Huszonéves szüzek (F), hogy jutottatok idáig?

Probalkoztam en kb 14 eves koromtol mint minden egeszseges fiugyermek. Csak mindenki visszautasitott. Rajtam nem mult :)

Aztan 25 evesen egyszercsak valaki nem.

En ezt most nem magamról irom, mert én nem töltöttem be még a 17-et amikor elveszitettem egy csodálatos szerelemben (amugy túl korán volt), hanem egy lány aki velem veszitette el és elmult 27 amikor megtörtént.

Elég jó nö volt. Simán ment volna a dolog. Jó nagy szája is volt. Mindenféleképpen. Alakra is meg ahogy dumált. Körbeugráltak a fiuk. Volt viszont egy handicapje. Látnes homoszexualitás. Ö csak azt mondta, hogy mindez egészséges éreklödés. Mivel nem akart meleg lenni ezért csajokról csak álmodozott, a fiukat meg elhagyta mielött azok akcióztak volna. Velem mégis megtörtént. Totál katasztrófa volt az egész. Alig élvezte azt is akkor amikor a végén magának fejezte be. Közben is a nökröl fantáziált.

Nos,ez elég elszomorító amit a 27 éves srác irt.Nem akarok semmi rosszat mondani,de nem a pénz a legfontosabb az életben,és ezt nem azért mondom mert gazdag vagyok,sőt szegény családban élek én is.De szerintem a barátság,az igaz barátság nem a pézről kell szolnia.Az tény,hogy nagyon sok gonosz ember van a világon és aki jomodú,az nem értheti meg milyen a szegénység.Elég szomorú,de ez igy van.(persze tiszeletem a kivételnek)És aki alapvetően már az iskolás éveiben,kivan rekesztve a társaságokból,annak teljesen elmegy az önbizalma mindnetől,igy a lkányokkal sem lessz túl sok esélye.De attól még ismerkedni kell!Akár munkahelyen,ha nincs más,és még itt a neten is.Nekem sincsenek túl sok barátaim,de akik vannak azokat nagyon szeretem és tudom hogy számithatok rájuk.Barátokat keresni kell.Szerintem,és aki kitartó az talál is.És azt nem értem,hogy a korkülömbség az miért akadály?Szerintem nem kell annak lennie.

Nem akarom felvázolni az életemet,de csak annyi,hogy anyummal élek albérletben és éppen hogy megélünk naprol-napra.Dolgozok és tanulok is,reménykedve hogy lessz majd egy nap ennél jóbb is.Na,de most nem erről van szó.

A lányokról meg annyi,hogy sajnos többnyire mindneki a pénzre hajt,igy aki szegényekek nincs túl sok esélyük semmire.De nem minden lány ilyen.Például én sem.

23/L

13:23

vagyok ismét

hozzá szeretném tenni, hogy nekem nem voltak filmszínészi elvárásaim, és a pénz se érdekel (amíg annyi van vagy elő van teremtve, hogy tisztességesen meg lehessen belőle élni, addig nagy ívben tojok rá, ésszel, odafigyeléssel lehet úgy spórolni és sakkozni, hogy nem sok pénzből is jól nézz ki és élvezd az életet, nem kell azt agyra főre költeni), de igenis voltak elvárásaim, nem is kevés, és volt sok amiből nem is voltam hajlandó engedni egy szemernyit se (például, hogy ne legyen agresszív, tiszteljen, kezeljen egyenlő félként, de vigyázzon rám, fordítson rám időt, de ne nyomjon el, meg ne akaszkodjon rám, hogy ne tudjam az életem élni, fogadjon el úgy ahogy vagyok, vegye komolyan a tanulást/ munkát, ne drogozzon, ne részegeskedjen, tudjon alkalmazkodni, és lehessen vele megbeszélni dolgokat, meg legyen valamennyire felelősségteljes, és noh még sorolhatnám napestig) És bizony nem is lett barátom, még kézenfogva se mentem fiúval 20 éves koromig. Aztán találkoztam Vele, tetszett, de gondoltam úgyse tetszhetek neki, mert az sose működött nekem, de elhívott randira mégis, és azóta se találtam benne semmi kivetnivalót. Amikor meg megtudtam, hogy a szexxel is várni akar a házasságig, hát majdnem elaléltam a boldogságtól, hogy finoman fogalmazzak. Nekem is fiatal tini korom óta álmom volt, de egy ideje már nem is mertem remélni, hogy olyan pasit találok, aki egyáltalán hajlandó rá.

