Miért megy mindenki a külsőre?

Persze, értem én a dolgot, mert nekem sem teljesen mindegy az, hogy a fiú hogyan néz ki, de mindig is kompromisszum voltam és soha nem vártam a szőke herceget fehér lovon.

Viszont a személyiségembe, akár csak itt is, általában mindenki "beleszeret" és oda meg vissza van, hogy létezik ilyen lány a földön...

Aztán ha mutatok képet, mindenki megjegyzi, hogy milyen szép az arcom, meg fiatalos vagyok, és elmúlik a lelkesedés...

Nem vagyok egy modell alkat, van rajtam némi felesleg, igen tudom és dolgozom is rajta...de ezt valahogy nem értékeli senki...:( Nem értem ha az ember tesz valamit azért hogy változzon, és változik is akkor miért nem értékelik?:( Miért mindig csak a pillanatnyi külső számít?:( Ami meg amúgy is el fog múlni az évek során majd...Miért nem értékesebb az a belső, az a személyiség ami miatt mindenki megkedvel és pár nap beszélgetés után a fél világot is átutazná amíg képet nem lát:(?