Annyira el vagyok keseredve. Nem értem, hogy lehetek ilyen ronda?

Nagyon sokat sírok emiatt. Egyszerűen nem találok magamon olyan dolgot, ami tetszene. Úgy érzem, a lehetőségeim is korlátozottabbak így az életben, mint a szép embereknek.

Pedig sokáig próbáltam elfogadni, arcot is, testet is. Az utóbbiba még könnyebben beletörődök, ugyanis elég komoly ételallergiám van, szóval sokat változtatni nem tudok. Az arcomon viszont egy centit se találok, amire ne néznék utálattal. Egyszerűen szörnyű. Próbálom magam sminkelni, ruhák terén előnyösen öltözködni, stb., de úgy látom egyre csak rosszabb, ahogy idősödök.

A barátnőimet persze kérdezhetem naphosszat, ők azt mondják, így vagyok gyönyörű, de nem bírok hinni nekik.

Amikor megyek az utcán, úgy érzem, mindenki engem bámul, hogy milyen ronda vagyok, amikor pedig valaki megdicsér, mindig olyan, mintha gúnyolódna. Úgyhogy, ha például valaki azt mondja, hogy milyen jó a felsőd, akkor azt többet nem veszem fel többet (egyébként csak feketét hordok, mert az nem feltűnő).

Van még valaki rajtam kívül, akinek ilyen szörnyű kinézet jutott? Ti is korlátozva érzitek magatok miatta?

Köszönöm, hogy végigolvastatok, és remélem, nem csak üres rinyálásnak veszitek!

Egy 16 éves lány