Lányok! (hosszan lent) fontos! (? )

" intelligencia hányadosotok nem elég magas, hogy megértsétek.. "

A 16 éves csajszi túl lőtt a célon. Azt nagyon elhitted kiscsaj, hogy ha googlen nézel egy novellát és "szakszavakat" használsz, majd értelmesebbnek, iskolázottabnak fogsz tűnni? Mellesleg az intelligenciahányados az kérlek szépen egyben van, és általában IQ-nak szokták becézni. Tudod... Intelligence Quotient. Ülj le szerintem a kispadra.

Egyrészt ez eszméletlenül primitív kijelentés volt a részedről kérdező,-de úgy érzem hiába írom, úgy is csak lógni fog mint gólyafos a levegőben- "szopjá"?! Még ha nem is hiszel Istenben (hozzáteszem én sem hiszek, azt hiszem el amit tények igazolnak vagy a saját szememmel meggyőződöm róla) akkor sem illik így reagálni rá. Ezzel szándékosan megsérted a hívőket. Nekik Isten olyan, mint egy másik átlag embernek egy Ikon. Úgy ahogy nekik van egy személy akire felnéznek, aki irányt ad az életüknek hogy milyen útra tévedjenek, úgy a hívő embereknek biztonságérzetet nyújt Isten. Én magam nem hiszek, viszont mamám hívő. Mesélte, hogy a háborúban a hitük volt az egyetlen mentsváruk. Egy kiszolgáltatott embernek, mikor már ő maga és a környezetében mindenki meg van törve, kell valami vagy valaki akibe kapaszkodhatnak. Ezt is át lehet érezni és meg lehet érteni valahol. Nem mondom hogy azonosulni kell a gondolattal, arról szó sincs, de nem kell szándékosan becsmérlő megjegyzéseket tenni. Ez primitívség...

Az a gondolat pedig, hogy a pénz boldogít, önmagában nem téves, de csak egy bizonyos értelemben. Mindenki örül, ha megadhatja vagy megkaphatja amit szeretne vagy amire a környezete, barátai és családtagjai vágynak. Viszont koránt sem biztos, hogy te ugyanarra vágysz, amire én, hogy engem a sportautó, a méregdrága ház és temérdek mennyiségű pénz boldoggá tenne és többnek tekinteném magamat ettől, hogy úgy érezném, ettől többet elértem az életben mint bárki más. Valóban sok kaput nyit meg az ember előtt, de ugyanannyit be is zárhat a nagy vagyon.

Egy napon, egy időben, két helyen, két ember, más körülmények között, más emberekkel, különböző célokkal és értékrendekkel, éli átlagos mindennapjai közül az egyiket. A nap a megszokottak szerint zajlik mindegyiküknél...boldogok -talán más értelemben- egyikük sem érzi, hogy panaszkodniuk kéne, hiszen az életük így teljes. Az egyikük napi 5 órát dolgozik, a munkája nem túl izgalmas, de azért élvezetes. Bemegy, leteszi a napi munkát, hazafele beugrik a tisztítóba a ruhákért majd visszaül a sportkocsijába és hazahajt. Kinyitja a környék egyik legszebb házának egyik legszebb kapuját-természetesen elektromos, ő csak egy gombot nyom, a kapu nyílik is-behajt a környék valószínűleg legnagyobb garázsába, lecsukja a kapuját -ami szintén elektromos, a dolga szintén csak egy gombnyomás- majd besétál a környék egyik legszebb házának tágas ajtaján, helyet foglal a nagy bőrfotelben, kényelmesen elterül benne, majd benyomja a falra szereld centiméteres vékony nagy kijelzős televízióját. A vacsora már forrón tálalva, a bejárónő időre elkészítette és az asztalon hagyta. Aznap reggel 1 órát készülődött, a munkahelye nincs messze és nem is kell túl korán bemennie. Összesen 13 óra ment el az az napjából, még 11 órányi szabad ideje maradt és még akkor is nyugodtan kipihenheti magát-az egyébként nem túl megerőltető munkahelyére- ha hajnalig elfoglalja magát, így másnap is frissen kelhet.

