Hogy mondjam el, hogy meg is értsék?
Sziasztok!:) Én egy 16 éves lány vagyok,és hát igen,még szűz.Nem is akarom még egy darabig elveszíteni,mert még érzelmileg elég érett partnert nem találtam ehhez a dologhoz,de nem is bánom.Engem csak az zavar,hogy mintha a környezetem kényszeresen rám akarná erőltetni ezt a dolgot...:S Tudom ez így h*lyén hangzik,de a barátnőim már mind elvesztették,és mindig azzal csesztetnek,hogy na és velem ilyen téren mi van?-.- Hiába mondom el nekik ezt ,amit az előbb indokként leírtam,nem képesek felfogni,hogy nem találok megfelelő partnert rá,legalábbis az elpáwásodott korombeliek közt nem.Vannak idősebb egyetemista ismerőseim,akikkel tök jól el tudok dumálni értelmesebb dolgokról is ,amik engem igazán érdekelnek,de ha ezt megemlítem a suliban leribancoznak,szóval hanyagolom a témát.Meg az is benne van a pakliban,hogy talán az idősebbek is csak azt akarják,egy éretlen(hisz 16 évesen,ugyebár mi más lehetnék...) lánytól.Szóval ezért inkább hanyagolnám a dolgot,egy darabig.
Tudnátok segíteni,mondani valami kifogást amitől leszállnak rólam?
Én írtam, hogy a rock zenét szeretem.
Azt kell, hogy mondjam, hogy én is világ életemben úgymond hiperérzékeny voltam, nagyon magamra tudtam venni dolgokat. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy önmagad légy, akkor azt tudod, mondani, hogy te ilyen vagy és kész, nem kell mindenkinek szeretnie. Ha viszont felveszel egy stílust, ami nem te vagy és úgy bántanak az sokkal rosszabb. Ha saját magát adja az ember és nem kényszeríti bele magát mindenféle szerepbe, sokkal kiegyensúlyozottabb lesz lelkileg is és egyébként is az egész élete. Az ilyen baráti vagy haveri kapcsolatoknál az első mindig az legyen, hogy te, jól érezd magad a bőrödben, nem az, hogy másoknak megfelelj!!
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!