Nektek hogyan változtatta meg az életeteket a testépítés?

ja ez ismeros:D mikor nyegle voltam akkro csufoltak.Most meg jonnek utanam kezelgetni.Szevasz haver mi van veled Gyursz teso meg ilyen dumat nyomatnak :DDDD

Ha akkor nemvoltam eleg jo nekik,akkor most se legyek:)

- Nem érzem magam annyira nyomorultul a bőrömben (csak egy kicsit)

- Lett egy jó kis netes közösségem itt a rovatban :D Jó hát na, koczka vagyok :D

- Lexikális és logikai ismereteim bővültek, világszemléletem szélesedett

Nekem is kb, mint Washnak. Egyrészt szeretem ezt a gyk-s kérdezgetősdi oldalt, kedvelem az itteni embereket. Viszont ami még fontosabb: egészen máshogy tekintek a világra, mert a testépítés dolgait kitanulgatva rájössz, hogy az átlag emberi tudás ezzel a témával kapcsolatban pl. köszönőviszonyban sincs a valósággal. Éppen ezért sokkal jobban elkezdtek érdekelni dolgok, meg akarom ismerni a világot (de komolyan), és nyitottabb vagyok az új dolgok felé.

Jó, kicsit kevésbé vagyok gebe, de nem ez a lényeg, tényleg sokat fejlődött a jellemem, mióta ez érdekel.

Nekem eléggé megváltozott az életem. 105 kg tömény zsír voltam, kemény 164 cm, fekvenyomásnál a rudat alig bírtam el, szóval volt egy gyönyörű "csepp" formám. :) Mondanom se kell, hogy undorítóan nagy kocka voltam, majdnem depressziós és pánikbeteg (pszichológushoz már el is mentem). Aztán kaptam egy pofont az élettől (egy karatés srác személyében), ami nem tetszett, ezért kitaláltam, hogy na akkor gyúrok. Csinálgattam egy ideig, megtetszett a testépítés. 1 évet edzettem össze-vissza, kajára nem figyelve (tipikus kezdő :D ). Fél éve vagyok nagyon komolyon ráállva a témára, illetve a diétára. A ronda senkinek sem kell dagadt kocka már a múlté. Még mindig van rajtam ~10 kg felesleg (kockahas eszembe se jut), de azért hatalmas különbség van. Óriási önbizalmat hozott. Nem játszok, vége a depressziónak, jól érzem magam a bőrömben, boldog vagyok, van egy csodálatos barátnőm és szociális lettem. Most 85 kg vagyok, de egész sok izom is jött fel, reálisan nézve úgy ~30 kg-t adtam le. Messze még az út vége, de minden pillanatát élvezem az ösvénynek. :)

U.i. Köszönöm a fórum közösségének, rengeteget segítettek.