Miért nem értik meg az emberek, hogy vége az IT "aranykorának"?

Mi?

Vége?

Ebből a cuccból én is kérek amit beszedtél a kérdés kiírása előtt. De tényleg áruld el a nevét, és azt, hogy hol lehet hozzá jutni. Amit írtál az valami teljes zagyvaság. És egyszerűen nem igaz.

Valóban van olyan, hogy bizonyos IT állásoknál magasabbra került az a szint amivel felveszik az embereket, de általánosságban teljesen nem igaz amit írtál.

Vegyünk mondjuk egy 45–50 éves embert. Nem pályakezdő, de nem is egyhamar fog nyugdíjba menni. Mondjuk 1997-ben elkezdet egy főiskolát vagy egyetemet és 2000-ben szerzett egy informatikus diplomát…

Tanult Turbo Pascalban programozni. Sokra megy ma vele. Meg DOS alatt is írt Assemblyben programokat. Nem mondom alakít az ember szemléletén, de ma már kevés helyen praktikus tudás. Bizonyára tanult objektum-orientált programozást is – mondjuk Java-t –, de az OOP gyakorlati alkalmazása inkább csak bontogatta még a szárnyait. .NET? Sehol. C#? Sehol. Windows 98? Újdonság. De egy csomó főiskolai, egyetemi gépen még Windows 3.1 fut. Adatbáziskezelés? dBase vagy Visual FoxPro. Delphi még újdonság, talán még nem a tananyag része. Visual Basic? Minden második program abban készült.

Tanult egy raklap fejlesztési módszertant, hogy aztán mára kvázi ne nagyon használja. Pl. agilis szoftverfejlesztési módszertanról nem nagyon tanulhatott olyan jelentéktelennek tűnő okok miatt, hogy tulajdonképpen nem létezett (a Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért 2001-ben íródott.) Esetleg a Scrum-ról hallhatott, mert az kicsit korábbi, bár valószínű nem volt a tananyag része, mert viszonylag új volt és csekély jelentőségű. A SOLID elvről sem hallhatott, mert az sem létezett még. Aszinkron programozás, párhuzamos programozás? Maximum nyomokban és elméletben.

Internet is alig és csak pár éve volt Magyarországon. Az egyetemeken, meg pár nagyobb cégnél esetleg. Volt pl. HTML 3. Azt még tanulhatta, a HTML 4 még nem nagyon kerülhetett bele a tananyagba. CSS nagyjából sehol. Javascript létezett, de egy 20 soros Javascript kód már hosszúnak számított. Szerver oldali programozásra ott volt mondjuk a Perl. PHP? Páran talán hallottak már róla. Keretrendszerek sehol. Se Laravel, se Symfony, se React, se Angular, se Vue, de még a PHP-Nuke sem. (Ez utóbbi talán már volt, csak a kutya nem ismerte még.)

~ ~ ~

Na most ha ez az ember ma is jó szakember, akkor már régen nem az egyetemen tanultakból él, hanem amit azóta – akár teljesen autodidakta módon – megtanult.

Igen, az egyetem azért ad egy olyan szemléletet, ami lehet nagyon-nagyon hasznos. Meg egy több éves képzés során azért megtanulod a szakszavakat.

És igen, ha sok jelentkező van egy állásra, akkor észszerű előszűrni a diploma megléte alapján. Elvégre a diploma mégiscsak azt hivatott igazolni, hogy bizonyos szintű tudásra te szert tettél. Azért csak elvileg, mert ismertem olyat, aki szerzett diplomát, méghozzá programozó szakon, de annyira nem értett hozzá, hogy a diplomamunkájához kapcsolódó kód 80%-át én írtam, mert ennyire nem konyított hozzá. De valahogy mégis lediplomázott, becsületére váljék nem a szakmában helyezkedett el.

Igen, ha nincs meg valakiben a lelkesedés és kíváncsiság, akkor egy bootcamp önmagában semmit nem ér. Ha csak azért lesz valaki informatikus, hogy sok pénzt szerezzen, akkor az nem fog boldogulni. De egy diploma sem ér sokkal többet, ha az jelenti az össztudásodat. Viszont ha valaki hobbiból már programozgatott, olvasgatott is a témában, tehát van egy erősebb autodidakta módon megszerzett alapja, akkor egy bootcamp is lehet ugródeszka ahhoz, hogy hobbiból hivatás legyen. És a munkaerőpiac jelenlegi állapota sem annyira lényeges. Ha nem most, hát majd 5 év múlva is lehet haszna annak a képzésnek. Itt nem aranykorról van szó, és utána egy monoton hanyatlásról, hanem hullámhegyek és hullámvölgyek váltakozásáról.

