Vannak itt olyan huszonéves lányok akik szüzek és/vagy nem volt még párkapcsolatuk?

Nos ha valaki szűz nem jelenti azt, hogy nem volt még párkapcsolata.

Ha valakinek nem volt még párkapcsolata az többségében azt jelenti hogy az illető szűz. Ha csak nem egy rib*anc.

Én még csak 17 vagyok de mindkettő igaz rám

Személyszerint rám mindkettő érvényes. Szűz vagyok és nem volt még párkapcsolatom sem, egyébként pedig 22 éves vagyok. Hogy miért alakult így? Ennek valószínűleg több oka is van. Sohasem voltam egy nádszálkisasszony, meg bombanő, gondolom az általánosban meg a gimiben részben ez járult hozzá ahhoz, hogy nem közeledtek felém romantikus értelemben a srácok. A tizenéveseknél azért még elég sokat számít a külső. És bár járni senki nem akart velem :D azért sohasem volt hiányom a fiúk társaságából, többnyire kedveltek/-nek és sok jóbarátom volt mindigis. Nem tudom miért, de valahol mindig úgy éreztem hogy a fiúk félnek vagy tartanak tőlem, bár nem tudom ennek mi oka lehet, mert igazán, még a legyet sem bántom. Talán a határozott fellépésem tenné? Nem vagyok egy elveszett madárka akit óvni meg pátyolgatni kéne...

15-16 éves korom környékén sokat gondolkodtam azon, vajon miért nem jön össze semmi, magamban kerestem a hibát, de végül rájöttem hogy fölösleges ilyen gondolatokkal gyötörnöm magam, mert így csak magamat bántom. Előtte és azóta is teljes mértékben elfogadom magam ahogy vagyok, szóval az a lehetőség kiesik amivel sokat példálóznak, miszerint "ha te nem szereted és nem fogadod el magad, hogyan várod hogy más is szeressen és elfogadjon".

Attól sem riadtam vissza hogy kezdeményezzek, így a "sikertelenséget" annak a számlájára sem írhatom hogy csak vártam volna hogy számba repüljön a sültgalamb. Igaz, jobban tetszene ha klasszikus felállásban inkább a férfiú kezdeményezne, de ha úgy érzem valaki kell nekem, de a dolgok nem haladnak, hát akkor nem félek lépni. Sajnos minden esetben amikor én tápláltam gyengéd érzelmeket valaki iránt, elutasítottak. A csalódásokat jól viselem, így nem keseredtem el :) Volt egy-két eset amikor érdeklődtek irántam, de ők meg nekem nem tetszettek (ne tessék félreérteni, nem a külsőről van szó, én egészében nézek az emberekre, külső-belső összhatásokkal). Azt hiszem miután megtanultam feldolgozni az elutasítást, nekem is meg kellett tanulnom milyen a másik oldalon lenni és elutasítani...

A célom egyáltalán nem az hogy LEGYEN párkapcsolatom, de ha egyszer lesz, akkor érjen is valamit és kölcsönös érdeklődésen és vonzalmon alapuljon. A tény hogy még nem volt barátom és még nem voltam senkivel, egyáltalán nem kedvetlenít el, és nem is okoz fejtörést. Egyszerűen ez van, én élem az életem, ami tele van barátokkal, örömmel és nevetéssel. Egyszer majd arra is lesz alkalmam hogy ezt megosszam valakivel :)

Előzőnek:

Tök jó, hogy valaki még ilyeneket gondol!

20/L

szűz vagyok még rég óta nincs kapcsolatom nem vagyok bulizós fajta így nehezebb is.

Kedves Fiúk, lányok! Az igazság az, ebben a kérdésben is, hogy az emberi természet nagyon nagy változatosságot mutat szexuális értelemben is.Vannak lányok, akikben a hormonok olyan erőszakosan dolgoznak már 14-15 éves korukban, hogy mindenképpen elkezdik a szexuális életet, mert a hajtóerő nagyon nagy!(Róluk mondják egyes korlátolt gondolkodásúak, hogy ku..r.vák)Főleg azok, akiben teljesen más, sokkal enyhébb formában mutatkozik meg a szexuális vágy! Aztán az ilyen fiúk csodálkoznak, amikor egy szerintük "rendes" lánnyal kezdenek, hogy hónapokig nem mennek vele semmire és amikor igen, akkor is úgy megy a lány az első alkalomra, mintha a vágóhídra vinnék.

Pedig mindenkinek tudomásul kellene vennie, hogy a "vérmérséklet" a hajtóerő, a vágy, ami a szexuális viselkedésünk egyik legfontosabb tényezője, nagyon változatos erővel és formában jelenik meg az egyéntől függően!Akiben ez nem túl erős, az könnyen el van 20-25 éves koráig is szex nélkül! De nem mondanám, hogy Ő a rendes lány, a másik pedig, akit nagyon erősen hajt az erotikus vágy ( a hormonjai), aki egy csóktól már totál nedves tud lenni, Ő meg ezért ku..r.va!

Ez tudatlanságból, tapasztalatlanságból adódó előítélet!

Lassan 22 leszek és én is ebben a helyzetben vagyok. Nálam a probléma az, hogy sokáig féltem az emberektől és nem bíztam senkiben sem. Talán túlzott önbizalomhiány. Ezután nagyon elszigetelődtem és nem is jártam sehova. Idővel viszont egyre kellemetlenebb volt, hogy még nem volt senkim, ezért még inkább zavarban éreztem magam társaságban. Most ott tartok, hogy nagyon jól titkolom (még) ezt az ismerőseim előtt, de szerintem el sem hinnék.

Eléggé visszatart az emberi kapcsolataimban ez a dolog, ugyanis ennyi idősen ez már komoly, talán furcsán nézhetnek rám emiatt és nem akarok nevetség tárgya lenni. Szóval nem tudom mi a megoldás, de az biztos, hogy nehéz helyzet, főleg így húszon túl.