Miért olyan nehéz az informatika és a programozás?

Leegyszerűsítve, mivel nem tanítják azt magyarországon, ami kell hozzá. Pontosabban ott nem tanítják, ahol kellene.

Ehhez a területhez, hogy jó legyél kreativitás és gondolkodás szükséges. Ezeket leginkább általánosban, középiskolában lehetne elsajátítani, viszont ott a legtöbb esetben pont ellenkező hatást érnek el.

És erre jön az egyetemi szint, ami azt jelenti, hogy elég sok matekot kell elsajátítani.

Nem azt mondom, hoyg ne próbáld meg, de nehéznek nehéz, ha jó akarsz lenni és magas szinten művelni.

Nyilván megvan a szakmának azon része, amelynek nem kell magasan képzettnek lennie, de az rendszerint egy bizonyos szint fölé nem jut.

"Nyilván megvan a szakmának azon része, amelynek nem kell magasan képzettnek lennie, de az rendszerint egy bizonyos szint fölé nem jut."

Engem ez a lenézés mindig meglep. Mi a baj azzal, ha valaki egy bizonyos szint fölé nem jut, ha addig megkeresi a fix 5-600 nettóját és élvezi, amit csinál?

Szerintem összességében azért nehéz, mert folyamatosan fejlődik a szakma, ezért folyamatosan tanulni is kell, felnőtt fejjel, akár család mellett is. Itt nem lehet leállni, mert lemaradsz. Másrészt nagyon sokat kell gyakorolni, hogy készségszintű legyen a tudás, és ezer helyről kell összeszedni, mert annak ellenére, hogy nagyon sokan művelik és fontos a mindennapokban is a termék, az oktatása kritikán aluli Mo-on. Ahogy amúgy a programozó közösség kommunikációja is irtózatosan alacsony szintű. Mint a kiégett öregasszonyok, vagy GYES-es kismamák, úgy tudnak veszekedni egyes témákon. Nem tudom, miért, de ez a megfigyelésem.

#2

"Engem ez a lenézés mindig meglep. Mi a baj azzal, ha valaki egy bizonyos szint fölé nem jut, ha addig megkeresi a fix 5-600 nettóját és élvezi, amit csinál?"

Szóval egy tény elírása, az lenézés? Huhh, hát téged nem kell lenézni, megoldod, hogy téged egyáltalán ne is nézzenek okosnak. :)

Amit leírtam az nem lenézés. Leírtam egy tényt egy szakmáról.

"az oktatása kritikán aluli Mo-on"

Amúgy a szövegértés oktatása is kritikán aluli, ezt te be is mutattad. :)

meg kell találnod a neked való szakmát amiben nagyon jó vagy.

Nekem az informatika bejött könnyen és gyorsan, ezt tanultam ez a hobbim, bármit megcsinálok.

A kérdés: kinek nehéz? Bármi lehet nehéz annak, akinek nincs hozzá motivációja, illetve nincsenek meg a megfelelő képességei. Aki meg ebben él, annak akár piszok könnyű is lehet.

A köztudatban azért él nehéz szakmaként, mert gondolkodni és tanulni kell hozzá, azt pedig a többség nem szeret. (Vagy hogy kicsit gonosz legyek: nem tud.) Hiszen mi megy az iskolákban? "Ülj le,és s..ggeld be!" És ez a legtöbb tantárgynál működik. (Ami elég nagy hiba, mert még egy történelemtudomány sem abból áll, hogy agyatlanul bebiflázunk párezet dátumot, de sajnos a mai közoktatásban ilyen felfogással töbre lehet jutni, mint gondolkodással. És ugye mik a "kötelező érettségitárgyak"?)

A közvéleményt az is rontja, hogy sokan mindenféle egyéb motiváció és rátermettség nélkül akarnak "informatikusok" lenni, pusztán azért, mert szerintük így pár év alatt dúsgazdagok lehetnek. Mindehhez sokszor úgy kezdenek neki, hogy alapvető ismereteik hiányoznak, így persze, hogy az első kanyarban elvéreznek. Ebből számukra mi szűrődik le? Az, hogy ez hú, mennyire nehéz, meg ezt nem is lehet normális embernek elvégezni.

Oké, az is igaz, hogy vannak egyetemek, ahol azért akadnak komolyan sz*patós kurzusok is, de ez már egy másik kérdéskör. :) (Nem mindenhol várnak el algebraprofesszori szintet egy fejlesztőtől.)

Meg tudod, a helyzet az, hogy sok másik szakmával ellentétben ehhez tényleg sokat kell tanulni. Ahhoz, hogy bolti eladó legyél, még szakirányú képzettség sem kell. Ahhoz, hogy kőműves legyél, egy szakmunkásképző elég. (Bocsánat, már szakközépiskolának hívják...) Ahhoz, hogy postás legyél, egy postaforgalmi szakgimi elég, bár sokszor ez sem elvárás. Ezzel szemben egy fejlesztőtől bőven magasabb tudás az elvárt, mint amit középiskolban, heti pár órában el lehetne sajátítani. Mi lesz ez alapján az átlagember véleménye? Hogy hát ez nehéz.

