Miért hiszi azt sok nem tökéletes, átlagos nőszemély, hogy neki alapból jár egy szuperpasi?
"sok nem tökéletes" <= Vannak tökéletes lányok is?
Egyébként ne haragudj, de senki sem fog olyannal összejönni, aki nem tetszik neki.
Ha ő úgy érzi, hogy nincs meg a szikra, nem tudna boldog lenni veled, és mindenképp szakítással végződne a kapcsolat, nem pedig házassággal, gyerekekkel, akkor örülj, hogy megmondták neked, és nem játszottak az érzéseiddel.
Megalkudni? Veled valami tényleg nincs rendben - a párunk az az ember, aki a legközelebb áll hozzánk, beengedjük lelkünkbe, testünkbe, vele töltjük életünk legnagyobb részét, hát biztos, hogy ezt a fontos embert nem megalkuvásból fogjuk választani. Hanem kizárólag csak akkor, ha tudjuk, hogy van jövője a dolognak, és nem úgy indul a kapcsolat, hogy "á ez is zavar, az is zavar, amaz meg rohadtul de zavar, de elfogadom, mert nekem nem jár a jó"
Ilyen nincs, és te is fejezd be a megalkuvást egy életre!
Mondd, azokról a lányokról, akikről úgy beszélsz, hogy szürke nyuszikák, és "még bottal se" típusúak, azokkal te boldog lennél? Akkor baromi igénytelen lehetsz.
Nos nekem sem igénytelen, sem megalkuvó pasi nem kéne, olyan, aki nem őszinte, meg főleg nem. Olyan kell, aki tényleg akar engem, és nem csak azért jön oda hozzám, mert "ó, ez a csaj biztos meglesz, hiszen más rá sem néz" Hidd el, ez nagyon érződik rajtad, és kib**zottul sértő a lány számára.
Lány vagyok, és tudod, én is elutasítanálak. Próbálsz virágról virágra szállni, nincs olyan, aki valóban, tényleg tetszik, és szerencsére a virágok elküldenek a büdös fenébe. Én pl. egy zárkózott lány vagyok, ebből kifolyólag barátom sincs sok, de ha egy srác azért jönne oda hozzám, mert szerinte én is ilyen igénytelen vagyok, és akárkivel elmegyek, mert "YEEEY, RÁM NÉZETT, BESZÉL VELE VALAKIII, VÉGRE, EZAZ!", akkor páros lábbal rúgnám seggbe. Nem így meg. Ne alkudj már meg ember, párt jobb esetben egy életre választasz, és nem akarsz olyannal együtt élni hosszú évtizedekig, aki nem is vonz, ugye? Csak hogy legyen valakid...Te jó ég.
Másrészt: az ember szingliként is lehet boldog, nem fontos, hogy mindig legyen pasid, így BÁRKINEK szíve joga, hogy válogasson.
Hidd el, azoknak a srácoknak is vannak hibái, akiknek könnyen megy a barátnőszerzés: csak hogy köztük őszinték vannak, akik nem megalkuvás szintjén mennek el egy lelki beteg lánnyal, hanem olyat fűznek, aki valóban tetszik nekik. Még akkor is, ha csak szexre kell nekik a lány, a vonzalom őszinte, és nem az van, hogy "hú, őt próbálom meg megd*gni, mert más nem teszi, akkor nekem biztos hagyni fogja..."
Bocsáss meg, de te tényleg egy vesztes vagy. Legyél már őszinte, és ne add lejjebb az igényeidet...
Sok kevésbé helyes, kevésbé okos fiú tetszik akár több lánynak is egyszerre, szóval a hozzáállásod a gond, de az baromi nagy gond.
19/L
#31: Csak röviden próbálok válaszolni.
1. Ha nem is ismertek meg engem igazán, mert szó nélkül eltűntek, akkor mégis honnan a francból tudhatták volna, hogy megfelelnék-e nekik? Még egy személyes találkozás sem sok minden, de igazán csak akkor lehetne érezni, hogy van-e szikra, nem netes levelezgetésekből.
2. Talán félreérthető volt a megalkuvás dolog, én ezt úgy értelmezem, hogy a másikat a problémái ellenére is el lehet fogadni. Hiszen szerintem az ismerkedés lényege nem az, hogy a hibákat keressük a másikban, hanem az, hogy ha találunk a másikban, akkor el tudjuk-e fogadni. Hiszen akkor ezen az alapon egy csomó embert ki lehetne szórni, mert mondjuk nem topmodell külsejű, nem gazdag, nincs három kitüntetéses diplomája stb.
3. Nem azt mondtam, hogy a szürke nyuszikákat még bottal sem (a kettő teljesen más kategória, ne mosd össze őket), mert igenis vannak közöttük is szépek, csinosak, annak ellenére, hogy mondjuk nagyon visszahúzódnak. Csak pl. nem tudják vagy nem merik megélni a nőiességüket, mint az egyik lány ismerősöm, aki nagyon félénk és gátlásos volt, mert nem kapott elismeréseket, bókokat, pedig számomra nagyon jó csaj volt, és simán vonzott is.
