Most tényleg ennyire gáz, hogy én 20 évesen még szűz vagyok? Esküszöm, nem értem: hogy csináljátok?
Koliban élek, és most hallottam, hogy egy gyerek panaszkodott egy kocsmában, hogy ő még szűz, és valahogy még aznap este elvesztette egy csajjal.
Most én ennyire marhára gáz vagyok? Sajnos nem ragadnak rám a csajok, nem születtem se izomállatnak, se Casanovának. Nem nagyon járogattam el, valahogy nem tanultam soha bele. Most akkor mi van? Leprás vagyok?
Egyébként k*rvára idegesít. Utálom, amikor elmegyek egy információs pult előtt, ami tele van ingyen elvihető kotonokkal és rá van írva, hogy "óvatosan játsszatok!:)". Aha. Mintha a a dugás annyira marhára mindennapos lenne mindenkinek az életében. Nem értik meg, hogy van, akinek ez szenvedés? Komolyan, hogy csinálja mindenki, hogy már 18 éves kora előtt elveszti? Csak nekem nem volt még részem ilyen leszopós-seggberakós-füves-ájulásos-reggel emlékezetkieséssel ébredéses-orgiás gyönyörökben?
"Ne legyél már olyan primitív, mint a többség - hagyod, hogy rád is nagy mértékben hasson a média?!! Hiszen írod: a média mindenhol ezt és ezt szajkózza... Bakker, a főáramú médiák alapvető célja az emberek manipulálása!! Önként és dalolva engeded, hogy hipnotizáljon téged is a hatalom, az ő érdeküknek megfelelően?!"
Ezt miből szűrted le? Miért befolyásolna engem a média? Én nem azért akarok csajt, mert az Amerikai Pite 13/2-ben azt látom, hogy mindenki mindenkivel kefél. Nekem ez BELSŐ igény, kb. 16 éves korom óta. Leszarom a médiát. Ha életemben nem láttam volna tévét, akkor is így éreznék. Úgy gondolom, hogy egyszerűen vagyok már olyan fejlett testileg és lelkileg, hogy készen álljak az ilyesmire és adjak is valamit egy lánynak.
"Figyi, először is próbálj kevésbé aggódni azon, ha valamiben EGYELŐRE sikertelen vagy. Akkor is, ha mondjuk évtizedekig nem megy valami."
Na itt álljunk meg egy pillanatra.
Amikor ezt olvastam, nem hittem a szememnek. Elolvastad te, amit írtál?
"Akkor is, ha mondjuk évtizedekig nem megy valami."
"évtizedekig"
ÉVTIZEDEKIG?
véletlenül elküldte, szóval folytatom.
Te ezt komolyan gondolod? Szerinted van értelme úgy élni, ha mondjuk 30 vagy akár 40 éves korig az embernek nem volt nője? A 20 év is elég gáz, de még több évtized?? Hát akkor mondok neked valamit: ha most valami égi könyvbe belepillantva azt látnám, hogy még évtizedekig nem jön össze semmi, itt és azonnal felakasztanám magam. Mert szerintem sokkal jobb nem élni, mint úgy élni, hogy életed legnagyobb kudarca mindent felemészt benned, örökös haragot szül minden iránt, megutálsz mindenkit, otthagy miatta mindenki, aki valaha a barátod volt és folyamatosan utálod magadat. Állandóan kutatom, hogy mi haszna van annak, hogy élek. Nem értelme, azt most hagyjuk. Nem nagyon hiszek olyanokban, hogy valakit valamire "szánt" "valaki". Most inkább tegyük fel, hogy akkor van értelme annak, hogy élek, ha boldog vagyok. Számomra ez a legmegfoghatóbb magyarázat.
Elmondtál egy sztorit, én is elmondok egyet: találkoztam egy csodás lánnyal egy táborban. Már az elején megfogott. Végig vele voltam, le se vettem róla a szemem, sokat beszéltünk. A tábor után hétvégente találkoztunk. Ahogy egyre többet voltam vele, egyre inkább azt éreztem, hogy nemcsak kívül, hanem belül is ő az, aki nekem kell, aki tökéletesen hozzám passzol. Rengeteg megdöbbentő közös dolgot fedeztünk fel egymásban. Beleszerettem. Finoman elmondtam neki és akkor úgy tűnt, beleegyezik! Akkor BOLDOG voltam. Olyan boldog, mint még életemben sosem. Semmi bajom nem volt. Az ellenségemet is megöleltem volna, teljesen a fellegekben jártam. Aztán egyik pillanatról a másikra megkaptam a "legyünk csak barátok"-at.
Nagyjából minden lánnyal így néz ki a történetem. És, ami azt illeti nemcsak lányokkal. A nem túl szoros barátok is szó nélkül elfordultak tőlem. Egyik a másik után. Le se szarnak.
