2 TB feletti HDD-k is megbízhatóak?

10

Minden külső (USB) lemezt formázva árulnak

Minden belső (sata, m2) lemezt inicializálatlanul, amit első rádugáskor rákérdez hogy akarja-e és megcsinál a win mindent önállóan..

Pedig ha az állásod múlik rajta akkor kéne rá költeni.

Amúgy ha sok fájl van akkor érdemes kiválogatni ami kell. Sok ember azzal tölti tele a tárhelyét, hogy tárol 20 ugyanolyan fotót egy pillanatról. És akkor ezt a pillanatot megtöbbszörözve később lesz belőle 2-3 ezer fölösleges kép.

Én nekem olyan 80 ezer forintomba van, hogy a családi képeim ne vesszenek el. Van egy HDD a gépben amin aktívan törölgetem meg hozzáadom a képeket és van két külső HDD, amin meg ennek a HDD-nek a pontos másolata van.

Ezek a családi képek egyébként kb. 17 éve gyűlnek és még mindig elférek 2 TB-on szóval szerintem másnak sem lenne túl nehéz ez.

Te neked meg ha szükséged van 4 TB-ra mert nem tudom mit tárolsz rajta és még csak az sem opció hogy kiválogasd, akkor tessék szépen venni két darab 4 TB-os winchestert. Mivel kettő van, ezért nem kell ultra szuper megbízhatót venni (az ultra szuper megbízható is tönkre megy egyszer és ha ez pont akkor történik amikor még nincs róla mentésed, akkor ugyanannyit értél el vele mint egy 20 ezer forintos használttal).

És ha már nem kell ultra szuper megbízhatót venni akkor akár használtan is vehetsz kettőt hardverapróról olyan 20-30 ezer körül. Ebben az esetben olcsón kijösz belőle és az egyetlen amit kockáztatsz vele, hogy picivel kisebb ezeknek a megbízhatóságuk az átlagnál. Tehát mondjuk 20 év helyet csak 10-et fognak működni vagy ilyesmi...

A megbízhatóság nem a tárolókapacitáson múlik.

A külső vinyók eleve formázottan kerülnek eladásra, ott neked sem a partíciós táblával, sem a fájlrendszerrel nem kell semmit tenned. Egyébként a szakmai háttere annyi, hogy az MBR partíciós sémával nem tudsz 2 TB-nál nagyobb partíciót létrehozni (lehet nagyobb tárat is ilyenre partícionálni, de lássuk be: normális körülmények között nincs értelme, kivéve, ha olyan régi oprendszert használsz, ami még nem támogatja a GPT-t...), GPT-vel viszont tudod kezelni a nagyobb háttértárakat is. (Egyébként 2 TB alatt is lehet GPT-t használni, ami pl. akkor is jól jön, ha 4 partíciónál többet akarsz létrehozni, az MBR ugyanis "trükközés" nélkül csak négyet enged.) A fájlrendszerek tekintetében meg a FAT32 már igen csak hátrányos (kivéve néhány speciális esetet), tekintve, hogy párszáz GB-nál nagyobb méret esetén már nagyon pazarlóan tárolja az adatokat. A Windows eleve csak 32 GB-ig engedi létrehozni, bár kezelni tudja a nagyobbakat is. Pendrive-oknál még lehet létjogosultsága, tekintve, hogy manapság olyan 32 GB kötül van az átlagos nagyságuk, de egy TB-os nagyságrendű külső vinyónál nem túl célravezető. Elméletileg akár 16 TB-os is lehet egy FAT32 partíció, ha jól trükkközöl a klaszterméretekkel, de nah... én azt mondom, hogy nagyon max fél TB az, ahol ez még opció lehet, de inkább 32 vagy 64 GB. További hátránya a FAT32-nek, hogy 4 GB a maximális fájlméret. Ebbe ugyan ritkán fut bele az ember, de pl. videóknál, lemezképfájloknál elég gyakran beleütközünk. Ilyenkor van az, hogy a Windows azt írja, hogy nincs elég hely, közben meg lehet, hogy még bőségesen van... Szóval FAT32-t nem célszerű használni. A másik gyakori fájlrendszer at NTFS. Itt már nincsenek olyan, mai szemmel nézve szűk korlátok, mint FAT32-nél, és sokáig ez volt a sztenderd a hordozható vinyóknál, viszont több olyan tulajdonsága van ennek a fájlrendszernek (jogosultságkezelés például), amik egy külső tárolónál legtöbbször szükségtelenek. Aztán később jött az exFAT, amit direkt külső adathordozókra szántak, gyakorlatilag a FAT32 továbbfejlesztése, és a kor kívánalmaihoz való igazítása. Nincsenek benne olyan korlátok, mint a FAT32-ben, kvázi tetszőleges méretű lehet, hatalmas fájlokat is fá lehet másolni, és nincsenek benne olyan dolgok, amik egy külső fájlrendszernél feleslegesek. Hacsak nincs valami nagyon nyomós ellenérv, ma ezt célszerű külső meghajtókon használni.

