkor lehet, hogy elmondanám neki. Csak azért írtam ezt, mert azt mindenképp el akarnám kerülni, hogy egy lány, meghallva azt, hogy szűz vagyok, ezért hagy ott. Hallottam már ilyen esetről...

"Az már inkább számít, hogy milyen az a punci."

Ezzel is tökre egyetértek, pont ezért nem szeretnék prostihoz menni.

"A te korodban még nem akarnak ennyit filózni az életen, elég nekik a kötelező suli, na meg a szülők kioktatása állandóan."

Azt tudom, hogy a túlzott komolyság nyomasztó. Tulajdonképpen asszem én se akarok ennyit filózni az életen. Csak általában kevés izgalmas dolog történik velem, nagyon kevés inger ér. Szerintem ez annak is betudható, hogy elég kevés a családi életünk, és az életem úgy alakult, hogy nem nagyon vannak barátaim a közelben, ahol lakom (jó barátom amúgy se sok van). Legbelül én is arra vágyok, hogy tomboljak.

Most pl. kinéztem magamnak egy koncertet, de külföldi bandáról lévén szó, ki kéne utazni (németek, Mo.-ra nem jönnek). Ez is olyan, hogy kevés dologra vágyom most jobban, mint kimenni, és végre felszabadultan tombolni egy olyan együttes koncertjén, akikért rajongok (még soha nem rajongtam ennyire együttesért), csak hát nincs kivel. Nem tudom, honnan szerezzek erre ismerőst, mert se a zenét nem ismerik, se a jegy nem olcsó (kimenni is, meg maga a koncert). És rengeteg ilyen lehetőség van és volt az életemben, hogy кurva jól érezhettem volna magam, csak nem volt hozzá társaságom. Van egy ismerősöm, aki olyan suliból jött, hogy rengeteg emberrel tartja a kapcsolatot, meg részt vett dolgokban, több baráti köre is van, szinte mindig hívják, sose kell egyedül gubbasztania... tulajdonképpen ő képviseli azt az életformát, amire titokban én is vágyom. Pont ilyen életet akarok én is. Viszont kamaszkoromban nagyon erősen elzárkóztam, és az évek során túlságosan megszoktam az egyedüllétet...