Más is unalmasnak találja az ismerkedéseket?

Hát ha szinte mindig ugyanarról szól az egész és csak randizgattok meg kézen fogva sétálgattok és nincs semmi olyan a másikban amit tényleg szeretnél megtudni és érdekes számodra, na akkor valóban rohadt unalmas.

De egy kor felett már az sem gáz ha első vagy 2. vagy 1-2 hét után lefeküdtök.

de ugyanakkor az emberek másik problémája az az, hogy "b@sszki túlzottan beleszerettem már első pár napban és kiderült h valójában nem is akar isteneeeeeem"

Az hogy dugnál e azzal akivel randizol az már első látásra eldől. de az hogy többet is akarnál e tőle ahhoz meg...meg kell ismerned.

Egyszer egy társkereső oldalon, láttam egy bemutatkozást, ami nagyon tetszett.

Nem az, hogy magyarázta magát, ilyen vagyok-olyan vagyok, hanem az ötlet.

A legtöbb ismerkedést ott bukják el (pláne ha előtte soha nem látták egymást, a futószalag főleg neten jellemző, ami egy idő után unalmas), hogy sablon szerint ismerkednek.

Felteszik egymásnak a szokásos kérdéseket, blabla, rendőri vallatás.

Az ötlet az volt, hogy először legyen egy közös élmény.

A többi majd menet közbe kiderül.

Nem étterembe, menjünk el fagyizni, című tevékenységre gondolt, hanem mit tudom én, fallabdázni, akár csatlakozni a másik hobbijához (ha mondjuk sportol), vagy elmenni valami aktívabbra.

És ebben van a kulcs, és én nem is értem az emberek, ezt mért nem veszik észre.

Hát ha megismerkedsz valakivel a való életben, akkor sem minden derül ki róla egyszerre, nem?! Hanem menet közben, ahogy egyre többször találkoztok, összefuttok.

És ezt egyáltalán nem szokta az ember erőszakosnak érezni, ez egy természetese folyamat.

Szóval a problémád abból fakad, hogy már unod a szokásos köröket. A lényeg az lenne, hogy menjetek szokatlan helyszínre, és véleményem szerint, ha ilyen "futószalagos" randizgatást csinálsz, akkor inkább törekedj arra, hogy jól érezd magad, és vicces legyen a dolog, mint, hogy romantikus.

Az ráér később.

Persze az is benne van, hogy nem fogott még meg senki annyira.

Amúgy meg arra is utal, hogy rögtön mindenféle mélyebb ismeretség nélkül, ölelnéd, puszilnád, hogy erős szeretethiányod van, ami nagyon sok embernek van, ne aggódj...mindannyian szeretnénk kötődni valakihez.

És te már erre nagyon vágysz, ez ebből fakad.

Mindegy igazából ki, csak had kötődjek már.

Legyen már valami.

Eltelne pár hét, beteljesülne a vágya, megkapnád az "adagod", és azt kezdenéd érezni, "ki ez az ember?" című verzió...persze a szerencsésebbek, akik pont jó embert fogtak ki, azok azt szokták mondani, hogy "már az első perctől fogva...".

Amúgy meg egy nagy lutri az egész.

Ajánlanám egy kicsit tedd ezt sztornóra most, és ne erőltesd.