Hogyan fogadjam el a sorsomat, hogy sosem lesz olyan pasim, amilyenre vágyok?

Egy szürke egér lánynak tart mindenki, igazából tényleg nincs bennem semmi érdekes, unalmas az életem, a mellem is kicsi, az arcom se szép, így csak olyan férfiak próbálkoznak nálam, akik nem jönnek be.

Pedig nincsenek nagy elvárásaim, nem egy fullos pasira vágyok, csak annyi kell, hogy legyen egy kicsit helyes, egy kicsit izmos (elvégre csak férfi már), legyen okos, vicces és szeressen, fogadjon el úgy, ahogy vagyok. Olyan nagy elvárás ez? Miért baj, hogy nem szeretnék egy csúnya, férfiatlan, otthon gubbasztó sráccal járni?