Izomlázra rá kell edzeni, vagy meg kell várni amíg elmúlik?

Bicepszeztem meg tricepszeztem tegnap. Ma csinálnék fekvenyomást, de a maxom 2/3át alig bírom kitolni. Ilyenkor tegyem másik napra inkább a fekvenyomást?

Felpontoztam volna a válaszodat, hogyha nincs ott az a lekezelő utolsó mondat. Így ment a piros. De hogy tudd, nem az "elképesztő fizikumom" miatti aggódásból kérdezem, hanem, mert nekem valaki mindig azt mondta, hogy az izomlázra mindig rá kell edzeni. Ezzel sose értettem egyet, így kíváncsiságból rákérdeztem. Erre sikerült beletaposni az önbizalmamba. Szívesen lemennék rendes konditerembe, ahol több felszerelés, meg eszköz van, de az ilyenek miatt nem éreztem jól magam ott sosem, mint te. Úgyhogy inkább kifizetek egy vagyont havonta egy luxusszállodának, és megveszem a bérletület a wellness részleghez, amibe tartozik egy egész jó konditerem is. Rohadtul megéri, mert ide az ég világon senki nem jön, és nem kell egy levegőt szívnom olyanokkal, mint te.

Hatos, egyetértek. De nem tudta magában tartani. Nem nekem van a problémám, hanem neki. Jellemzően sportban mindig azoknak van a legnagyobb arca, akik komoly eredményt nem tudtak elérni soha, de a több éves tapasztalat gyakorlat miatt, már azért jóval komolyabbak egy kezdőnél, a frusztrációt pedig rajtuk vezetik le, így az ő kedvüket elvéve a sportolástól. Egy Schwarzeneggert sose látnál beszólni egy kezdőnek. Ahogy például az én sportomban sem szóltak be soha senkinek azok, akik az országos ranglistán top 10ben voltak. A 10 és 40 közöttiek voltak jellemzően a legpofátlanabbak, akiknek mindig minden hétvégén az összes versenyen ott kellett lenni, hogy legyen elég pontjuk. A top tizesek azok elmentek az elsőosztályúra, és OBra, ami volt évi 6 7 verseny összesen, és ezzel ott voltak a csúcson. Aztán nemzetköziben játszottak, mert kit érdekel az országos lista azon a szinten. Itt most ugyanez volt a helyzet. Mondjuk abban a sportban nem voltam kezdő, itthon egész jó voltam, de tudtam, hogy nem vagyok nagykirály, hogy szapuljam azokat akik mögöttem vannak. Versenyeken még tanácsokat is adtam a gyengébb ellenfeleimnek, meccsek után. Volt, hogy szegény annyira izgult, hogy képtelen volt játszani, és egyáltalán nem tudta a játékát kihozni. Felénél odamentem, mondtam neki, hogy rohadtul senkit nem érdekel mi lesz az eredmény, engedje el magát. Ígyis megvertem, de sokkal jobban játszott már utána. Szóval lehetne így is. De sajnos egy ilyen balkáni putri országban, a kulturált, nem toxikus felfogás elképzelhetetlen.

Ahol segítjük, támogatjuk a másikat anélkül, hogy várnánk cserébe a hasznot, vagy oda ne szúrnánk neki, vagy ne szólnánk le a sikereit.

Nincsen kisebbségi komplexusom. Toxikus emberek közé nem akarok menni. Megtehetem simán, szóval miért ne?