Meg persze vannak még olyanok, mint ext4, xfs, btrfs, stb, stb... de ezek jellemzően Linux/Unix környezetben elterjedtek, és az írásodból egyértelműen kiderül, hogy te Windowst használsz, szóval ezekre nem is pazarolnék időt.

"sajnos nem tudom, mit jelentenek ezek a technológiák"

Nincs ezzel baj. Mint már többen írtuk, a külső adathordozók eleve használatra készen érkeznek, neked nem kell törődni a technikai részletekkel, csak bedugod, és használod.

"de azt is tudom, hogy barom vagyok, amiért nem 2-3 helyen vannak a fontos dolgok"

Igen, ez tényleg probléma. Így gyakorlatilag csak idő és szerencse kérdése, hogy mikor fognak az adataid visszahozhatatlanul elveszni.

"de olyan adatmenniység, hogy egyszerűen képtelenség"

Ilyen meg egyszerűen nincs.

Nyilván kiadásba fog kerülni, de nem gondolnám, hogy itt petabájtos nagyságrendről beszélünk.

Egyébként én ezért mondom, hogy már eleve amikor az adat létrejön, akkor készítsünk belőle másolatot, sokkal egyszerűbb, mint akkor pánikolni, amikor már terabájtokról beszélünk.

"talán mégis van köze a megbízhatósághoz"

Nincs.

Láttam én már elszállni 80 GB-os merevlemezt is, a vásárlás után egy hónapon belül misztikus hibákat mutató 300 GB-osat is, meg jóoár éve működő több TB-osat is. De igazából teljesen mindegy, hogy mi mit mondunk, mert te nem vagy hajlandó a tényekről tudomást venni, és non-stop mantrázod ezt az általad kitalált hülyeséget. Akkor vegyél 2 TB-osat, ha neked ettől jobb a lelkednek.

"nekem a munkám, állásom múlik azon, hogy meglegyen egy adott file"

Akkor készülj fel lelkileg, hogy csak idő kérdése, hogy mikor leszel munkanélküli. Ha szerencséd van, akkor ez csak 10+ év múlva fog bekövetkezni, de ha nagyon szerencsétlen vagy, akkor már a hónap végén mehetsz a munkaügyi hivatalba segélyért könyörögni.

De amúgy tényleg... ez maximálisan kimeríti a trehányság és felelőtlenség fogalmát. Pedig nem lenne olyan nagy dolog biztonságban tárolni a dolgaidat.

"csak hát amikor tele vagyok 20-30 GB-os fileokkal, akkor nehéz ügy a tárolás"

Nem tudom, milyen munka lehet az, ahol 30 GB-os állományokkal kell dolgoznod, és azt sem tudom, hogy milyen gyakran jön létre egy-egy új állomány, ergo hogy most mekkora lehet ezek összmérete, de azért ez sem megoldhatatlan. Én úgy csinálnám, hogy tennék a gépembe egy jóóókora nagy (mondjuk 6 vagy 8 TB-os) belső vinyót, meg beszereznék kettő külsőt. És amikor egy-egy ilyen állományt előállítok, akkor egyből kimásolom a két külső vinyóra. Lehetőség szerint a két külső vinyó különböző márkájú lenne, mert így nem fordulhat elő az, hogy mindkettő ugyanazon szériahiba miatt megy tönkre. Mert láttam már olyat, hogy sorra kezdtek el dögleni a külső vinyók egy ilyen hiba miatt. Mindegyik ugyanaz a márka volt, ugyanaz a modell, és pár hetes különbséggel haláloztak el.

Ekkora háttértárakon meg még 20-30 GB-os állományokból is elfér több száz. Azt meg nem hiszem, hogy naponta állítasz elő ekkora adattömeget.

Márka szinten egyébként tök mindegy. Inkább széria függő ez. Az NTFS-el gyakorlati különbség nem nagyon van. Vannak ilyen speciális esetek, hogy például Linuxon alapból nincs NTFS fájlrendszer kezelés, de exFAT meg van és akkor így univerzálisabb a merevlemez. De igazából TV-k től elkezdve csomó minden már tudja az NTFS-t.

(Nekem volt olyan routerem ami igazából FAT32-t és NTFS-t tudott. exFAT-ot nem.)