9,

Az egyetemen nem a szakszavakat tanulja meg (a 80 százalék), hanem a szakmát. Egy rite (kettes) BSc diploma is legalább tízszer anyit ér, mint Túlbuzgó Alajos öt-hat-hét évnyi nikkelbolháskodása, Youtube hallgatói balfaxkodása, meg Github repók közötti egerészése és ebben a megállapításban a világon semmi túlzás nincs.

Aki, képességeit, gondolkodását, kitartását tekintve ezzel a szakmával nem kompatibilis, az kihullik az egyetemről az első három-négy félév valamelyikén. Akik meg maradni képesek, azok között még akadhat ugyan, aki nem túl acélos, de tudod, nem ezek vannak többségben, hanem a másik 90 százalék.

Az egyetem agyat mos, szemléletet formál és tudást, fontos ismereteket plántál a fejekbe.

A végzett autószerelő már nem úgy néz rá egy autóra, mint egy kuncsatfja. Erre ő soha többé nem is lesz képes. Miért? Mert kapott egy szakmai szemléletet. Az autószerelő bizony, harminc év múlva is arra a tudásalapra fog építeni, amit a tanműhelyben és az elméleti oktatáson megszerzett, csak éppen kiegészíti azt az évek során felszedett rutinnal, meg új ismeretekkel. És ez így van minden szakma esetében.

Na, hát pontosan ugyanezt teszi a mérnökinfós, proginfós is. Csak Ő az egyetemen megszerzett, meglehetősen bőséges tárgyi tudását egészíti ki, csiszolgatja, bővíti, ráadásul úgy, ahogy azt Túlbuzgó Alajos soha nem tudná, mert ő ehhez egészen egyszerűen kevés. Azért kevés, mert bizonyos fontos dolgokról, életében még csak nem is hallott, ergo, ezeket nem is fogja kiegészíteni semmivel, mert ugyan, mi a bánatos kutya f.szával egészítené ki azt, ami nincs is meg neki?

Mesélj nekem, életed során hány darab olyan autodidakta Túlbuzgó Alajossal találkoztál, aki séróból (fejből, tisztén a szerzett tudására alapozva) képes lenne egy adaptív huffman codec-et lekódolni? Hány olyannal találkoztál, aki el tudná mesélni neked, a tudatlannak, hogy mi az a piros-fekete fa és hol nyer alkalmazást a gyakorlatban? Hány olyan öngyurmázó Alajost ismersz, aki képes lenne egy szimpla, de legalább Turing teljes programozási nyelvet megalkotni, EBNF formában definiálni és a nyelv kompájlerét, vagy legalább az AST alapú interpreterét megírni?

És akkor még nem került szóba se automata-elmélet, se gráfelmélet, se halmazokkal való ismeretek vissza-büfiztetése, se diszkrét matematika, se valszám, se algoritmuselmélet, se formális verifikáció, se más, komolyabb, ütősebb cucc.

Tudod, öreg fütyi, ez az egész olyan, mint a tőke meg a bank. Aki az elején sokat tesz be, annak a sok fog kamatozni, aki meg keveset, annak a kevés gyarapodik majd, elég szerényen.

Na, az autodidakta a kevésnél is kevesebbet tesz be és az ennek megfelelően keveset is gyarapszik az évek során, az egyetemista meg legalább három-négy, olykor öt év teljes izzadmányát kamatoztatja aktív évei alatt, ráadásul, az ő kamata jóval kövérebb is lesz, mint a hozzád hasonló, önáltató Alajosoké.

Amikor egy diplomás fejlesztő a munkájához kiegészítő ismereteket szerez, akkor nem kell neki megnéznie sem ezt, sem azt, mert már tudja, hogy miről szól a nóta, megvan neki az alap. Az autodidakta meg addig csetlik-botlik, hevíti a hülye lekérdezéseivel a Google szervereit, amíg a nála hiányzó, de szükségképpen megszerzendő ismeretek tengerébe bele nem fullad.