Illetve: ez is olyan szakma, ami laikusok számára nem átlátható. Egy kőművesé igen. Ott ha egy laikus odaáll nézni, hogy mit csinálnak, majdnem minden mozzanatát érteni fogja. Ha egy szakácsot néz egy laikus, ott is képben lesz, hogy épp mit csinál. Ha egy programozó mellé ül oda egy laikus, halvány gőze nem lesz róla, hogy mit lát a képernyőn. Ami edig nem átlátható, az "nehéz".

Nekem meg más a nehéz. Szeretem csinálni a munkámat, érdekel, érdekes, szórakoztató. Nekem mondjuk egy kőműves, bádogos, szalagmunkás, stb. állás lenne nehéz, már csak azért is, mert egyetlen pillanatát sem élvezném.

#2 "Mi a baj azzal, ha valaki egy bizonyos szint fölé nem jut, ha addig megkeresi a fix 5-600 nettóját és élvezi, amit csinál?"

Az a baj, hogy ez a szint a többségnél nem az, hogy "csak" egy webruházat, meg egy nyilvántartó- és számlázó szoftvert képes írni, és mondjuk egy oprendszert, vagy egy 3D játékmotort már nem; hanem a többség valahol a "Hello World", és a szákitalálós játék között reked meg félúton. ESETLEG képes minta alapján összetákolni pár egyszerűbb weboldalt, tele biztonsági hibákkal, aztán meg neki áll feljebb, hogy miért nincsenek megelégedve a munkájával.

Azért mert valóban nehéz. Ennyire egyszerű. Ez is olyan készség szakma mint pl. egy balett táncos, vagy egy festőművészé. Ha az alapvető készségek hiányoznak (és vannak rá kutatások, hogy ezek egy része velünk született) akkor egy "fájdalmas középszintnél" feljebb nem képes az ember jutni. És ez azért lesz fájdalmas, mert sokan érzik a totális középszerűségüket, és érzik, hogy képtelenek tovább lépni. Ma nekik szerencséjük van, mert azok is elboldogulnak ebben a szakmában akik max. a középszintet érik el, vagy még azt sem. Ez egy jópár éve nem így volt (és azért akik ma ilyeneket mondanak az a 40-50 éves korosztály, és az ő "idejükben" még teljesen más volt).

És pont azért fog tudni valamilyen szinten elboldogulni aki max. középszintre képes mert mára mindenhol ott van az informatika (pl. pl. okosTV, okos hűtőszekrény, okos villanykörte, IoT és társaik) és az azokat felhasználók még azon a szinten sincsenek. Sok helyen már az is "professzornak" számít aki képes egy router csere (pl. szolgáltató váltás) után átállítani az okos TV-t, hogy a család bámulni tudja az X sorozat Y. évad 1949. részét. Ami azért valjuk be még a középszintet sem éri el.

Szintén ma már minden cégnek, egyesületnek stb. kötelező, hogy legyen honlapja. Egy kis KKV-nél, vagy egy kisebb egyesületnél (pl. Alsónevenincsfalvai hagyományőrző dalárda) nincs senki aki akár egy ingyenes felületen össze tudja kattogtatni azt a minimumot amit a jogszabály elvár (pl. egyesületeknek egy csomó mindent közzé kell tenniük a saját honlapjukon a vonatkozó jogszabályok miatt). Ez még mindig a legalja. És mivel ebből sok van (főleg Magyarországon, ahol ezer hasonló egyesület van, mert Bélabácsi összeveszett Marinénivel és kivált az Alsónevenincsfalvai hagyományőrző dalárdából és csinált egy Alsónevenincsfalvai dalárda és hagyományőrző egyesületet). Ehhez nem kell semmi komolyabb tudás alapvető szövegértésen kívül (meg egy alapfokú angol nyelvtudás azért kell).

Aki feljebb szeretne lépni annak viszont a született készségeken kívül kellenének azok a specifikus "fejlesztések" amiket az általános iskola 6-8 osztálya között kéne megkapnia, amiket éppen most töröltek a NAT-ból és került a helyére a "magold be még a telefonkönyvet is" stílusú tárgyak. Ebben a korban kéne megemelni a matek, fizika, kémia, biológia óraszámot mert ezeken a tárgyakon keresztül lehet fejleszteni azokat a képességeket (az egyed fejlődésünk során ebben az időben fejlődnek látványosan az ezekért felelős agyterületek, ha itt nem kap megfelelő fejlesztést akkor nem fog megfelelően fejlődni) amik majd később ahhoz kellenek, hogy az ember egyáltalán képes legyen később elsajátítinai a magas szintű informatikához szükséges tudást.