Másik emberünk viszonylag korán kel, viszonylag korán is jár dolgozni. A munkahelye sajnos nincs közel, nem válogathatott annak idején a lakások között, nem sikerült a munkahelyhez közel letelepednie, de nem is panaszkodik, elfogadja ami van. Felpattan a biciklijére, beteker a munkahelyére, ami egyébként egy településsel arrébb van. Nincs túl közel, de neki jobban megéri mintha kocsival tenné meg ezt az utat. Több pénz marad a zsebében és mozog is minden nap, ami -őszintén- először nehezére esett, de mára már nem akarja letenni a biciklit. Napi rutinja részévé vált a sarki kisbolt is, ahova rendszeresen betér reggelente, hogy vegyen valami nem túl drága harapni valót aznapra. Visszaszáll biciklijére, beteker a munkahelyére majd 12 órát dolgozik. Egy magánvállalkozásnál hajtja az igát mint alkalmazott, a fizetése nem túl magas, de nem panaszkodik, megelégszik azzal, ami van. Munka után felpattan a biciklijére, betér a sarki boltba hogy vegyen valamit, majd hazateker. Megáll a környék egyik legkisebb, ugyanakkor legcsaládiasabb háza előtt, biciklijét kitámasztja majd kinyitja a kaput -amit egyébként nem rég javított meg- és örül, mert végre nem nyikorog. Rég óta tudott ennyire csöndben bejönni rajta. Biciklijét betolja az eresz alá, külön garázsa nincs, a házban túl nagy helyet foglalna. Kinyitja az átlagos ház átlagosan egyszerű ajtaját, bemegy, leül a kis fotelbe és előveszi a könyvét, már várta hogy folytathassa. Az asztalon várja párja frissen elkészült tésztás étele, aznap is 1000 ft-ból jöttek ki az ételt illetően. Korán kelt, 1 órán át tekert a munkahelyére, majd vissza és fél óra alatt elkészült. Összesen 18 óra ment el a napjából és maradt 6 óra szabad ideje. A könyvet olvassa még egy darabig, párjával elbeszélget majd fekszik, mert másnap korán kel.Maximum 22:00-ig foglalhatja el magát, különben nem tudja kipihenni magát. Havonta egyszer elmennek állatkertbe, vagy valahova kirándulni, többre nem igen költenek, mert félre tesznek a közös jövőjükre.

A két ember ugyanannyira boldog, pedig igen eltérő anyagi körülmények között élnek. Az értékrendjük is nagyon más, míg az elsőnek a pénz és a vagyon sokat számít, addig a másodiknak ez nem mond sokat, ő inkább a kapcsolatainak él és élvezi azt a keveset ami van. Önképzésben korlátoltabb a második emberünk, de nagyobb igényt is tart rá mint az első úr. Jellemvonásban is nagy ellentétek, míg az első büszkébb típus, utóbbi alázatos ember. Mindketten elérték a céljukat, az első egy jó kocsit, házat és rengeteg pénz szeretett volna, míg az utóbbi egy munkahelyet ahova szívesen megy és foglalkozhat az emberekkel, valamint egy párt és kiskutyát.

Joga senkinek sincs megítélni-valószínűleg nem is tudná és értelme sem lenne-, melyikük vitte többre az életben, hiszen ŐK elégedettek és ŐK boldogok azzal, amijük van. Két külön ember, két külön élet és felfogás. Az egyiket ez teszi boldoggá, a másikat az. Ami őt értékel, az a másikat hidegen hagyja. Nem kevesebb a többet dolgozó de kevesebbet kereső ember sem, lehet ő is jóember és viheti ugyanannyira mint a most jó anyagi körülmények között élő és könnyed munkát végző ember.

Magán vélemény: Nehéz a mai anyagias világban elvonatkoztatni tőle, de jobb ha el tudunk vonatkoztatni a pénzközpontúságtól és élezni valamint értékelni tudjuk amink van. Én magamat a 2. ember szerepébe tudnám helyezni ha kéne, de nem teszem, mert nem akarok személyeskedni.

Hosszan, de örömmel fejtettem ki a véleményemet, remélem nem veszi senki sem zokon. Aki elolvassa, az majd reagál, az arra lusták pedig előre jelzem ne akadjanak ki rajta.

#59 GRATULALOK!

Meg annyit megjegyeznek a kerdezonek hogy kerdezte de ha van Isten akkor miert van annyi beteg kisgyermek!

Na hat akkor megprobalom elmagyarazni roviden! Vegyunk egy peldat: van egy ember nagyon sokat karonkodik, atkozodik es reszeges vegyuk ezt hibainak! Szuletik egy fia akit nagyon nagyon szeret! A gyerekbol erett ferfi lett! (kozben az apa folytatta elete soran amit csinalt).

Az erett ferfinak csaladja lett 1 gyerekkel nagyon boldogak voltak de egyszer kiderult egy vizsgalat soran hogy a kisfiu rakos. Ezert van ennyi beteg kisgyermek mert Isten 3-4 iziglen is "buntet"! Na evvel annyit akartam kifejteni hogy nem a reszeges karonkodos ferfi fizetett buneiert hanem az unokaja akit megjobban szeret! Ez konnyen meglehet hogy az en hulye felfogasom de en igy lattom!