Tele vagyok kudarcélményekkel, messze több van, mint sikerélmény és nem bírok boldog lenni. Akkor meg minek éljek? Számomra akkor van értelme élni, ha dolgozok valamiért, aztán kifizetődik a munka és élvezhetem a gyümölcsét. Nem akkor, ha kapálózok, mint majom a szarban, és semmit nem érek el, miközben nálam két évvel fiatalabb és két fejjel magasabb üresfejű f@szkalapok bármit és bárkit megkapnak... gyakorlatilag azzal, hogy ezt nézem, megszégyenítem magam...
válasza:Hogy miért befolyásolna téged a média?
Nos, akkor még egyszer, és még konkrétabban utalok soraidra, idézlek:
11-15 21:32
"Bármerre nézek, mindenhol az őrült éjszakai kalandokról hallok, a média minden formájából a szex és a szopás és különféle játékok mindennapisága, természetessége ömlik felém. Ha ez most ilyen k*rva természetes, akkor mások hogy csinálják? Menjek oda egy csajhoz az utcán és kérdezzem meg, hogy leszopna-e? Vagy mi? Ha ilyen természetes, akkor miért nem beszélünk róla mindennap és miért számít még mindig tabunak?"
Ismét válaszolok: a média EZEK SZERINT ERŐETLJESEN hat rád is, mint a többségre, azon aggódsz, hogy az a szint szerinted, amit a mainstream média szajkóz.
A többire meg hiába reagálok újra, hiába ismételném magam, ezek szerint nem érted. NAGYON fiatal lehetsz (lehet hogy írtad valahol, nem olvastam el mindent, de biztosan 25 alatt vagy; ha afelett, akkor jobb, ha letagadod a korod), ezért megértem valamilyen szinten, hogy nem érted még az életnek, az IGAZI, TELJES létezésnek a lényegét. És akik ki se látszanak a csajozásból és a szexből, azok se.
Fontos dolog a párkapcsolat, a gyermekvállalás, a szex, de ez közel se minden. Hangsúlyozom: KÖZEL SE minden. Jó ha van, de ha nincs, nincs. És akkor fogod ezt megérteni, ha majd rájössz (kevesen jönnek rá), hogy nagyon kevés dolog fontos, és az se annyira, hogy azok közül éppen mivel rendelkezik az ember. Lehet intenzíven élvezni a dolgokat, de kapaszkodni foggal-körömmel NEM MUSZÁJ beléjük és MEGSZEREZNI SE muszáj; elég mindig néhány kellemes dolog, meg minimális anyagiak, EZEN FELÜL ÉS LEGINKÁBB MEG fejlődni belül és felelősségteljesen létezni - ez a valódi boldogság alapja (meg még pár lényeges dolog ezen felül, de nem sokféle).
Mondom ezt mind aközben, hogy nem vagyok vallásos, nem vagyok aszkéta, stb. Csak egy picit több az élettapasztalatom, mint neked ÉS EZEN FELÜL szélesebb a rálátásom a dolgokra (nem csak a szűk 5 érzékszervünk és nem csak a földi hatások léteznek).
Most presztízsből visszavághatsz, de nincs jelentősége.
Jó esetben kb 10 év múlva -szélesebb látókörrel bírván- LÉNYEGILEG másképp fogsz vélekedni, mint most, higgadtabban és megelégedettebben, FÜGGETLENÜL ATTÓL, hogy milyen téren milyen sikereid voltak, még akkor is , ha többnyire sikertelen vagy 40-50 éves korodig is, vagy bármeddig. Rosszabb esetben stagnálni a belső látásod...
Hangsúlyozom: A LÉNYEG AZ, AMIT NEM értesz.
válasza: válasza:"Ismét válaszolok: a média EZEK SZERINT ERŐETLJESEN hat rád is, mint a többségre, azon aggódsz, hogy az a szint szerinted, amit a mainstream média szajkóz. "
Jó, akkor hat rám. De vonatkoztassunk el a médiától: minden korombelinek ettől függetlenül is e körül forog az élete.
