Valakinek a tanácsára lenne szükségem. Olyan emberek válaszát még inkább várom, akiknek már volt tapasztalatuk depressziós és önbizalom-hiányos emberekkel. Érdemes még próbálkoznom?

Kicsit lehet, hogy hosszú lesz, de itt a kérdésem:

Megismerkedtem kb három hete egy lánnyal, egy közös ismerősünk révén. Tudtam a lányról, hogy depresszióval küzd és mivel nekem is voltak már ilyen problémáim, biztos voltam benne, hogy nem akkora probléma, amit ne lehetne áthidalni valahogy. Elkezdtem a lánnyal beszélgetni az interneten és egy hete történt meg a személyes találkozás.

Több napot töltöttünk együtt, volt amikor a közös ismerős is velünk volt és voltunk kettesben is. Konkrétumokat nem írok, de voltak ölelkezések, puszik, simogatások és hasonlóak. A lány pedig nem tiltakozott. Szájára is nyomtam egy puszit, nem vágott pofán.

Azt tudni kell róla, hogy akár élőben, akár interneten, hiába mondom neki, hogy szép, meg kellemes társaság, nem fogadja el, hanem mindig rákontráz valahogy. Mindig becsmérli magát, semmit sem tud értékelni.

A találkozás után pedig kérdeztem tőle, hogy hogyan érezte magát, mit szólt ahhoz, hogy kicsit nyomultam és a válasz az volt, hogy jól érezte magát és jól esett neki, amikor megöleltem. Viszont később már azt mondta, hogy nem gondolja, hogy többek lehetnénk barátnál, mert túl komoly vagyok hozzá és nincs meg az a plusz... Utána azt is mondta, hogy szerinte nagyon jól nézek ki és nagyon kedves vagyok.

Egyszerűen nem hajlandó velem találkozni, csak maximum úgy, mint barátok. Később, amikor az értelmére próbáltam hatni, azzal csapott vissza, hogy nem akar megbántani, mert jobban fájna, ha reménykednék és utána hagyna faképnél; illetve nem szeretné, ha én rá pazarolnám az értékes időmet. Azt is mondta, hogy még eddig nem tudott senkibe sem beleszeretni és ha ezután sem fog sikerülni, inkább marad egyedül.

Akkor végül a kérdésem, hogy szerintetek érdemes még foglalkozni vele? Ha igen, akkor hogy próbálkozzak, mert teljesen kimerítettem a lehetőségeimet és nincs már több ötletem. Nekem igazából nagyon bejön a lány, bár bennem is motoszkál az, hogy lehet egy hosszútávú kapcsolat nem működne túl jól vele. Ugyanakkor nem tudom megérteni azt a logikát, hogy egy találkozás után ennyire elutasító valaki. Akkor még megérteném, ha sorban állás lenne, de így nagyon nem. Főleg, hogy ő sem érezte rosszul magát velem.

Vagy mindennek a depresszió és az önértékelési zavar az oka? Ezt azért nem tudom eldönteni, mert nekem is volt ilyen problémám, de ilyen hülyén azért még én sem viselkedtem, pedig klinikai eset voltam.

Kort nem szeretnék írni, mert borzasztóan gyerekesnek érzem magam. :)

(tl;dr kommenteket pedig nem kérek, köszönöm)