Mi a teendő, ha valaki külsőre nem vonz, de valamiért mégis hozzá húz a szívem?

Simán változhat a véleményed. Nálunk a munkahelyemen van egy srác itt van már 1 éve, de tavaly szeptemberbe találkoztam vele először, ugye köszönő viszonyban voltunk sokáig, szépen kedvesen, mosolyogva köszönt nekem, és én ezt viszonozom is mindig, láttam a srácon hogy nagyon bejövök neki, bár fiatal srácról van szó most nemrég lett 22 éves én meg 27 éves vagyok, de 2 hónapja egyre sűrűbben találkoztunk, és volt 1 hét amikor együtt dolgoztunk, most nem részletezem miért. Bár külsőleg nem vonzott a srác az alkata miatt leginkább, bár észrevettem, meg sokan is beszéltek róla hogy rengeteget fogyott és ezt én mindig is kedveltem ha egy ember lefogy önszántából, mert ez nálam elég nagy akaraterőt vall, meg kitartást. és én ezt mindig jó szemmel figyeltem. Bár még most sem sovány de jól néz ki. Viszont még akkor sem jött be igazán, de ugye amikor együtt dolgoztunk, elkezdtünk beszélgetni, ő alapvetően nem szólított le engem, bár eléggé zavarban volt amikor meglátott és velem volt és hallottam a közvetlen kollégáitól is hogy félénk és én kezdtem el beszélgetni vele, de szépen megnyílt előttem, rengeteg mindenről beszéltünk, és hihetetlen kedves volt velem. De mással is tehát nem az a kivételező típus, el hülyéskedtünk jól éreztük magunkat. Én akkor amikor megismertem rájöttem hogy tetszik nekem a srác, mert termetét és néha a morcos tekintetét leszámítva olyan aranyos tud lenni hogy rögtön meglágyul a szívem, és szinte elolvadtam tőle mindig. Aztán munkaidőn kívül is elkezdtünk találkozgatni és lassan 2 hónapja van hogy össze is jöttünk, mert rájöttünk hogy mi egymásnak valóak vagyunk, és szeretjük egymást. ez persze csak fokozódott, én egyre többet gondoltam rá, és vágytam arra hogy velem legyen.

Amikor az első éjszakánkat töltöttük együtt és először feküdtünk le egymással, eleinte picit bátortalan voltam hogy milyen is lesz ruha nélkül, meg picit tartottam attól hogy nagyon kifogok ábrándulni, de annyira sőt szinte semennyire nem blokkoltam le a látványtól mert szinte minden eloszlott rajta mellesleg nekem nagyon bejönnek a szép, izmos lábú és hátú pasik, és a barátomnak az a kettő volt a legizmosabb. A lábai nagyon felizgattak engem de a nagy hasa is bejött olyan jó volt rajta feküdni hogy az leírhatatlan és hihetetlen megnyugtató volt amikor egymást átkarolva aludtunk el és ébredtünk fel. Pedig tartottam tőle hogy kifogok ábrándulni belőle és ezzel megbántom szegényt, de nem nem így lett. És igaz én nagyon felszínes vagyok sajnos de ekkor rájöttem hogy a külső nem minden. Bár a szimpátia megvolt benne, első benyomása jó volt, nem volt mogorva mint amikor messziről láttam sokszor és ennek örülök mert kedves, mosolygós, és vicces srác. És nálam ez a legfontosabb.

"Lehet valakihez úgy vonzódni, hogy ránézésre nem az esete az embernek? "

Igen, lehet. Viszont ha már elég régen ismered és még minimális fizikai vonzalmat sem érzel iránta, pl. hogy ösztönösen vágysz a közelébe, szereted ha megérint/szereted megérinteni akár kézen fogni csak, szóval ha ez sincs, akkor lehet, hogy már nem is lesz.