Azt hiszem így értelmetlen tovább az élet. Tán elvagyok átkozva?

Hát, ezt a kérdést most rendkívül erős felindulásból írom, ezért előre elnézést minden hibáért, és érthetetlen mondatért!

Azt hiszem, hogy innentől fogva nem bírom tovább. Tudjátok, a mai napomat egész szépre terveztem...mivel nemsokára szülinapom lesz ezért gondoltam ma elmegyek bulizni egy barátnőmmel, de még inkább jobb lett volna ha elhívnak minket valami házibuli szerűbe. De persze, valószínű senki nem fog hívni sehova..mivel szarnak rám. Persze, nyilván érthető..ez is csak másnak jut, én meg r*hadjak meg. Tehát, vázoljuk a helyzetet...

1, nincs senkim, és soha nem is volt, ha valaki akar valamit, az többynire csak szex, vagy ha komolyabb dolgot akar, akkor nekem tuti nem tetszik a srác

2, az élet más területein sem érzem túl jól magam...

3, jóformán sehova nem tudok elmenni soha, mert a "barátaim" inkább otthon ülnek - > tehát így sem tudok összeszedni senkit

ÉSS MINDENNEK TETEJÉBEN ma délután a szomszéd elütötte a kutyánkat, mert egy elmebeteg állat aki a saját udvarában 10 méteren 120-ra gyorsul a tetves autójával...

Kérdem én..mit akar még tőlem az Isten???

Ha azt hinnéd nem lehet rosszabb...de lehet. mindig lehet rosszabb...csak úgy tűnik jobb nem..

Következtetést nem tudok levonni...max annyit, hogy elmegyek apácának..és mellette rontásokat küldök a ilyen férgekre.

Köszönöm a figyelmet!

18/L