18-25 év közötti lányok, nők! Ti már nőnek érzitek magatokat? Bővebben lent.

Szerintem az érettség nem teljesen korfüggő. Attól, hogy valaki érett nő, még nem jelenti azt, hogy ne bolondozzon, ne viccelődjön. A külvilág a tetteimből és a döntéseimből is észreveheti, hogy már nem egy kislány vagyok, nem kell ahhoz állandóan komolynak lennem. A még tényleg kislányok szerintem nem szánalmasak, ki ne érezte magát nagynak pl 15 évesen? El nem hiszem, hogy van olyan ember aki olykor nem érezte felnőttnek magát gyerekkorában. Majd ha tényleg felnőnek jót nevetnek rajta. Én már felnőttnek és érettnek tartom magam, de tisztában vagyok vele, hogy sok mindent kell még tanulnom.

18/L

Lassan 24 éves leszek, de én sem érzem még magam felnőtt nőnek. Amit kell, azt komolyan veszem, de legbelül gyerek vagyok, és remélem, hogy ez nem is fog soha megváltozni.

Eleve a "fiús lányok" táborát gyarapítom, úgyhogy vicces is lenne, ha azt mondanám, hogy igen, NŐ vagyok. És azt hiszem, soha nem is akarok úgy igazán NŐ lenni. Jobb szeretem, hogy ilyen "korcs" vagyok. :)

Hát ez egy fura kérdés!

Én most leszek 22, és nem tudom igazából a választ. Természetesen vagy rengeteg gyerekes dolgom, de én azt hiszem beléptem már a felnőtté válás szakaszába. Fura, amikor a barátnőmmel nem suliba megyünk együtt, hanem dolgozni, vacsi után leülünk iszunk egy pohár finom bort, szóba kerül a ki mit főzött téma, vannak virágaim. Szóval változik az ember a korral, kiben mikor indul meg a változás ez egyénfüggő. Én azt hiszem már Nő vagyok, persze ott van bennem egy vidám kislány is, és remélem, hogy még 60 évesen is ott lesz! Azt hiszem akik igazi jó Nő akar lenni egész életében az nagyon vigyáz rá, nehogy elvesszen valahol útközben a kislány belőle.

Én is sokat viccelődöm, hülyülök, sőt sokszor nagyon is gyerekesnek tartom magam, bizonyára az is vagyok, de emellett érett gondolkodású felnőtt nőnek tartom magam.

Kűlsőleg az öltözködésemtől függ, hány évesnek néznek...

És valóban egy 18 és egy 25 éves között nagy a különbség pl. egy 25 éves nőnek már csak csak van élettapasztalata viszont egy 18 még épp hogy el kezd élni, és keresi a számára legjobb utat.

20/L

Én most vagyok 26, de énis hasonlóan voltam vele, szerettem még gyerekként tekinteni magamra elég sokáig. Nálam kb 23-24 éves koromra jött el az, hogy éreztem, hogy már fontos, hogy saját életem legyen, és elkezdtem érettebben gondolkodni. Addig ugyan tettem rendesen, amit kellett, egyetemre jártam, jó tanuló voltam, lediplomáztam és már az egyetem mellett is dolgoztam és nem a szüleimmel éltem, de ettől függetlenül nem éreztem magam felnőttnek egyáltalán. Sőt, mivel az ilyesmi valahogy a kisugárzásán is érződik az embernek, ezért a szüleim sem kezeltek annak.

Szóval én értem mire gondolsz, szerintem természetes, hogy van, aki előbb van aki később jut el oda, hogy önmagára is felnőttként tudjon tekinteni.

Persze ez nálam ugyanúgy nem abban mutatkozik meg, hogy ne bolonoznék, meg NEM beszélgetünk a barátnőimmel receptekről meg villanyszámláról és szerintem ilyen külsőségekben én soha nem is fogok törekedni arra, hogy az átlagos "felnőtt" életet éljem és rendes szórakozás helyett a tv meg a max egy pohár bor a kedvesemmel legyen a program, de legbelül érzem, hogy mostmár sokkal felelősségteljesebb vagyok, hosszabb távon gondolkodom és valahogy másképp gondolok magamra is (hülyén hangzik, de remélem azért érted).

És amúgy a korosztályban pedig igazad van: vannak szélsőséges példák is, de általában tényleg valahogy 18 és 25 év között nő fel az ember...

hátnagyonnem.xdd

lehethogy hülyének tűnik de minden hülyeségbe és állatságba bennevagyok szval nem xddd nemis merem mondani a nyáron miket csináltunk :D