Összességében én úgy érzem, hogy megérte várnom, és örülök, hogy az övé lehetett az első csókom, és eszméletlenül örülök hogy ha később házasságos komolyra fordul a dolog, nem kell egy másik nő emlékével osztoznom benne.

Amúgy a 'csúnya' embereknek annyit, hogy senkise csúnya, aki ápolt és törődik magával. Aki elhanyagolja magát, ne csodálkozzon! És az "ápolt és törődik magával" nem azt jelenti, hogy kozmetikushoz megy fodrászhoz jár, meg konditerembe, és van személyi edzője vazze. Hanem hogy tiszta, egészséges, nem hanyagolja el a testét, és ízlésesen öltözik. És az ízlés nem kerül pénzbe, csak a minőség és márka. Persze meg lehet fizetni az "ízlést" ha van pénzed, de minek pazarolnád rá? Egyszerű és szerény néha sokkal ízlésesebb is, mint a drága, használhatatlan, undorító, de hűűűűde divatos göncök.

Törődj magaddal, és tudd szeretni önmagad, akkor mások is majd törődnek veled és szertnek.

Nekem pl hatalmas önbizalomlöketet adott hogy 10 kg-t lefogytam. Utána jöttem össze barátommal is (csak azután ismert meg, hogy lefogytam, úgyhogy nem azért jött velem össze, mert jaj ez a csaj már lefogyott, így azért mégis jó bőr...)

Nálam is ugyanaz a gond mint az előzőeknél: nulla önbizalom, nincs pénzem, nem nézek ki jól. Igazából nem is próbálkozok, mert félek, hogy visszautasítanak, vagy kinevetnek, beszólnak. Még nem közeledtem egyszer sem lány felé. Nem tudom elképzelni, hogy valakinek én is kellhetek. Olyan furcsa, hogy másonak szinte természetes beszédbe elegyedni egy lánnyal, nem görcsölnek rajta. Én meg se tudnék mukkanni, csak motyognék. Mindent egybevéve eléggé esélytelen vagyok, de már kezdek beletörődni.

21/f

14:27:

14:17 vagyok, és azt tudom mondani, hogy aki nem próbálkozik, azt igaz, hogy nem lehet visszautasítani, de elfogadni se lehet

sajnos bennem is erősen élt, hogy nem jöhetek be úgyse senkinek, de a sráccal aki tetszett (most már barátom), mégis beszélgettem, és kerestem a társaságát, mert jó volt vele beszélgetni, és úgy voltam vele abból bajom nem lehet, hogy beszélgetek vele

aztán el is hívott randira mégis, de előtte eszméletlen sok olyan volt, aki tetszett, vagy szerelmes voltam belé, de egy nagy fenét se kellettem neki, és ez ment évekig, és végül oda jutottam, hogy nekem úgyse lesz pasim, de már nem érdekel, jó ez így

nálad meg fontos, hogy kezdeményezz ráadásul, mivel pasi vagy, és a lányok kevésbé fognak, aki meg igen, az gyakran nem túl rendes lány, de tisztelet a kivételnek, van aki csak bátor és magabiztos, de erre nem illene számítani :P nem ez a jellemző, és nem is ezt nevelik a rendes lányokba

A tobbi fiu tortenetehez kepest, az enyem kicsit kakukktojasnak szamit: nekem eppenhogy rengetegszer lehetett volna eselyem osszejonni lanyokkal (akar alkalmi kapcsolatra is, de hosszu tavu is lehetett volna tobbszor), csak nekem meg komplexusaim vannak a peniszmeretem miatt... mivel bebeszeltem magamnak, hogy annyira nevetsegesen kicsi van nekem, hogy azzal jogom sincs odaallni egy lany ele sem, igy aztan minden lany kozeledeset visszautasitottam!

Persze aztan ilyenkor beindul a kombinalas a kozvetlen kornyezetemben, hogy biztos meleg vagyok, vagy mit tudom en, mert hat ugye senkinek sem mertem elmondani, hogy nem errol van szo, hanem a meretem miatt vagyok gatlasos...

Szoval igazabol en magamnak koszonhetem az egeszet!

"Tényleg kéne valami fórum ahol kedvünkre sírhatunk egymásnak."

Ott vagytok.