Ez a felfogás ugye nem ciki? Az van, hogy csak nászéjszakán szeretném elveszíteni a szüzességemet.

Szerintem ez az egész "szűz maradok a nászéjszakáig" értelmetlen baromság. Képzeld, én is megtaláltam azt a fiút, akit mindennél jobban szeretek, és együtt tervezzük a közös jövőt. Az ilyen fiú tényleg ritka, főleg a mai világban. De ő se várt volna a nászéjszakáig. Miért várjak 5-6 évet, azzal, ami a nőknek nem is olyan kellemes?

Szerintem sokkal jobb volt, hogy megtettük. Én sem azonnal feküdtem le vele, fél évet várnia kellett rám, ez idő alatt kiderül, hogy szeret-e. És tényleg. Három éve együtt vagyunk, két és fél éve élünk szexuális életet. Még most is vannak dolgok, amikben különbözünk, de biztos, hogy a nászéjszaka, ha oda kerül a sor, akkor feledhetetlen lesz. És legalább már ismerni fogom, hogy mit szeret, és mit nem.

Akik a vagina tágulásáról zengnek ódákat, hát velük közlöm, hogy nagyon nincs így. Mi hetente 3-4x élünk szexuális életet, mégsem vagyok elég tág, és még mindig fáj picit eleinte.

Jah, és egyébként én is azzal feküdtem le, akit igazán, szívemből szeretek, és ő is engem!

már elnézést,de nem értem,hogy miért kellett leszavazni azzal,mikor azt írtam,h az eljegyzésig várnék vele....egyesek felettébb nagy ostobaságokat írnak,de még az ő válaszaik is hasznosabbak,mint az enyém?!

nah mind1,szerintem egyáltalán nem gáz,mert ha te ezt szeretnéd,és ha a párod igazán szeret,ezt el fogja fogadni,ha meg nem,akkor nem is érdemelt meg téged.

jah,és ha valami probléma adódna szexuális téren,ma már olyan fejlett a világ,hogy van mindenféle bajra mindenféle gyógymód: )

Olyan, hogy tágulásra nem képes vagina, olyan nincs. Kérdezzétek meg akármelyik nőgyógyászt. A hüvely hihetetlen módon ki tud tágulni, akármekkora hímtag belefér, és akármekkora baba kifér rajta (akadályt a szűk medence szokott okozni). Olyan viszont van, hogy a vagina görcsösen összeszorul, és nem engedi be a péniszt. Na, ezt vaginizmusnak hívják.

Volt a válaszolók között, akinek a behatoláskor még mindig fáj, 3 év után. Ez nem a hüvely szorossága miatt van, hanem egy kis görcsös összehúzódás, ami később ellazul. Ha nekem nem hiszi, kérdezze meg a nőgyógyászától, annak majd elhiszi. Néha nekem is van, nem mindig.

A kérdezőnek: én és a férjem szüzek voltunk, és azok is maradtunk a nászéjszakáig. Sőt, tovább, mert csak vasárnap este háltuk el a házasságot. :-) Nem bántuk meg, nagyon szép volt. A férjem már nem 16 éves kamasz, aki a trófeákat gyűjtögeti, hanem felnőtt férfi, és mindenek előtt nekem akart örömet szerezni, így a kezdeti ügyetlenkedésekkel együtt is sikerült egy szép és hosszú éjszakát szereznie mindkettőnknek.

A szexuális összepasszolásról: velem ugyan senki nem hiteti el, hogy lefekvés nélkül nem lehet megtudni a másikról, milyen az ágyban. Ők még biztos nem próbálták, én viszont már igen. Nagyon is jól lehet rá következtetni abból, hogyan csókol, hogyan simogat, milyen gyakran teszi, milyen hevesen teszi stb. Ezenkívül van az embernek szája, ami arra való, hogy kérdezzen. Mi az esküvő előtt sokat beszélgettünk a szexről, nyíltan és őszintén. Szépen felderítettük, hogy a másiknak mik a preferenciái (mit szeret, mire vágyik, mi az, ami abszoúte nem jöhet szóba). Mielőtt először lefeküdtünk volna egymással, már tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok. Pl tudtam, hogy a vőlegényem extrém gyengéd és odafigyelő, és nyugodtan rábízhatom magamat, vagy hogy análisan soha nem szeretné. Ha nagyon nagy különbségek lettek volna, amit nem tudnánk tolerálni (pl én minden nap kívánnám, ő meg havonta egyszer), akkor nem is házasodtunk volna össze: a rossz szex tényleg tönkrevághatja a házasságot.

