Kockás a hasam, mit tegyek?

Akkor hát miért fényezed magad állandóan, hogy neked milyen kockás a hasad? Miért nem vállalod képpel együtt?

A poénkodás akkor jött volna össze, ha vicces, amit írsz - általában ahhoz szükséges a csattanó, nem pedig a rosszindulat és mások lehúzása. Pl. idézlek: "divatbuzznyák" - milyen alapon mondasz te ilyet bárkire? Honnan veszed, hogy azért kockás a hasa az általad "divatbuzznyáknak" tituláltaknak, mert divatosak akarnak lenni? És egyébként, ha azok akarnak lenni, miért fontos az, vagy attól egyáltalán miért lennének "buzznyákok"?

Azt meg jól leterelted, hogy vállald azt, hogy girhes vagy-e avagy tényleg sportos. Gyanús. Be is buktad.

Én buktam volna be? Nagyon el vagyol szállva barátom. Frusztrált vagy? Jól kell kinézni ahhoz hogy embernek érezd magad?

Szerintem te sportosan nézel ki, de nagyon gyenge önbizalmad van, amit kizárólag külsőségekre alapozol. Hogy én milyen alapon szólok le bárkit is?

Kezdjük a másikkal: fényezhetem magam, mert van mire. Másfelől az önfényezés.. a maga módján komolytalan, hozzájárul az itt használt stílusomhoz ez nem véletlenül, de ugyan már ki veszi ezt komolyan? Hagyd már, engem rohadtul nem érdekel hogy nézek ki.

Másokat bármikor lehúzhatok. 10 millió ember közül alig van normális. Ez addig szubjektív vélemény marad és nincs közöm hozzá, amíg nem kér valaki segítséget mert hülyeséget csinál.. onnantól hogy én segítek, hülyézhetek is. Bár nem szoktam. :)

Legyen: a döglégy fészkeljen az orrodba. Ez paleózás előtti kép, de úgy nagyjából elmegy.

De komolyan azt mondom: nem a külcsín.. hanem hogy mennyire vagy okos és kit tudsz elverni puszta kézzel, fegyverrel, ez számít. Nagyon nagyot fogsz koppanni ha képes vagy a kinézeten fennakadni, és túl komolyan veszed.. nagyon nagyon felszínes dolog, ne tedd. Eddz, de azért hogy jólessen, ne azért hogy 'még eggyel jobban nézzek ki'..

[link]

Yapp, bebuktad. Bebuktad, bebuktad.

A véleményem az, hogy egy embernek a viselkedése, magatartása, kisugárzása, valamint kiegyensúlyozottságának foka sok mindent elárul az egyénről. A külsőség sok esetben csak műanyag (lásd: plasztikai sebészet), festék (lásd: smink, körömlakk), csillogás (lásd: flitterek, ékszerek). Akinek eleve szép a külseje, azt szívesen elismerem, aki nem csinos, szép, arról nem gondolom azt, hogy ő ne lenne ember és szerintem ugyanannyi tisztelet kijár minden embernek és nem csak az embereknek, hanem minden élőlénynek. Éppen ezért vettem a védelmembe azokat, akiket te „divatbuzznyákoknak” tituláltál, mivel bármilyen csoport van lekezelve, nem tudok egyetérteni azzal.

Te viszont leszűrted ebből a nagyon téves következtetésedet, hiszen azt hitted, hogy én is abba a csoportba tartozom, amelynek a védelmére keltem. Tévedtél. Távolról sem vagyok trendi, strandra nem is járok és sportos sem vagyok, átlagos az alkatom.

Az önfényezésedet nyugodtan folytathatod, hogy ez kiket zavar vagy kiket nem, az is mindegy, hiszen önmagaddal kell(ene) számot vetned. Bár ez részedről elmaradt és ettől váltál önelégültté. Lehet, hogy 10 millió ember közül alig van normális, de az látszik, hogy te a kevesek, a „normálisak” közé soroltad magadat. No, ebben is tévedtél, ugyanis, ha kiegyensúlyozott volnál, akkor nem néznéd le a többi embert, akármilyenek is, hanem együttérzés lenne benned és szeretet. Benned viszont kevélység van.

A „hülyézhetek is. Bár nem szoktam” kijelentésed az előbbiből kifolyólag egyszerűen nem igaz.

Kösz a képet, ha egyáltalán te szerepelsz a fotón. Kockákat ugyan nem láttam, mellékelhetnél nagyítót. Azt látom, hogy aki a fotón van, nagyon feszít, hogy többnek látsszon, mint amennyi.

Drága, ne beszélj félre, hisz épp te vagy az, aki nagyon frusztrált és túl sokat foglalkozik azzal, hogy hogyan néz ki.

Már értem, hogy épp magadról írtál, amikor az általad „divatbuzznyákoknak” nevezetteket akartad alázni, biztosan azért illetted őket ilyen jelzővel, mert rájöttél, hogy milyen vagy, de egyelőre még kivetíted. „Divatbuzznyák”vagy, de még nem vallottad ezt be magadnak - saját magadat nézed le. Ebből ered a frusztráltságod. Lehet, hogy sosem fogod ezt belátni, hiszen ahhoz önismeret lenne szükséges. Attól pedig távol állsz.

Idézlek: „hogy mennyire vagy okos és kit tudsz elverni puszta kézzel, fegyverrel, ez számít” – ilyen rossz szöveget régen hallottam!!! Ilyen emberek tényleg vannak? Csák Norisz?

[link]

Egyébként még Rubint Rékának is kockásabb a hasa mint a tied! :-) XD Hi-hi-hiiii! Szóval még ezt is bebuktad!

