Miért nem sikerül?

9 hónapja vagyunk együtt a barátommal, és nem mondom, hogy nem voltak gondok a kapcsolatunkban, de mostanra úgy érzem, hogy teljes mértékben túljutottunk rajta. 2 hetet külön voltunk február elején, közös megegyezésből, de tudtuk mindketten hogy ez csak egy szünet. És aztán újra frissen belevetettük magunkat, és tökéletes az egész, megoldottuk a problémákat. Nagyon imádom, és tudom, hogy ő is. Mégis amiatt mert nem feküdtünk le még egymással mindketten letörtünk. A legelején nem tettük mert, mert még túl korainak éreztük. Aztán hiába szerettük volna, nem ment, mert nem volt minden felhőtlen, és jobbnak is láttuk ha nem olyan körülmények közt történik meg az első mert az később is egy rossz emlék maradhat. Így hát halogattuk. Aztán eljött a külön töltött 2 hét, majd az újrakezdés és azt hittem hogy ezzel majd megoldódik az is, hogy eddig nem került sor a szeretkezésre. Nem akartam fölhozni, mert nem akartam siettetni, vagy hogy azt érezze hogy teljesítenie kell. ÉS múlt héten megkérdezte hogy ez nekem így jó? Hogy 9 hónapja nincs semmi( vagyis más volt, csak konkrét együttlét nem) éshogy ő nagyon szeretné már.Erre nagyon megörültem, és el is jött egy alkalom amikor náluk voltunk. Mégis az egész kudarcba fulladt. Alig akart hozzám érni, csak ült szótlanul, és egyszercsak kitört belőle, hogy mennyire szégyelli magát, és mennyire utálja magát emiatt. Hogy itt vagyok, akit imád, és nagyon jól nézek ki, és mégse tud vele mit kezdeni, mert azt érzi, hogy már elrontotta. Hogy már rég meg kellett volna tenni, mert ez az ő "feladata" ésaz ő hibája az egész hogy most itt tartunk. Nagyon kíván, de mégsem megy neki, mert egy nagy kudarcnak érzi saját magát. Egyszerűen nem tudtam megnyugtatni semmivel:( én akármennyit várnék rá. Ő meg ilyeneket mond hogy lehet jobb lenne nekem mással, mert ő ezt nem tudja nekem megadni.. Tegnap szintén náluk voltunk. És ahogy odaértem láttam rajta hogy nagyon ideges, még szinte be se léptem az ajtón és mondta hogy ma nem lesz semmi, mert neki ez nem megy, éshogy végigidegeskedte az egész napot.Persze ez így hirtelen rosszul érintett, de próbáltam fölvidítani, és megnyugtatani. ÉS aztán azt mondta h ez nem lehet jó nekem így, ő azt akarja hogy boldog legyek, és biztos találnék mást aki nem ekkora balfék az ágyban.. én meg teljesen kiborultam hogy most ezért szakítani akar velem.. azt mondja h nagyon jó velem, szeret, de ez folyton ottvan a fejében hogy mennyire elrontotta..É tudom hogy minden egyes ilyen alkalom csak mégjobban elveszi az önbizalmát, áés mondja is nem akar egyre több kudarcot, és így ő nem tudja élvezni az egészet, mert nagyon szeretné ha összejönne. Mit tudnék tenni hogy ne érezze ennyire rosszank magát?:( ÉShogy az első szeretkezésünk is összejöjjön idegeskedés nélkül? ez egy ördögi kör.. Bocsánat, hogy ennyire hosszú lett, de gondoltam részletesen leírom, hátha valaki tud segíteni. 17/L