Csakhogy a mi szexuális életünk a kapcsolatunkon alapul, és azt tükrözi. A kapcsolatunk pedig nyílt, őszinte és elkötelezett. Elköteleztük egyrészt egymás felé egy életre, másrészt magunkat arra, hogy nem próbálunk ki senki mást az ágyban esküvő előtt, még egymást se. Az elköteleződés a problémákhoz való hozzáállást is jelenti: ha valami nem megy, akkor nem feladom, nem otthagyom,mint a többség, hanem megpróbálom megoldani. És így is teszünk. Az eredmény pedig egyre jobb és jobb és jobb szexuális élet, tökéletes bizalomban. Kettőnk egységébe nem furakodik be senki más emléke, senki más arca, nem jut közben eszembe, hogy Peti itt fogott meg, Jóska meg úgy simogatott, és vajon az ő előző barátnői mit és hogyan... Nincs nemi betegség sem.

Ja, a nászéjszakán bónuszban kiderült, hogy a férjemnek jó vastag szerszáma van, iszonyú sokáig bírja vele, és a korai magömlésnek hírét se hallotta. :-) Én csak annyit mondhatok, kedves kérdező, hogy nagyon megérte várnom az igazira, mert a szexuális életünk fantasztikus - és nem hiányzik belőle ez a sok mindenki itt, aki azt állítja, hogy előtte MUSZÁJ gyakorolni, különben nem lesz jó. Dehogynem lesz. :-)

22:48 ha pont az ellenkezője történt volna veled, most nem írtad volna ezt ide...beleestél a szerencsfaktorba, hurrá, de még mindig a te eseted van kisebbségben

és igenis lehet olyannal szeretkezni, aki nem lesz a férjed, nem lesz a férjed de annak ellenére szeretheted, lehet h nem életed végéig, de mondjuk az életed egy részében

20/L

"és igenis lehet olyannal szeretkezni, aki nem lesz a férjed". Ki mondta, hogy nem lehet? Bármit lehet. A kérdező azt kérdezte, hogy ciki-e, ha valaki nem így teszi. Szerintem nem ciki, hanem jó dolog. És szerencsére a saját bőrömön érezhetem, mennyire nagyon jó.

Nyilván én vagyok a kisebbség. Na és? Engem nem zavar.

Kétlem, hogy szerencse lenne. Inkább jól kinyitottam a szememet, mielőtt/miközben párt választottam magamnak. És láss csodát: ha minden más területen összeillünk, akkor a szex terén is. Valami okból a szexuálpszichológusok ugyanezen a véleményen vannak.

A házasság nem egy papír, tévedésben vagy. Egyébként meg ha csak egy papír lenne, akkor miért nem szerzed meg? Hiszen csak egy papír, nem? Ráadásul ingyen van, állampolgári jogod házasságot kötni, egy fityinget sem kérhet el érte az anyakönyvvezető. A házasság egy életre szóló nyilvános elköteleződés tanúk előtt. Nem tartom sem cikinek, sem betegesnek, sem károsnak, ha valaki csak akkor adja oda magát valakinek, ha az a valaki igenis elköteleződik mellette.

Az ellenkezőjéről épp elég bebizonyosodott már. Egy csomó tönkrement kapcsolat, csomó csonka családban felnőtt gyerek... és még mindig azokat szidja a többség, akik mernek az árral szemben úszni, nyitott szemmel és ésszel választanak párt maguknak, és kitartanak mellette. Hát igen, nagyon hülyék vagyunk mi... Olyan, divatból kiment dolgokat tartunk ÉRTÉKNEK, mint a hűség, szexuális tisztaság, család, kitartás, elköteleződés. Borzasztó, nem? Tényleg gáz.