17-18 évesen érdemes megműttetni a gynecomastia-t ?

Kérdező, elvárom az érveket! Ne rágalmazz másokat trollkodással, ha azt sem tudod, hogy miről van szó! Nézz utána a dolgoknak, mielőtt leszólsz másokat! Többször kértelek írd le, hogy mivel nem értesz egyet. Megtetted? Nem!

Megpróbáltalak felvilágosítani a gynekomastia műtét valódi, elhallgatott jellegéről, és most meg trollnak titulálsz - SZÉGYELLD MAGAD! Ha az utolsó válaszomat (#19) nem érted, akkor sajnos súlyos szövegértési gondokkal küzdesz, ami a felnőttkor küszöbén már aggasztó jelenség.

Valószínűleg TE VAGY A TROLL, mert nem műttetni akarod magad, hanem fizetős klienseket hajtasz a plasztikára - ahol kvrvára de nem érdekük felvilágosítani a tornaórán porig alázott fiatalokat arról az alapvető tényről, hogy a gynekomastia műtétnél alávágják, tehát elsorvasztják a mellbimbókat!

Ne aggódj, a műtét minden igényedet ki fogja majd elégíteni, mint sok ezer más fiatalnak a világon. Csak bátran vágj bele!

Tapasztalatból írom: A mellmirigy kiműtése után atrofálódik a kórosan nagy mellbimbód, hisz a vérellátása szinte teljesen megszűnik a műtét folyományaként. Kb. felére fog összezsugorodni a bimbóudvar átmérője. Annyi igaz az itt károgó vészmadarak hazudozásaiból, hogy elhalt bőr darabokban fog kipotyogni a bimbóudvarból, főleg a most szemmel jól látható erecskék körül, de olyan kb. 3-4 év után már normálisan fog hatni és mosatlan lábszaga sem lesz majd utána. Ha a bimbóudvar halvány-rózsaszínű volt, akkor bebarnul a tápanyaghiány folyományaként, de ez teljesen rendben van, hisz valakinek genetikailag pigmentált ez a testrésze. (Azt csak Te fogod tudni, hogy az a barnulás analóg az öregemberek bőrén fellelhető májfoltokkal.)

Ignoráld azokat az idióta trollokat akik el akarnak tanácsolni e felettébb hatékony műtéti eljárás áldásaitól! Bízz az orvosok sokéves, történelmi távlatokra visszavezethető tapasztalatában! Például már az inkvizíciós időkben megfigyelték a felcserek, hogy a mellbimbóudvar sokkal jobban regenerálódik az ólommal való lelocsolás után, mint az azt környező bőr. Míg a mellbimbó gyakorlatilag 100%-ra megújul a másodfokú égési sérülésből, addig az azt környező bőr egy életre heges és csúful ótvaros marad. Bízz a társadalmat meghatározó szakemberek sok generációra visszamenő tapasztalatában - csak a Te javadat akarják!

Hello!

