Programozók, mennyire jó a hazai képzés a külföldihez képest?

A hazai IT képzés a nemhogy a kanyarban, de a pályán sincs egy angliaihoz képest.

Az ösztöndíjakat nem tudom, de ha nem vagy csodabogár szerintem felejtsd el. Millió forintos ösztöndíjakat nem szórják két kézzel.

Az IT-hez nem értek, csak a külföldi oktatásról való lemondásodra szeretnék reagálni.

"csodabogár meg nem vagyok". Nem ismerlek, ezért nyilván sem cáfolni, sem alátámasztani nem tudom az állításod, csak azt szeretném ezzel kapcsolatban mondani, hogy a magyar oktatás nem épp tehetség orientált. Ha megtanulod az eléd rakott anyagot, majd az visszamondod egy feleletnél, vagy leírod egy vizsgánál akkor megfeleltél. A rendszer alapvetően nem foglalkozik az diákok egyéniségével, nem érdekli, hogy milyen ember vagy, csak végezd el a dolgod, aztán kész. Ha esetleg Te valamilyen tantárgyból tehetséges vagy, vagy valami olyasmi érdekel, amit nem tanítanak a közoktatásban, senkit nem fog érdekelni. Lehet, hogy megdicsérnek, hogy ügyes vagy, de nem fognak különösebben támogatni ebben. Természetesen vannak tanárok, vagy esetleg iskolák is, amik valamilyen szinten kilógnak ebből a sémából, és arra törekednek, hogy a legjobban hozzák ki a diákból, ha egy ilyet találsz, akkor szerencsés vagy. A külföldi oktatásban, különösen az angolban viszont az egyéniség van a központban. A felvételi procedúra első szakaszában nem is kérik a jegyeidet. Nem érdekli őket, hogy az értékelési rendszer milyen számot rendel hozzád, ami egyébként elég kis mértékben függ a tehetségtől, mert szám alapján nem lehet ilyen egyszerűen kategorizálni a diákokat, egy szám nem döntheti el, hogy azt csinálhatja-e a diák, amit szeretne. Épp ezért az első szakaszban csak egy motivációs levelet, és egy, a tanárod által megírt ajánlólevelet kérnek, amiben azt kell leírnod, hogy miért szeretnél arra az egyetemre, és arra a szakra menni, mi motivál. Természetesen itt olyan dolgokat várnak el, hogy te már tisztában vagy azzal, hogy mit fogsz tanulni, mert már korábban is foglalkoztál vele. Például ha IT-re akarsz menni, akkor elvárják, hogy te már rendelkezz bizonyos ismeretekkel, tapasztalatokkal a programozás területén, és látniuk kell, hogy te ezt imádod csinálni, mert egy lelkes diákból sokkal többet lehet kihozni. Természetesen az előismeretek nem szükségesek a képzés elkezdéséhez, ez csak egy mutató, hogy mennyire is akarod Te ezt. Vannak egyetemek, ahol interjúk is vannak, hogy jobban megismerjenek. Hát melyik magyar egyetemet érdekli ennyire, hogy kis is vagy valójában? Csak egy leszel a sok közül...

A pénz természetesen az egyik legnagyobb probléma. A jó hír, hogy Angliában egy teljesen más fogalom alakult ki a hitelről (nyugodtan nézz utána), épp ezért szinte mindenki ehhez fordul. Ezt EU-s diákok csak a tandíjra kaphatják, ezért a megélhetés költsége marad megoldandó problémának. Itt van több lehetőség, mint a nagyon szerényen élés (mivel ahogy írtad szegény családból származol, ezért ezzel nem hiszem, hogy nehézségeid lennének), lehet közben dolgozni, vagy előre megtakarítani nyári munkákkal...

Nekem még két évem van hátra a gimiből, aztán én is Angliában szeretnék továbbtanulni. Anyagi háttér nálam sincs, így épp most dolgozom ki, hogyan lehetne megoldani a megélhetést.

Mivel bolognai rendszer van egész Európában, egy itt szerzett fokozatot Európán belül ugyanúgy elismernek (az oktatásban). Összehasonlítási alapom nincs, mert az Erasmushoz túl szegény voltam, csak külföldi állásinterjú tapasztalataim.

A külföldiek, a magyarokhoz hasonlóan, arra kíváncsiak elsősorban, melyik multinak dolgoztál, és mik voltak a feladataid, mennyi embert kellett irányítanod, hogyan kezelsz konfliktusokat.

Ha nincs X év szakmai tapasztalatod a témában, csak akkor jönnek előtérbe a személyi jellemzők (emberek irányítása, kedvesség, elszántság, becsületesség...). Itthon is, és külhonban is.

Én most egy amerikai multinál dolgozok. Ők elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire gyorsan tudok problémákat megoldani C és JAVA nyelvekben. A felvételt követően a HR részük nem kérte az egyetemi papírjaimat, közölvén, hogy Amerikában nincs súlya (vagy értéke?) az Európában nyomtatott papíroknak. Csak a tehetség számít, amit a kiválasztási folyamatban bizonyítottam be. (És nyilván ők ebből a képességeimből profitálnak)