Lehetséges, hogy nem is a férfiakat utálom, hanem azt, hogy nemigen fogadják el (nem csak férfiak, hanem kb. senki) a személyiségem?

Én azt sem értem hogy miért baj ha alaki a világ lakosságának abba a 70-80 százalékába tartozik, aki menthetetlenül hülye. Állítom hogy én a maradék 20-30%-ba tartozom, de az is biztos hogy az embereknek legalább 90%-a boldogabb mint én. Akkor most ki jár jól?

(nyugi, nem sajnáltatni akarom magam, csak a jelenlegi lelkiállapotomat közlöm. :)

Kérdező, ha már mindenkivel kötekedsz, ezt nem hagyhatom ki: ignorance is bliss és nem bless. Látod, látod, én is kötekedhetek veled :-)

Amúgy meg nem fogsz te így találni senkit sem. Létezik olyan, hogy érzelmi intelligencia és abból neked nincs sok. Egy párkapcsolatban azonban többre mennél vele, mint a lexikális tudásoddal.

Nekem kifejezetten tetszik a kérdező stílusa és hozzáállása. :) Jókat mosolyogtam a válaszain, mert a legtöbb tükrözte, vagy valamilyen mértékben fedte azt, ahogyan én is látom a világot.

Más kérdés, hogy ezt az emberek 1-2 kivételt leszámítva nem értik és fel sem tudják dolgozni. Főleg az érzelmek minőségét/hiányát.

Mivel nem túl sok érzelmem van, így utálhatnám a nőket, mivel legtöbbjüknek a romantika(?) és a "szeretet éreztetése"(??) fontos, ezért érzelmileg nemigen tudok megfelelni. Ellenben nem teszem.

Szerintem te sem kérdezhetted komolyan, hogy a férfiakkal, vagy a személyiséged elfogadásával van-e bajod. Úgy gondolom erre nyilvánvalóan tudnod kell a választ. :)

Ha pedig így van, akár írhatnál is privátot.