Kegyelmetek el tudna látni engem valamiféle tanáccsal, és kívánná nékem Isten segedelmét?

Az én nemzetségem mindig is ilyen szerencsétlen volt az asszonyoknál, kegyelmes uraim. Az egyik ősöm a legnagyobb keresztyén király Nagy Károly lovagja volt. Irtotta is a szerecsent annak módja szerint, hogy Szent Mihály mostanra biztos hasznát veszi neki a pokol elleni hadjárataiban. No de ha fehérnépről volt szó, mintha biza valami átok ült volna a fején. Bemutatkozott ő mindenkinek, hogy Nagy Károly lovagja, azaz Paladin, ámbátor a fehérnép "koczkának" nevezé őt.

Egy másik ősöm a tatár ellen harcolt. Megfogadá, hogy addig amíg három pogány fejét le nem vágja egy csapásból, nem házasodik meg.

No de nekik is sikerült, akkor, ha az Úristen is úgy akarja, nekem is sikerülni fog vala.

Kedves ötödik válaszoló uram, nem vetem én meg a koccintóst. Mondom is a birtokaimon élő jobbágyoknak, hogy kár az ilyen jó bor az ő gyomrukba. De végiggondoltam amit mondott Marok Marcsáról, és én azt megtenni nem merném. A papok szerint megvakulok, mint Teiresziász, a jós.

A jókínságát köszönöm méltóságodnak, és én is hasonlóakat kívánok kendnek!