Ti tudnátok olyannal párkapcsolatban lenni, akit hidegen hagy az, hogy milyen a teste? Úgy értem, hogy edz, de nem foglalkozik étrenddel és zsíros is egy picit.

Érdekes, nem ilyen válaszokat vártam. Azért mert valaki imádja a sportot és a vele járókat, annak már nincs normális élete? Mi az, hogy normális egyáltalán? Nem az a lényeg, hogy boldog legyél? Van aki kövéren is boldog, legyen úgy, senkit nem érdekel. De aki másabb, mint az átlag ember, annak máris ugatni kell, hogy mekkora pi*sa vagy hülye gyúrós? Szeretem ezt a topikot, nem hittem volna, hogy ilyen arcok is megfordulnak itt.

Nekem nincs kapcsolatom, mert úgy érzem csak hátráltatna a fejlődésemben. Sokszor kapom is ezért az íveket, de nem érdekel, mert ez tesz boldoggá. Ebből kifolyólag nem is lennék együtt olyannal, aki nem tudna elfogadni. Egyáltalán nem szempont, hogy ő is komolyan sportoljon, egyszerűen csak fogadjon el.

Ha most nem is vagy boldog a kapcsolatodban kedves Kérdező, akkor majd egyszer találsz olyat, aki megért téged. A fehérjeszintézis se azonnal megy végbe, idő kell.

'Nekem nincs kapcsolatom, mert úgy érzem csak hátráltatna a fejlődésemben.'

itt a kovetkezo narcisztikus szociopata. oreg, te tenyleg nem erzed hogy itt valami gond van? tenyleg normalisnak gondolod, hogy azert nem alakitasz ki szant szandekkal parkapcsolatot, mert a 'fejlodesedet', ami egy tokeletesen oncelu izomepitest jelent, hatraltatja? tenyleg ez kell hogy az eletcelja legyen valakinek, hogy minden nap kondizni, edzeni jarjon, lemondjon kb. mindenrol egy soha el nem erheto cel miatt?

Csak a szokásos, aki nem tudja megkülönböztetni az "is"-t a "csak"-tól. Ha valaki edz egyáltalán, akkor ő már _csak_ edz, meg _csak_ ezzel foglalkozik. Valamiért divat ezzel szidni az edző embereket. Most mondjam erre, hogy ő meg azért reagál rögtön ilyen végletesen, mert igazából ő is akarna valamit kezdeni a testével, csak gyökér hozzá, ezért utálkozik azokkal, akiknek sikerül? Azért persze mellé próbál kompenzálni, hogy "hú hát nekem ilyen jó életem meg olyan jó társas kapcsolataim vannak", csak hát ez is nagyon érzelmileg éretlen kezdeményezés. Ráadásul ha egy introvertálttal akad össze, az pont leszrja a társas kapcsolatokat és azok éljenzését.

Sok ember hajlamos szenvedélyesen űzni valamit: zenélést, játékot, túrázást, valaminek a gyűjtését vagy épp a testépítést. Ha úgy érzi, hogy ez már a lénye részévé vált, joggal gondol arra, hogy a társa is legyen részese ennek, de legalábbis értse meg, hogy ez is ő. Persze lehet, hogy több-kevesebb év után csillapodik vagy elmúlik a szeszély, de a személyiség ilyen. Változunk. Vagy nem. Nem baj egyik sem. A lényeg, hogy az ember úgy legyen boldog, ahogy ő szeretne, és se más egyén, sem az átlagos elvárások ne befolyásolják. Akármennyire is nem tetszik a más egyénnek.

Nekem is van több afféle szenvedélyem, amibe nagyon szeretném a társamat is bevonni.

#23: olvasd mar el lsz. a kerdezo hosszaszolasait: pontosan arrol van szo, hogy igazabol minden gondolata az edzes, szalkasitas, kajamericskeles korul forog. Hiaba hoz fel ilyenolyan hobbikat, meg a parkapcsolatat is attol teszi fuggove, hogy a tarsa is koveti-e az o hobbijat, ugyanugy szamolja-e a grammokat, meg kulonben is, o aztan nem hajlando ezt vagy azt csinalni, mert nem illeszkedik a kis zart vilagaba. Ez normalis? Tenyleg ez lenne az ugynevezett boldogsag?

Oszinten szolva, aki a tarsas kapcsolatokat a sajat 'szenvedelyenek', pontosabban maniajanak rendeli ala vagy epp szunteti meg miattuk - na pont az ilyet hivjak szociopatanak... Nem, nem normalis viselkedes.

Te meg emlékezz vissza, hogy a legeslegelső megnyilvánulásod a témában, amikor még semmit nem tudtál az volt, hogy "csakis magaddal foglalkozol", aztán ezután jött a testképzavar, a 100%-os elkötelezettség meg az értéktelenség. Én erre céloztam.

A szociopata meg nem pont ez, azért ne essünk már túlzásokba...

Még egy kérdés: téged miért zavar ennyire, hogy ő így él?

"Picit tényleg belehülyültem. Ebben teljesen igazad van. Most kicsit a gyúrós, bulizós korszakomat élem és vágyok egy ugyan ilyen partnerre. Szerinted, akkor ez már nem normális?"

Akkor lehet,hogy őszintébb lenne kimondani,hogy nem akarsz már a mostani pároddal lenni?

Nos,én valószínűleg fordítva vagyok bekötve:)

Én magam törekszem a minél tökéletesebbre. Értem ezalatt mind a külsőt, mind a belsőt, a karrieremet...

Odafigyelek arra, hogy egészségesen éljek, rengeteget sportolok, sokat adok a megjelenésemre.

De rendszerint olyan pasik tetszenek meg, akikre ez nem jellemző. Ergo tőlük nem várom el. Ha meglátok egy jó testű pasit, megnézem magamnak, de nekem ez önmagában édes kevés, nem indulok be tőlük. Nálam sokkal inkább számít az, hogy milyen a kisugárzása, a humora, a fellépése...

Én orvostanhallgató vagyok, a párom 8 évvel idősebb rezidens. Első látásra nem volt semmi extra (nincs elhízva, de nem is sportos, nem is különösebben helyes), de a dumájával és a személyiségével az első szóváltásunkkor megnyert magának.

Ő tolerálja az én életmódomat, én az övét. Néha hülyeségből beszólogatunk egymásnak, de csak poénból, nem komolyan. Még a kajánk is teljesen különbözik (én vega vagyok, szeretek testépítőtiszta alapanyagokkal dolgozni, ő imádja a húst és az édességeket), de ez sem okoz gondot, megoldjuk:) Én imádom őt azért, amilyen, nem várom el tőle, úgy élje az életét, mint én.

Ha állandóan zabálna, sörözne, egész nap tespedne, az zavarna. De szerencsére nem igénytelen :) Ja, és az ágyban is nagyon jó ;)

23/L