Miért hiszi azt sok nem tökéletes, átlagos nőszemély, hogy neki alapból jár egy szuperpasi?

#3: Nem ismersz, légyszi, ne ítélkezz. Amúgy meg sokkal elbeszélgettünk, sose voltam velük tapló, sőt, mégis ők hárítottak, vagy szó nélkül leléptek. Szerintem normális vagyok, ha nem az lennék, akkor pl. rögtön a farkamról küldtem volna képet nekik, vagy bunkón beszólogatok, ahelyett, hogy esélyt adtam a normális kommunikációra. A szerénységről annyit, hogy ha valaki ismer, akkor tudja, hogy nem vagyok az a típus, aki veri a nyálát, éppen ellenkezőleg, sokszor dolgozik bennem is az önbizalomhiány, hogy nem vagyok elég jó. Az értelmességemről szerintem elég annyi, hogy sose voltam rossz tanuló, még annak sem ártottam, aki nekem ártott, pedig voltak elég sokan, és ha nem szorult volna belém minimális értelmi és érzelmi intelligencia, akkor valószínűleg lenéztem volna a problémás embereket is, és akkor valószínűleg nem az én lelkem fájna attól, hogy rendszeresen beletaposnak.

#5: Nem feltétlenül szerelemre gondoltam, de nem kellene a lányoknak sem belehalniuk abba, hogy mondjuk egy srác társaságában elmennek meginni egy kávét, vagy ilyesmi, és abszolút nem várom el, hogy a két szép szememért és egy jó szóért bárki is az ölembe hulljon. Arról már nem is beszélek, hogy ha tisztességesen, normálisan, érdeklődő módon elbeszélgetek valakivel, akkor nem lépek le szó nélkül, otthagyva a másikat, mint kutya a sz.rát. És ha én olyan lány lennék, aki iránt senki sem érdeklődik, és felbukkanna valaki, akkor nem hárítanék kapásból; ha valaki rögtön hárít, akkor valószínűleg nem is olyan rossz a helyzete, mint amilyennek mondja.