Most egyébként nem akadékoskodni akarok, vagy presztízsből visszavágni, mert tényleg azt látom, hogy olyan valaki vagy, akinek érdemes megfogadni a tanácsát/véleményét, és nagyon örülök a válaszaidnak. De te meg kérlek azt értsd meg, hogy MAGAMÉRT akarom, az én belső mércém miatt. Szétszednek a hormonok, érted? Ugye nem kell ezt magyaráznom olyannak, aki már túlesett ezen az időszakon? Én ezt akár egyfajta létbizonytalanságnak nevezném, ahol nem a megélhetés hiánya az, amitől rettegek, hanem a párkapcsolat és/vagy szexualitás hiánya, illetve az ebbe való beletanulás. Kérlek, képzeld magad a helyembe! Mint írtam, külsőleg kb. 3 évvel le vagyok maradva a korosztályomtól. Az öltözködésről, stílusról lövésem sincs (nem is érdekel kimondottan), a csajokkal sosem tanultam meg kommunikálni, kamaszkorom gyakorlatilag nem volt és egy leírhatatlan fokú düh, gyűlölet és frusztráció tombol bennem, amit bármikor ki tudnék önteni és erőszakká tudnám alakítani. Óriási energiáim, elvárásaim, elképzeléseim vannak az életben, ha a boldogság állapotában lennék, akkor hihetetlenül hatékonyan tudnék működni és tudnék folyamatosan alkotni. De én a düh állapotában vagyok, évek óta, folyamatosan, aminek a kudarcok, az el nem fogadás, a kényszeredett szerepek az okai. Iszonyú végletesen gondolkodom és tudom magamról, hogy amennyire kreatív, hatékony és energikus vagyok, ugyanannyira erőszakos és önpusztító is tudok lenni. ELEGEM VAN ebből a töméntelen képmutatásból, amii mindenhol látok és abból, hogy undorító emberek hogyan érik el a céljaikat. És ez vonatkozik a párkapcsolatokra is. És hidd el nekem, nem fogok lenyugodni. Ismerem annyira magamat. Ez nem a hormonjaim miatt van, nekem ilyen a természetem. Kamaszkorom előtt se voltam nyugodt és tudom, hogy utána se leszek. Egyedül abban az esetben nyugodnék le, ha végre sikerélményeim lennének és teljesülnének a vágyaim.
válasza:"De vonatkoztassunk el a médiától: minden korombelinek ettől függetlenül is e körül forog az élete. "
ÉPP ERRŐL ÍROK, bakker. :) ;) Hogy NEM LEHET ELVONATKOZTATNI egymástól a két dolgot, mert szorosan összefügg: alapvetően attól olyan az aktuális ifjúság nagy részének mentalitása, hogy mit, hogyan, mikor stb sugároz a maintream média (kereskedelmi tv, rádio, stb.)
:)
válasza:...további reagálásom:
Megértem, hogy majd' szétvetnek téged a hormonok. :) Szinte mindenkit erősen motivál a szexualitás, engem is, és nekem sem volt éppenséggel "tömény" nemi életem eddig. :) Azt is értem, hogy 20 évesen még nehéz áttenni a hangsúlyt a "kanosságról" több, másfajta energia felé. :)
Ami miatt írtam véleményt, az elsősorban a tömeges irányítottság, alapvetően a médiákon át. És hogy legalább ehhez ne mérd magad szerintem. ;) Oké, ezen túl is van egy erős belső késztetésed. Arra meg azt tudom mondani, az élet egy tanulási folyamat, és az is tanított engem is, jelenleg téged is, hogy tizen-/huszonévesen még nem képes kellően kezelni a belső energiáit -főleg a nemi energiáját- a legtöbb fiatal.
Tehát ez is egy tanulási folyamat, ha tetszik, ha nem. Aki túl gyenge benső tartással bír, az vagy másokon vezeti le -sokan sajnos rendszeresen- a frusztrációját, gyakran olyanokon, akik nem ártottak neki; kisebb részük meg a másik tipikus hibát követi el, más formában menekül a feladata elől: öngyilkosságot kísérel meg.
Egyik változatnak sincs értelme, a feladatot nem lehet elkerülni. Honnan tudod 100%-ra, hogy ha meghal a test, mi van utána? (Nagy eséllyel újrakezded a megkerült életleckét egyébként. ;) ) Bár ez egy külön téma, de ha logikailag megnézzük, már pusztán ebből is látszik (abból, hogy minimum két esélyes, mi történik a lélekkel a halál után), hogy kockázatos ötlet az öngyilkosság. Az meg szintén hátráltatja a fejlődést, amit a többség művel, és emiatt dühös vagy, okkal: egymást b*sztatják a legtöbben.
Tehát egyik se megoldás. A tanulás a megoldás a földi világban, alapvetően; közben meg elviselni a vele járó nehézséget egy külön feladat, de mindenre van megoldás, mikor hathatósabb, mikor meg nehezebb. Találd meg, hogyan vezetheted le a feszkód: sport? zene? Más? Többféle dolog is? Satöbbi... ;) Valamint gondolj bele, miylen lehet, akinek még rosszabb: torzszülött; vagy pl. börtönben csücsül, és nem hogy csaja nincs, vgy nem tudja a kapcsolatot tartani vele, de rendszeresen s*ggbek*rják... :S Szerencsére az élet nem ilyenfajta nehézséget adott számomra, talán számodra se, különben könnyebben viselnéd az életet már most ,20 évesen. De dokumentumfilmekből, élő elbeszélésekből értesülni lehet annak valóságáról.
Egyébként -ez egy technikai jellegű felvetésem lesz- olyan módon írsz, kedves 35-ös beíró, mintha te a kérdező lennél, egy személyben... holott nem jelzi a fórom a beírásodnál, hogy te a kérdező vagy... én néztem félre valamit...?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!