Hogy lehet minőségi nőt hatékonyan bevonzani?

Amikor az egyik hozzászóló - ha nem is túl udvariasan megfogalmazva, de őszintén kimondva a véleményét - megírta neked azt, hogy milyennek tartja az önzetlen szeretetre felhozott példáidat, ebben a formában fogalmazva:

"Azok a dolgok amiket pedig te összeirkáltál az általad önzetlennek tartott szeretetről, egy jókora adag baromság. ", te így reagáltál:

"Pedig elég Jézusi cselekedet odafordítani a másik orcámat és lemondani a saját érdekeimről mások javára, nem?"

Többek között ezzel példálóztál:

"Ha mondjuk meg akarják erőszakolni a feleségem és nem védem meg, hanem a húgomat is odacibálom, hátha esetleg őt is meg szeretné erőszakolni az elkövető, az is elég önzetlen dolog."

Mikor ezt olvastam korábban, bennem az fogalmazódott meg, hogy neked finoman szólva "érdekes" elképzelésed lehet az önzetlen szeretetről.

Ha a saját meglátásodból indulunk ki, miszerint "elég Jézusi cselekedet odafordítani a másik orcámat és lemondani a saját érdekeimről mások javára, nem?", ebben a (meglehetősen extrém példának felhozott) esetben te VALÓBAN úgy érzed, hogy ha a feleségedet nem védenéd meg a szexuális erőszaktól, és még a "húgodat is odacibálnád", akkor te azzal a SAJÁT érdekeidről mondanál le?

Én nem mocskolódtam, csak az általad minőséginek leírt jellemre írtam, hogy számomra ez nem minőség. És tényleg szívből kívánom neked, hogy találj egy ilyen jellemet, de hiszen te magad írtad, hogy nem hiszel az önzetlen szeretetben és ott az egó meg az önzés.....hát akkor nyilván olyan nő illik hozzád aki ebben is kiegészít.

Ami a koldust és a gyerekedet illeti: a gyerek nem a tulajdonod hanem rád lett bízva Isten által, hogy teljes szíveddel, lelkeddel szeresd, neveld fel, támogasd, hogy értékes ember váljék belőle. Neked nem hobbid hanem KÖTELESSÉGED a gyerekedet előnyben részesíteni ha erről van szó. Igen, ez valóban nem önzetlen szeretet,mert a te gyereked, de akkor is ez a feladatod.

Fordítsd oda a másik orcádat: a saját orcádat a téged ért sérelemért. Nem a nejedet ért gyalázatért.

"Miért nem vagy fontos saját magad számára?"

Miből gondolod, hogy nem vagyok fontos a magam számára? :-) Én ennek az ellenkezőjét gondolom.

"Látod már, hogy mi a problémám. Úgy érzed Te is, hogy értéktelen vagy, mert beléd lett nevelve."

Nem, egyáltalán nem érzem úgy, és fogalmam sincs, hogy Te miből vontál le ilyen következtetést.

Se belém nem lett nevelve, se később, felnőtt fejjel nem kezdtem el így gondolkozni magamról. Értékes embernek tartom magamat is, és másokat is. Szerintem egészséges önbecsülésem van, de nem érzem magam se felsőbbrendűnek, se másoknál különb, más "minőségi" kategóriába tartozó embernek.

"... Kíváncsiam várom, hogy az első adandó alkalommal vajon be fog-e menni a legközelebbi hajléktalanszállóra, hogy egy büdös, koszos csöveshez hozzámenjen és a házába invitálja, puszta önzetlen szeretetből, hogy együtt éljenek."

Te - aki egy minőségi nőt szeretnél bevonzani az életedbe - tényleg csak ezt a két végletet tudod elképzelni? Ha valaki - veled ellentétben - bele tud szeretni, és egy életre a társául tud választani egy olyan embert, aki nem ért el nemzetközi viszonylatban is figyelemreméltó eredményeket a szakmájában, akkor már valóban csak az a lehetőség marad, hogy egy általad a fenti mondatban jellemzett személyhez menjen hozzá, akihez nem vonzódik?

(Ezt már akkor is nagyon furcsának találtam, amikor korábban leírtad ezt a mondatot:

"Te talán egy elitta-a-hangját-is hajléktalannal szeretnéd tölteni az idődet az életedből?"

Aki szerinted nem a tiédhez hasonló elvárásokat támaszt a leendő párjával szemben, az mind ilyen társat választott?

Én úgy látom, hogy ebben az országban több millió olyan ember él úgy, aki úgy talált társra, és alapított családot, hogy nem ebben a két végletben gondolkodott.

Az általad belinkelt képről pedig csak annyit, hogy - bár a gondolkodásmódodat és egyik-másik érvedet elég szokatlannak találtam, ezt még így ismeretlenül sem feltételeztem rólad.

Én ahhoz szoktam, hogy egy vita során érveket hozunk fel, és tiszteletben tartjuk a másik véleményét, akkor is, ha nem értünk egyet vele.

Meglepni nem lepett meg az a kép, mert elég kevés dolog tud meglepni.

Szerinted egyébként a vitapartneredről mond el valamit, vagy rólad?

Kérdező, te az ószövetségből idézgetsz és halál komolyan elvárod, hogy bárki is így gondolkozzon? Ezt a gondolkodást nem csak a kereszténység haladta meg (innen a név: Ó szövetség) hanem még a judaizmus is a rabbinikus kultúrával és a kabbalisztikus hagyománnyal.