Csak zárójeles megjegyzés: Volt a "nagy tudos generáció" nagy részük az 1910-es 1920-as években voltak általános és középiskolások (pl. Wigner, Neumann, Teller, Szilárd Leó és társaik), ők pont bele estek egy olyan oktatási reformba amikor pont a megfelelő életkorban kaptám meg a megfelelő írányú "fejlesztéseket" (olyan tantárgyaik, minőségi tankönyveik stb. voltak). Egyszer sikerült egy 1912-es matematika tankönyvet vennem (gimnázium 3. osztály) és egy néhány évvel későbbi kémia tankönyvet. Szaktanár ismerőseimmel néztük és kb. arra jutottunk, hogy "beszkennelni, és kinyomtatni és ebből tanítani...". Ebből a helyzetből már kap mindenki nálunk egy hátrányt. Ez azt okozza aki egy kicsit is kevésbé tehetséges annak még nehezebb (pl. képzeld el, hogy egy versenyen a leglassabb futó lábaira még rákötnek egy-egy 20kg-os súlyt és elvárják, hogy ő legyen az első. Hát ez történik itt is pontosan).

Utána az egyetemen rengeteg idő elmegy azzal, hogy próbálják pótolni azokat a dolgokat amik általános és középiskolában kimaradtak, csak akkor megint más agyterületek aktívak (Esetleg nem is fejlődtek annyira mint kellett volna, ismerve az agyunk fejlődését, és nagyon komoly plaszticitását) és fejlődnének.

Utána meg jön az amit fent írtak, hogy itt a tanulás az a nyugdíjazás napjáig tart. Mostani főnököm (50-en pár éves) mesélte, hogy ő még Z80 gépikódban kezdett programozni és küzdöttek azzal, hogy egyáltalán beférjen a memóriába a program és az adat. Ma nincs processzor és memória korlát egészen más feltételek vannak (pl. a minden nyitott és az interneten van, és ezért a biztonság ezerszer fontosabb kéne h. legyen). Vagy ott van a HTML az első változat /nincs még 30 éves se/ még hírből sem ismerte a CSS-t, egészen más szabályok vonatkoztak rá. Ma egy alap honlap nincs meg CSS és Javasscript nélkül. Alapvető módszerek, fejlesztési irányelvek, eszközök változtak meg nem kicsit hanem nagyon nagy mértékben. Ezzel kell lépést tartani, és versenyben maradni azokkal akik már ezt tanulták iskolában (ezerszer könnyebb iskolai körülmények között megtanulni valamit, mint folyamtában alkalmazkodni ahhoz, hogy már megint kiraktak egy az előzővel hírből sem kompatibilis változatot).

Nem a programozás nehéz, hanem ha olyan "problémát" kell megoldani.

Többnyire a webfejlesztés nem nehéz, ha megtanulod amit meg kell.

Viszont, ha mondjuk C++ -ban kell írnod egy 3D játékot keretrendszerek nélkül, az nem lesz könnyű eset.

Sok területe van a programozásnak, így választhatod azt ami jobban fekszik neked, ami nem annyira nehéz. De ha kihívást szeretnél, akkor akár mesterséges intelligenciát is tanulhatsz, vagy akár orvosi szoftvereket is fejleszthetsz.

A matematikára alapul, ami egy elvont tantárgy.

Ezenkívül egész nap ülni kell, és koncentrálni.

Az, hogy lehetőséged van otthon megtanulni, illetve pár hónapos intenzív tanfolyam után sikerrel munkába állni az azt mutatja, hogy nemcsak, hogy nem nehezebb, hanem kifejezetten egyszerűbb sok más szakmánál. Most eltekintve a jogi akadályoktól, pár hónapos intenzív kurzussal nem lehetnél jogász, orvos vagy éppen erősáramú gépész mert a tudásod egyszerűen semmire sem lenne elég.

Nem szeretem amikor sznobériából, vagy csak tudatlanságból misztifikálják túl a informatika és a szoftverfejlesztés világát.

#9

Amikor valaki azt mondja, hogy informatikus, az olyan mintha azt mondanám, hogy egészségügyi dolgozó.

Vagyis ha nem azt teszed fel kérdésnek, hgoy orvos, hanem bármilyen egészségügyi dolgozó, akkor igaz.

Vannak pár hónapos ápolói képzések, és itt is ez a helyzet. Igen, egy "informatikusi-ápoló" lehetsz, de teljesen más lesz a feladatod, és legtöbb esetben csak a munkavégzésével nem jutsz sokkal előrébb.

Az ápoló sem lesz orvos x év tapasztalat után, mivel ott alapvető ismeretek nincsenek meg.