Miért hiszi azt sok nem tökéletes, átlagos nőszemély, hogy neki alapból jár egy szuperpasi?

#19: Onnan tudom, hogy akkor nem lépnének le szó nélkül, nem hárítanának mindenféle hülye vagy kevésbé hülye indokkal. Másrészt meg nem arra vágyom, hogy szuperpasi legyek bárkinek is a szemében, én se vágyom szupernőre, és hittem abban, hogy egy átlagos, csendesebb, zárkózottabb lány többet tud adni, mint mondjuk egy plázacica, és hogy ha valakinek olyan rossz a helyzete, mint amilyennek mondja, akkor legalább pl. egy kávézásra, akármire esélyt ad, nem kell randi, egy szimpla beszélgetés, hogy jobban megismerhessük élőben egymást. Ebbe még senki nem halt bele, és bennem is megbízhat bárki, aki hajlandó jobban megismerni. És én is tudom, hogy hol a helyem, ezért is tudom, hogy kiknél próbálkozzak, én is keresgélhetnék ezerszer különbnek tűnő, százdiplomás, feltűnő szépségű lányok körében, ha felszínes lennék, és ha valakiben találtam valamilyen hibát (mert ki tökéletes?), vagy valamit rosszul csinált, akkor igyekeztem elfogadni. Nem azért, mert én vagyok Mr. Tökéletes, vagy beképzelt vagyok, és nagy kegyesen megengedem neki, hogy szóba álljon velem, hanem mert úgy éreztem, hogy értékes emberre találtam benne, és valamilyen kis vagy nagyobb sz.rság miatt nem fogom lepasszolni, hiszen ő is ember, ő sem tökéletes, ő is elfogadásra, szeretetre vágyik. Ezzel szemben ha pl. képet cseréltünk, vagy megtudták, hogy problémáim voltak a múltban (nem tehetek arról, hogy betegnek születtem, de tettem ellene, amit tudtam), kapásból hárítottak, holott sokszor nekik is voltak kb. hasonló gondjaik. Én elfogadtam volna őket, ezért is szerettem volna mondjuk találkozni velük azok után is, hogy kiderült, hogy mondjuk nincs egyetlen barátjuk sem, amit szégyellnek, vagy hogy depressziósak voltak, vagy súlyosan önbizalomhiányosak stb. Nem utasítottam el senkit, sőt, jólesett, hogy megbíztak bennem, és csak még értékesebbnek tűntek a szememben, mégis én jártam sz.rul.

#22: Értem én, de nyilván te is láttál olyan kérdéseket, hogy pl. átlagos srácokat leráznak átlagos csajok. A másik dolog meg az, hogy amint írtam is, én lehetőséget adnék elég sok embernek, ha olyan rossz lenne a helyzetem, a fuldokló is kapaszkodik az utolsó szalmaszálba is. És ha nem tetszik azonnal valaki, még megtetszhet, én is jártam úgy, hogy képen nem tűnt annyira vonzónak valaki, élőben meg igen. Plusz ha valaki nyafog, hogy magányos, nem néz rá a kutya sem stb., akkor miért nem kap az alkalmon, ha valaki végre egyszer az életben elhívja? Ez nem azt jelentené, hogy akkor már rögtön járniuk kell, meg ilyenek, ezt a lányoknak is meg kellene érteniük, egy találkozás senkit nem kötelez semmire. Értem én, hogy nem tetszhetek mindenkinek, de azt elég nehezen hiszem el, hogy több tucat lányból senkinek se jöttem be egy kicsit sem. Ráadásul én sem vágytam elérhetetlen ideálokra, és tényleg sok mindenkit elfogadtam volna, még az ország keleti végéből is elutaztam volna Pestre is azért, hogy élőben láthassak valakit, mert értékesnek találtam őt. Én megértem, ha nem jövök be valakinek, ezt tényleg szíve joga mindenkinek eldönteni, viszont ha még azt az egy jelentkezőt is lerázzák, úgy, hogy meg sem ismerték alaposabban az illetőt (és még egyszer mondom: a találkozásnak nem kell randinak lennie), akkor szerintem nincs joguk panaszkodni, hogy nekik milyen rossz, mert a kutyának sem kellenek.

#24: Hát elég zárkózott ember vagyok én is, ezért is gondoltam, hogy hasonló a hasonlónak örül elv alapján lesz esélyem náluk, plusz hogy biztosan örülni fognak annak, hogy végre van valaki, aki érdeklődik irántuk. Nem vagyok nagydumás, nincs jó szövegem, néha az érzéseimet is nehezebben tudom kimutatni/kifejezni, nem érzem azt, hogy összeillenénk egy kikent-kifent, pörgős, folyton dumáló lánnyal.

Én azért adtam esélyt a lehető legtöbb embernek, mert nyilván nem látok bele azonnal, hogy milyen típus, és reméltem, hogy valahol a középúton lesz, de semmi eredmény. Gondoltam, ha több embernek adok esélyt, nagyobb eséllyel lesz köztük olyan, akit én keresek, plusz ugye ha nem adok esélyt a normális ismerkedésre sok embernek, akkor nincs jogom jártatni a számat, hogy nekem milyen rossz.