Ez egy történelemkönyv példázatokkal. Nem azzal van a gond, hogy neked nem tetszik, hanem hogy te nem az adott vitapartnereiddel vitatkozol, hanem te akarod megteremteni még az ellenvéleményt is hogy legyen amire reagálhass, most pedig megsértődtél, mert ellentmondtunk neked. Semmi gondolkodásbeli flexibilitás? Törlöd magad? Hidd el, valahogy túléljük azért....

Hidd el, nem akartunk mi bántani. Nyugi, olyan nőt fogsz bevonni az életedbe, amilyet megérdemelsz, hiszen mindnyájan így vagyunk ezzel. Az önismeretre és önvizsgálatra pedig minden halandónak szüksége van, még a hozzád hasonló minőségi zseniknek is, tehát ne a tükröd törd össze, ha nem tetszik a kép....

"... lehetőséget biztosítok rá, hogy ha egy hasonló ember erre jár tudjon üzenetet küldeni nekem.

Azt akarom igazolni magamnak, hogy soha az életben nem fog ilyen történni."

Ha Te valóban szereted önmagadat, akkor miért gondolkozol erről a számodra fontos kérdésről ennyire pesszimistán, gyakorlatilag azt "programozva" magadba, hogy amire Te vágysz, az nem teljesülhet?

"Te - aki egy minőségi nőt szeretnél bevonzani az életedbe - tényleg csak ezt a két végletet tudod elképzelni? "

"Igen. Én ezt a két végletet tudom elképzelni.

Valaki vagy olyan kapcsolatba lép ami személy szerint *neki* megéri vagy lemond az érdekeiről."

Ha tudsz szöveget értelmezni, és a memóriád is jó, akkor nyilván emlékszel, hogy én nem erről a két végletről írtam.

"Aki szerinted nem a tiédhez hasonló elvárásokat támaszt a leendő párjával szemben, az mind ilyen társat választott? "

"Igen. Megéri vagy sem. Ez bináris."

Nyilván mindenki olyan társat választ, akiről úgy gondolja, hogy "megéri".

De ha emlékszel, itt sem a "megéri vagy nem" kérdésről volt szó, hanem arról, hogy - szerintem legalábbis - meglehetősen széles a skála a nemzetközi szinten szakmai eredményt felmutató "minőségi nők" és a hajléktalanok között.

"Én ahhoz szoktam hozzá, hogy ahhoz, hogy végletekig elmenő szolidaritást mutassak, minden egyes esetben arra volt szükség, hogy állandó fenyegetésben, közvetlen megtorlástól való félelemben tartsanak engem."

Nem tudom, milyen életed lehet, de ez nem hangzik valami jól.

"Szerintem ha valaki horogkeresztes karszalaggal megy végig az utcán az ne csodálkozzon, ha szarral fogják megdobálni."

Ez hogy jön szerinted ehhez az eszmecseréhez?

Ugyanakkor az az érzésem, hogy ha valaki katolikus papnak öltözve végigmegy az utcán akkor azt (ilyen és hasonló okokból kifolyólag) maximum én dobálnám meg a kaksi-maksival.

Ennél több értelmi és érzelmi intelligencát feltételeznék valakiről, aki állítása szerint egy minőségi nőt szeretne bevonzani az életébe.

De ha így vagy ezzel a kérdéssel, akkor miért hoztál fel egy ószövetségi idézetet érvként egy vitában?

"Szerinted egyébként a vitapartneredről mond el valamit, vagy rólad? "

Szerintem azt mondja rólam, hogy engem nem érdekel álszent, hazug, képmutató emberek rólam alkotott véleménye.

Nagyon bölcs és ember lehetsz, ha az alapján, amit mi a másik (75%-os) hozzászólóval írtunk, úgy érzed, hogy reális képet alakítottál ki rólunk. :-)

A beszélgetést azért fejeztem be, mert nem éri meg nekem folytatni, mivel úgy találtam, hogy nem vagytok elég erősek hozzá; csak az önértékeléseteket akarjátok helyreállítani és ez minden.

Te mennyire érzed magad erősnek, és mennyire érzed úgy, hogy a saját önértékelésed rendben van, hogy ha kihívás számodra higgadt, tágyilagos hangon válaszolni a neked feltett kérdésekre, illetve reagálni a hozzáállásoddal kapcsolatos észrevételekre, ehelyett átmész személyeskedésbe, és másokat olyan információk alapján próbálsz megítélni, amik nem állnak a rendelkezésedre?

Ezt ingyen most is meg tudom tenni: igazatok van, mindenben.

Ebben a kérdésben se neked, se nekünk nem lehet "igazunk", mert nem fekete-fehér tényekről folytattunk eszmecserét.

Egyikőtök elolvasta egy könyvben, hogy hogyan kell viselkedni és a megfelelési vágy vezérli, amit gyerekként belevertek.

Szerinted kinek, minek akarna bármelyikünk azzal "megfelelni", hogy időt szántunk a saját életünkből arra, hogy elmondjuk a meglátásainkat az itt feltett kérdéseddel kapcsolatban?

A másikótok pedig "felnőttként gondolkodva" egyenlőnek érzi magát a többiekkel. Minden élőlény számára a saját élete a legfontosabb, kivéve Téged.

Miből vontad le azt a felettébb meglepő következtetést, hogy én vagyok ezen a bolygón az egyetlen élőlény, aki számára mások élete fontosabb a sajátjánál?

"Most jön majd a vernyákolás, hogy ez nem is így van, meg ezt meg azt nem is úgy kell értelmezni és érthetetlen, hogy ezt én hogyan következtettem ki."

Nem jön a vernyákolás, mert semmi kifogásom az ellen, hogy így ismeretlenül bármilyen tulajdonsággal felruházz a képzeledben, pusztán csak intellektuális kíváncsíság részemről, hogy miből jutottál erre a következtetésre.