Huszonéves szüzek (F), hogy jutottatok idáig?

20:19

NAGYON jó lenne elköltöznöd otthonról legalább egy pár évre, lehetőleg minél messzebb, hogy egyedül kelljen megállnod a helyed

bár emberfüggő, szerintem nagyon egészséges középsuli után nem sokkal (pl egyetem vagy fősuli alatt) elköltözni otthonról, akár koleszba vagy olyan munkát keresni ahová oda lehet költözni vagy van szállás

lehet, hogy nincs pénz, de szerintem minden embernek szüksége van az egészséges felnőtt élethez, hogy elkerüljön otthonról, a saját lábára álljon

persze kell haza is látogatni, de ha nem tudsz elszakadni a családi házból, nem igazán lesz saját életed, saját családod

de amúgy ha később nagyon megszorulsz, vissza lehet ám átmenetileg költözni, de hosszútávra nem szabad ám

én is mióta amúgy koleszban vagyok egyetemen, rengeteget változtam, és szüleim szerint is a javamra! de amúgy kell a távolság is, hogy anyuci nehogy át tudjon járni kiszolgálni a kisfiát, bármennyire szeretné (és ezt ne vedd sértésnek, de rá kell, hogy kényszeredj az önállóságra)

Rossz irányba terelted a gondolataid. Az önállósággal nincs semmi baj, gimi után voltam két évig egy távolabbi helyen suliban, aztán kicsit később egy közelebbi helyen 3 évet. Önállóságnak örültem, de ott is egyedül voltam, lehetőségem lett volna, de akkoriban nagyon gyengén álltam anyagilag, mert a régebben egy egyetemen elvesztegetett pár félév miatt nem kaptam ösztöndíjat a 3 éves fősuli utolsó 3 félévében. Ráadásul az utolsó félévet ki is kellett fizetnem, mint ktg.-s.

Szóval akkor a család, mint tényező háttérbe szorult, de előjött a pénz, amiből tényleg csak annyi volt, hogy hetente egyszer elmentem a teszkóba kajáért, hétvégére meg hazajöttem, szintén kajáért. Anyagi javakra nem nagyon számíthattam itthonról se. Tehát eleve ki volt zárva, hogy bárkit is meghívjak akár csak egy fagyira. A szórakozás, megint csak kimaradt, pedig igen hangulatos egyetemi városról van szó, sok fiatallal.

Szóval eddigi életemben mindig volt valami hátráltató tényező.

De szánalmasok vagytok komolyan mondom.Egyáltalán rákérdeztetek a szüleiteknél erre az egészre ,vagy csak hagytátok, hogy majd ők kérdeznek vmit. Elég bajuk van nélkületek is nekik, nem fognak még nyaggatni ilyen lúzereket.Tuti,hogy rákérdeztek vmilyen szinten, akik azt állítják,hogy a szüleik nem is világosították fel őket.mondták volna ők valszeg,csak titeket akkoriba még nem érdekelt az egész és ők nem fognak erőltetni semmit se rátok a túlnyomó többségbe,ezt jól jegyezzétek meg.

Ott az internet,haverok stb... majd ők elmagyarázzák nektek a tutit.

A válasz megírásának időpontja: tegnapelőtt 20:19

"Ja: anyám 25 éves koromban megkérdezte tőlem, hogy a fiúkat szeretem-e, ennyire nem ismer, és nem látja át a helyzetet. Családi, nevelési katasztrófa."

csodálkozol, most komolyan xD

ha semmit se kérdeztél,akkor mit vársz.Én a helyedbe nem lepődnék meg,nem mondtad egyszer se mondjuk apádnak,hogy ez a csaj tetszik meg stb és hogyan szerezzem meg,meg nem is kértél felvilágosítást.

EGYEDÜL MAGATOKAT OKOLHATJÁTOK AZÉRT,HOGY EGYSZER SE JÖTT ÖSSZE, AMIKOR TI SEM TETTETEK ÉRTE SEMMIT SE.(kiv. azoknak,akiknek vmilyen testi v szellemi fogyatékossága van)ott kicsit érthetőbb az ok,mint azoknál,akik egészségesek,mint a makk.

17:05:

Bár nem kapcsolódik szorosan a témához, amit leírtál, de azt kell, hogy mondjam, hogy érdekes értékrended van. A gyerek nevelése a mai napig a szülő feladata. Bizony, az emberek arra sem kérik meg a szüleiket, hogy tanítsák meg őket beszélni, hogy írassák őket iskolába, hogy adjanak nekik enni és hasonlók. A felvilágosítás és a megfelelő szociális nevelés szintén nem egy extra luxuscikk, amit a gyereknek kérnie kell a szülőtől, hanem része a nevelésnek, amit normális esetben természetes módon megkap. Ne a gyereket hibáztassuk a szülő hibája miatt, még akkor sem, ha közben x év eltelt.

03-31 15:26-os vagyok:

A 17:20-as valaszoloval ertek egyet: nem hibaztathato egy tizeneves tini, ha nem mer rakerdezni ezekre a temakra, kulonosen akkor, ha otthon eleve nem szokas a szexualitasrol beszelni. Mert valoban vannak csaladok, ahol ez a tema sosem jon elo!

Szerintem a 63%-os valaszolo egy kicsit leegyszerusiti ezt a dolgot. Kepzeld magad egy gatlasokkal kuzdo, onbizalomhianyos, batortalan tini helyebe, akinek ketsegei tamadnak a szexualitassal kapcsolatban...nem mindenki mer errol beszelni, az emberek kulonbozoek, te lehet, hogy eppen szerencses vagy es mar fiatal korodban sem okozott gondot nyiltan rakerdezni olyan dolgokra, amik erdekeltek!

Mai fejjel persze en is ezt mondanam a 14-15 eves onmagamnak, akibe beleszeretett egy nagyon szep lany, de o annyira aggodott a peniszmerete miatt, hogy inkabb visszautasitotta a lany kozeledeset es magaba zarta ezt a problemajat: "Figyelj, haver! Ne aggodj a peniszmereted miatt! Nem az szamit es ugysem tudsz rajta valtoztatni. Nyugodtan kerdezz ra, hogy mukodnek ezek a dolgok, senki nem fog kinevetni! Nyugodtan viszonozd a lany szerelmet, nem fog kinevetni teged!"

De akkor valahogy nem igy eltem meg a helyzetet....