4. Nem vagyok igénytelen, sőt, kifejezetten az értelmes, normális nők társaságát keresem, és egyébként nem azért álltam szóba valakivel, mert más nem, és akkor nekem tuti sikerem lesz, hanem azért, mert láttam benne értékeket, amiket szerethetőknek találtam. De részben igazad van, mert naivan azt hittem, hogy akire rá se néz senki, az talán örülni fog annak, hogy van valaki, aki kíváncsi rá. Nem szállok virágról virágra, csak próbálok minél több embernek esélyt adni legalább az ismerkedésre, és sok olyan volt, aki valóban tetszett, ha nem tetszett volna az illető, akkor pl. nem bókoltam volna neki (én nem vagyok az a típus, aki könnyen osztogat dicséreteket, és elég nehezen is tudom kifejezni az érzéseimet), nem akartam volna száz kilométereket utazgatni egy találkozás kedvéért stb. és most nem párkapcsolatról beszélek, hanem ismerkedésről, amiből vagy lesz valami, vagy nem. De én nem vágnám el már az elején a lehetőséget, főleg ha állítólag olyan rossz nekem, hogy senki nem foglalkozik velem. Valóban volt olyan, aki mondjuk kép alapján kevésbé vonzott, de élőben meg lehet, hogy másmilyen lett volna, ebbe meg még senki nem halt bele, és nem azt mondom, hogy bárkinek is kötelező lett volna járnia velem, vagy hogy randinak minősüljön egy találkozás, lehet egy sima kávézás, sütizés, beszélgetés, és el lehet dönteni utána, hogy vagyunk-e egymásnak annyira szimpatikusak, hogy akkor randizás/komolyabb ismerkedés felé tereljük a dolgokat.
5. Nyilván egyedül is lehet boldog az ember, de sokszor pont ezek a csajok panaszkodtak, hogy nekik milyen rossz egyedül, meg mindenki fütyül rájuk, tehát abszolút nem én sajnáltattam magam, hogy annyira kell valaki, mert milyen rossz egyedül.
6. Akit "fűztem", az tetszett is, és nem azért álltam velük szóba, hogy ők majd hagyni fogják magukat, hanem úgy gondoltam, hogy akinek pl. voltak problémái, az tudja, hogy mit jelent nehézségeken átmenni, és mondjuk megértőbb lesz. Hidd el, ha nem lett volna valamiféle vonzalom a részemről, nem mentem volna tovább szimpla beszélgetésnél, ennyire hülye én se vagyok, aki nem vonzott, vagy irtózatosan messze lakott, pl. az ország másik végén, ott mindketten szavak nélkül is beláttuk, hogy kb. értelmetlen lenne az egész. Az igényeimet nem úgy adtam lejjebb, hogy akkor jó lesz egy buta, ronda, kövér disznó, bunkó nőszemély is, inkább úgy fogalmaznék, hogy tolerálom mások hibáit. Nem vagyok igénytelen, és azokat sem gondolom annak, akik zárkózottabbak vagy nem feltűnő külsejűek/viselkedésűek. Nem azért akarok társat, hogy legyen mellettem valaki, hanem elfogadom mások hibáit, és nem szórom ki őket csak ezek miatt, ami két különböző dolog. Nyilván sok minden kell ahhoz, hogy két ember évtizedekig együtt tudjon élni, én ehhez fontosnak tartom a normális ismerkedést, illetve azt, hogy ne szórjunk ki kapásból olyanokat, akik mondjuk "problémásak", mert mindenkiben van hiba. Amúgy meg pont az egyik évfolyamtársnőm mászott rám (?), többször volt kölcsönös ölelgetés, simogatás, és ő az a csaj, akiről 10-ből 8-9 pasi szerintem simán azt mondaná, hogy jó nő, de nem tudom, tényleg tetszem-e neki, tehát nem adtam lejjebb az igényeimet, legalábbis ilyen téren nem.
Lehetséges, hogy ez is a problémájuk része volt: vagyis képtelenek normális emberi kapcsolatokra. Nem tudják, mit kell mondani a különböző helyzetekben, és inkább elmenekülnek.
Másrészt előfordul olyan a nőkkel, hogy egy-egy férfi durván reagál a búcsúzásnál (meg van sértve, stb.)
Sajnos erre a tipikus női reakció az, hogy akkor soha többé egy férfitól sem búcsúzik el, hanem simán eltűnik.
Nem akar durva reakciókat - azt meg magasról lefütyüli, hogy ez a férfinak hogy esik.
"csak ész kellene ahhoz, hogy belássák, hogy saját maguknak tesznek ezzel rosszat, de ehelyett könnyebb picsogni, hogy a pasik mind disznók"
Pontosan ez a helyzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!