El vagyok átkozva?

Minden ismerkedésem és randim egy zsákutca volt.Hiányzott a szikra,vagy jött a kínos csend és még sorolhatnám.Ennek ellenére mindig lett volna második randi,de végül vissza mondták,mert a több hónapos/éves szingliség után találtak valakit a környezetükben.Kicsit szarul esik,amikor azt látja az ember,hogy labdába se rúghat,mert mindig van valaki közelebbi.A vicc pedig az egészben,hogy ezek mindig akkor történnek,miután velem elkezdenek ismerkedni.Konkrétan a kedvem is elmegy az egésztől,mert a helyzet általában ugyanaz.Le se szarják az illetőt,elkezdek közeledni és engem meg pofára ejt,mert valaki,aki eddig kutyába se vette elkezdi csapni a szelet.Nem tudom,hogy mit követtem el előző életemben,de nagyon szopatnak miatta.

Az én környezetmben egy nő sincs,szóval esélytelen,hogy majd rám talál a szerelem.