Hogy szokjam meg ezt az egészet? Se edzés se étrend?

AZ ember amire akar, arra tud időt szánni. Erre én vagyok a legjobb példa talán, mert eddig testépítős éveim során mindent sikerült megoldanom amit akartam.

De most elköltözök, messzire, és 2 állást is vállalnom kell, ha meg akarok állni a saját lábamon.

Így lesz pénzem eltartani magam. De 30-40e forintos étrendre keresetem és időm edzésre már nem lesz. Ráadásul még úgy is hogy párom van...

Én aki eddig mindenkinek mondtam, hogy "amit akarsz, csak akarni kell, nem kifogásolni" most én nem találok megoldást.

Szóval a testépítés most úgy néz ki, abbamaradt jópár hónapig/évig, de az igazi kérdés az, hogy szokjam ezt meg?

Nekem már 4 nap kihagyás után iszonyú bűntudatom van.

Szokás mondani, hogy edzeni étrend nélkül is érdemes.

Én ezzel nem értek teljesen egyet: ha mondjuk nem is teremben, csak a lakásban edzek (fegyenc pl) de nincs meg az étrendenm, nincs minden nap hús, állati fehérje, csak amire futja majd, akkor inkább a mozgás nekem izomveszteséget fog okozni mint növekedést...

parizeres zsemléből meg ugye nem lesz izom.

Előre félek, mi lesz velem, mert nekem a testépítés az életem részévé vált, beépült a mindennapjaimba, a számolgatás, a szervezés, tervezés...

Ezt mind felváltja a munka-alvás-párom.

Ennyi.

Szerintem érdemes lenne egy pszichológust felkeresni. Mint egy drogfüggőnek, akinek elvonási tünetei vannak. Csak ez a sport-és étrend megvonása miatt.

Annyi ismerősöm van, aki mondja, h "én már x éve nem járok edzeni.." Nem tudom hogy csinálják, hogy bírják ki. Mondom, nekem valami bűntudathoz hasonló érzés jön fel, amikor a kaja nincs meg, vagy nem tudok lemenni edzeni...