23 évesen volt gynecomastia műtétem, és úgy érzem életem egyik legjobb döntése volt. 13-14 éves korom óta bent voltak a fura, korong alakú csomók a mellbimbóim alatt, amik nagyon hegyesen álltak kifelé a pólóból, hacsak nem volt éppen jó hideg (mert akkor összehúzódtak). Ezzel a problémával voltam háziorvosnál, aki küldött tovább rengeteg helyre: vérvételre, ideggyógyászatra, urológiára, ultrahangra, stbstb, és egész egyszerűen elegem lett, hogy pattogtatnak az orvosok mindenhova, a mellbimbómmal kapcsolatban meg nem történik érdemileg semmi, nyilván annak szerettek volna utánajárni, hogy esetleg mi okozhatta a mellbimbóim megnagyobbodását, csak egy 13-14 éves korban kialakult csomó okát hiába keresték 22-23 évesen. Számomra egyértelmű, hogy kamaszkori hormonháztartásborulás állhat ennek hátterében. Szóval én bejelentkeztem időpontra egy magán sebészetre (ahol plasztika is van), és kb 1 hónap alatt megvolt a konzultáció, az előzetes vizsgálatok és a műtét. 400 ezer ft volt a műtét, 2019-ben, most olyan 500ezer felett lehet kb. Nem tudom szavakba önteni azt a felszabadultságérzetet, amit a műtét adott nekem, nem kell többé takargatnom a mellemet, nem üt át a pólón, nem csorbítja az önbizalmamat, önbecsülésemet, ahogy évekig tette. Maximálisan megérte. Az a pár hét műtét után, ami járt néhány kényelmetlenséggel (háton fekvés, kompressziós mellény, nincs edzés), közelébe sincs annak a kellemetlenségnek, amit a hegyes mellbimbók okoztak nekem éveken keresztül. A mellbimbóim a műtét óta igazából teljesen természetesnek tűnnek, kisebbek, mint műtét előtt, és talán a színük is sötétebb picit, de semmi természetellenes nem látszik, legfeljebb nagyon közelről a hegek. Tapintásra kicsit érzéketlenek a bimbók, de ez engem nem zavar, meg mást sem. Remélem az írásommal segítettem, kedves kérdező, és abszolút tudom ajánlani, hogy gyűjts pénzt a műtétre, és vágj bele.

25/F

#26-osnak fontosabb a külcsín mint a belbecs. (Még kompressziós kötést is kapott - amit már csak újabban vezettek be a keményen fizetős magánklinikai standardok szerint, hogy "esztétikai" beavatkozásnak lehessen specifikálni ezt az értelmetlen csonkítást).

Inkább legyen egy szerv diszfunkcionális és "divatos", mint funkcionális és kicsit "más" - ez is lehet egy nézőpont, főleg érzéketlen és durva embereknél tipikus, akiknek csak az a fontos, hogy mindenki féljen a verésüktől. A női nemi szerveket illetően is így gondolkodnak Afrikában, hisz amíg nincs egy nő körülmetélve, addig nem is lehet szexuálisan vonzó egy tisztességes férfi számára.

Én meg olyan esetet ismerek személyesen, aki a 19 éves kori csonkítása után nem képes önmagára találni, ebből kifolyó peres ügyei folyományaként egy életre munkanélkülivé tette a szexuálpszichológus maffia, soha sincs gusztusa nyilvános fürdőhelyen cikiztetni magát (jól látható a deformitás) és értelemszerűen nem tud szexuális partnert találni magának (pedig kimagasló intelligenciájú kultúrember). Legutóbb, amikor levetkőzött egy szakorvosi vizsgálaton, a fiatal főorvosnőnek eltorzult az arckifejezése és utána úgy kezdte kezelni az illetőt mint egy értelmi fogyatékost. (Amúgy tudományegyetemet végzett emberről van szó.) Az elkövetők már lassan kihalnak, és életkártérítésre már semmi esélye az illetőnek.

Ugyanekkora kamuzós baromságok a nemváltó műtétek, melyek után a transznemű celebek arról számolnak be a bulvármédiának, hogy "csak a műtét után lettek képesek normálisan élvezni az ágyban". Persze hiszi a piszi...

Ide kívánkozik egy vers Faludy György életművéből:

CCCXXI. szonett

„Mellbimbók férfin! Milyen tűrhetetlen

látvány! Tüskék, melyek hiába nőnek!”

régesrég így nevetett rám szerelmem,

mielőtt megcsókolta volna őket.

Ugyan, mondtam. Öt-hatszázezer éve

kétnemű volt az alakuló ember.

Most férfi lettem, de a múlt emléke

olykor egy-két csepp tejjel lep meg engem.

Egy kisleány csügg jobbik mellemen,

balról egy fiú. Ők jönnek velem.

Ajkuk olykor megszív. Nem engedem,

hogy négykézlábra húzzon testük terhe.

„Azt állítod, hogy látod őket?” Persze.

Mindig, mihelyt behunyom a szemem.

Íme egy "gyönyörűen sikerült" masztektómia:

[link]

(Vetkőzés a 8-adik percnél.)

Milyen boldoggá tett valakit! Minek itt habozni kérem?