Lehetséges, hogy nem is a férfiakat utálom, hanem azt, hogy nemigen fogadják el (nem csak férfiak, hanem kb. senki) a személyiségem?

Nem nagy az arcom, csak ti nem értitek a dolgokat. Ha kapcsolatban lennék, akkor biztos olyan férfivel élnék együtt, aki hozzám hasonlóan gyors észjárású, tehát nyilván nem szekálnám, de persze ugyanezt tőle sem tűrném el. Igazából nem is kellene annyira okosnak lennie, de pl. egy jó alternatíva lenne a szeretteljesség, az őszinte érzelmekre való képesség. Ez a férfiak körében még ritkább, mint a nőknél. Persze tudom, hogy nem vagyok tökéletes, más sem tökéletlenebb, csak más hibái vannak. Nekem pl. szociális, neki értelmi. Így van ez.

Tudom, nincsenek még minimális érzelmei sem. Nekem vannak, csak jól elzárom a világ elől. A kettő nem ugyanaz. Nagyon is együttérző és idealista tudok lenni, csak az esetek 99%-ában nem vagyok az. Vagy nem látszik, hogy az vagyok.

14-es: És te hogy viseled el azt, hogy nem vagy képes egy kérdésnél még a kérdező kommentjeit sem elolvasni?

És akkor mi lesz? Megvernek? Az is csak a gyengeségüket fogja bizonyítani...