A cégeknek viszont, már ha nem kóklerek, akkor jól képzett, kiművelt, a szükséges tudással felvértezett emberekre van szükségük és nem gugli huszárokra, meg kódtolvajokra.

Ezt írod:

"Na most ha ez az ember ma is jó szakember, akkor már régen nem az egyetemen tanultakból él, hanem amit azóta – akár teljesen autodidakta módon – megtanult."

Hanem miből, te cseresznyétlen?

Áruld már el, három meg hét az ma éppen mennyi nálad? Csak mert nálam harminc éve tíz volt és, biztos lemaradtam valahol, de még most is annyi, tíz.

A közös nevezőre hozás szabályrendszere mennyit is módosult az elmúlt 30 év alatt?

Jelenleg mennyivel másabb a memória cimzése mint 30 éve volt?

Egy bináris szám kettes komplemense mennyit módosult a 30 évvel ezelőtti értékhez képest?

Még egy kérdés. Azzal a sütnivalóval, ami neked van, tényleg úgy képzeled, hogy majd pont te fogod meghatározni, hogy ki a jó szakember?

10: Csak két dologra reagálnék (és igen ezt nekem egy régóta a szakmában dolgozó "mesterem" mondta):

"Jelenleg mennyivel másabb a memória cimzése mint 30 éve volt?" -> Annyiban más, hogy ma egyáltalán nem kell foglalkozni egy átlagos fejlesztőnek ezzel. Pláne nem egy WEB-es kliens-szerver alkalmazás esetén, ahol esetleg maga a klines szabványos HTML-ben készül egy kis javascripttel (és akkor nem is a legmodernebb cuccokról beszélek, hanem az úgy kb. 10 évvel ezelőtti dolgokról). Mikor kell tudni pl. egy python program esetén foglalkozni azzal, hogy hogyan történik a memória címzése? Nem is biztos, hogy azonos architektúrán fog futni (pl. asztali PC, mobil telefon vagy bármi). Nem kell ezzel ma már foglalkozni, mert ezt elintézi az oprendszer, a fejlesztő rendszer, a nyelv (fordító vagy interpreter vagy bármi), meg úgy általában minden amit használunk. Nagyon-nagyon kevés helyen van szükség arra, hogy az ember foglalkozzan azzal, hogy mi történik a memóriában. Főleg mert ma törekszik már mindenki a ténylegesen platform független megoldásokra. Amikor írod az alkalmazást nem is biztos, hogy tudod, hogy ez most PC-n fog futni vagy mobilon (ARM architektúra) és bizony egy x86 és egy ARM memória kezelése eltérő (röviden tanultuk mindkettőt de már régen elfelejtettem mert totál soha nem volt rá szükségem). Ez már nem az a korszak amit Szegeden látsz a múzeumban, ahol egy mérnöki pulton kellett binárisan bepötyögjed az indító szekvenciát egy ki tudja milyen gépen (ott van egy ilyen batár nagy régi gép, ott mesélték, hogy ez annak idején hogyan ment, és ott tényleg kellett tudni az egész címzést) de az gép már kb. 60 éves. Szóval amit írsz nem is annyira 30 inkább 60 éves (mára teljesen elavult) dolog.

"Egy bináris szám kettes komplemense mennyit módosult a 30 évvel ezelőtti értékhez képest?" -> Pont annyit amennyit fent a memória címzésnél írtam. Annyit, hogy nem kell vele foglalkozni. Nincs szükség erre egy átlag fejlesztőnek. Megkapja a programom a kész értéket egy változóban, ott van hozzá a math.library (vagy benne van magában a nyelvben) és az elintézi. Nyilván aki math.lib-et fejleszt (kb. a fejlesztők kevesebb mint egy tíz ezreléke vagy még annyi se) ő neki ez fontos tudás. De pl. Python esetén ha mindent "ráhagysz" (és az a legegyzsesrűbb ha csak nem akarsz nagyon nagyon szőrszállhasogatni) azt se tudod, hogy hány bites (meg, hogy egézs vagy lebegőpontos) a szám amire hivatkozol, és nem is kell tudjad (az esetek 99,999%-ban; a maradék 0,001%-al meg az átlag fejlesztő soha az életében nem találkozik).

Igen valóban 30 éve ezek fontosak lehettek de ma már ahogy írtam a feladatok 99,999%-ban teljesen irrelevánsak.