Hmm, nem rossz szöveg, de mindketten félreismerjük egymást.

Valóban mást néztem ki belőled, de mondtam én valaha hogy tévedhetetlen vagyok? Nem, önelégült sem vagyok, realista.

Érdekes felvetés az, hogy én külsőségekre adnék (vagy hogy feszítek egy egyszerű balatonos képen, hogy többnek látszódjak mint ami lennék), nekem az 'egészséges' test pusztán melléktermék. A lényeg az ősi harcművészetek gyakorlása és a szellemi fejlődés, próbálhatsz erre rácáfolni viselkedésmintáim alapján, de ha erre képes vagy akkor nyilván azt is tudod, hogy ebben sok hibalehetőség van. Még hosszú beszélgetés után is rossz következtetéseket lehet levonni.

És miből gondolod, hogy a sok szerencsétlent én nem sajnálom, vagy nem szeretem? A valódi probléma az, hogy érzelgős vagyok annyira.. sajnálom is őket. Nem örülök neki, ezért sem örülök a mai butító trendnek ebben az országban, én minden tevékenységembe valami előremutatót bújtatok. Nem is értem hogy sikerült ennyire rám terelni a szót, talán jó viccnek indult egy humoros kérdésen belül.

Na de így kielemezni a vélt rossz tulajdonságaimat és kihozni engem vesztesként.. Akkor most végső soron strandgyúrós kisebbségi komplexusos vagyok, vagy nem? Merthogy súlyzót kizárólag intim súlyzós edzéshez használok, a gyúrásból részemről ennyi elég :)

Drága. Örülök, hogy tetszett a röpke szösszenet és figyelemreméltó, hogy beláttad az egyik tévedésedet a prekoncepcióddal kapcsolatban. Tudod, általában, akik gyerekkoruk óta foglalkoznak egy adott témával, abban a dologban eléggé kifinomulttá válhatnak. Így van ez azzal, hogy sokszor elég jól megy, hogy az emberek „veséjébe lássak”. Veled ilyen értelemben nincs nehéz dolga az embernek. Gondoltam, hogy nem fog tetszeni a kis analízis, de inkább alaposan filozofálj el a leírtakon, mintsem alapból elutasítod. A lelked legmélyén már úgyis megmoccant a kis angyal és jelezte, hogy attól, hogy fájó pontokra tapintottam, nem tévedtem. Tudod, ha fáj a lyukas fog és a fog tulajdonosa nem mossa a jelentkező fájdalom miatt az adott fogat, akkor bizony a lyuk egyre nagyobbra nő és a fájdalom is egyre nagyobb lesz. Így van ez a lelki fájdalommal is. Ajánlott már akkor kezelni azokat, amikor felbukkannak. Vigyázat, mert úgy látszik, hogy hajlamos vagy kivetítésre és az érzelmeid elfojtására is. Ezek nem oda vezetnek, hogy kezeled a problémáidat, hanem éppen attól elirányulsz. Egyszerű belátással sokkal könnyebben lehet venni a a helyzetet. Tagadással pont azt a tulajdonságodat fogod erősíteni, amit el akarsz fojtani, el szeretnél kerülni. Igen, egyszerűen ki lehet mondani: „egoista vagyok, fontos nekem a külső – pedig mindkettőről tudom, hogy nem optimális, de attól még ilyen vagyok”. Csak úgy tudsz változtatni valamin, ha már belátod, hogy áll rád a diagnózis. Persze, áltathatod magadat tovább azzal, hogy nem vagy önelégült, hanem realista, de ezzel magadnak ártasz, pontosabban lassítod a szellemi fejlődésedet.

Egy harcművész nem kérkedik és nem akar leverni másokat. Éretlenségünket akkor tudjuk kezelni, ha bevalljuk magunknak, hogy éretlenek vagyunk.

A sajnálat pedig szintén távol áll az együttérzéstől és a szeretettől.

Azzal egyetértek, hogy van egy „butító trend”, de mindig van lehetőség a fejlődésre, még úgy is, ha csak megfigyeljük az adott „trendet”. Nem kell azt sem elítélni. Minden egyes embernek megvan a maga útja és nem korlátolt tudattal nem tudjuk felfogni azt, hogy az az ösvény hova vezet/het.

„Na de így kielemezni a vélt rossz tulajdonságaimat és kihozni engem vesztesként.” Drága, nincsenek rossz és jó tulajdonságok, csak valamilyen vagy jelenleg és reméljük, hogy amit te rossznak tartasz, belátod, hogy az a részed és egyszerűen elfogadod. Amint elfogadod, már nem is fog zavarni, hiszen most éppen tiltakozol, mert az zavar, amilyen vagy. Az elfogadás az első lépés. Nem szereted most magadnak azt a részét, amelyről te magad gondolod azt, hogy rossz, amelyet emiatt el akarsz fojtani, így több „negatív” érzelem is van benned: a szeretet ellenkezője, a belátás ellenkezője, utálat, tagadás, düh, zavar, elégedetlenség. Kisebbrendűségi érzés. Nem baj ez, de most megítéled magadat, az viszont nem helyes hozzáállás. Látod, megint kilyukadtunk arra, hogy előítéleteid vannak. Nincs mitől megvédened magadat, mert nem támad rád senki, a saját előítéleteid azok, amelyek összezavarnak és kibillentenek.

Mit lehet tenni? Nyugalommal megfigyelni önmagunk tulajdonságait, nem értékelni azokat pozitívként vagy negatívként, magyarul előítéletmentesség, ahogyan magunk, úgy mások felé is. Ne ragaszkodj ahhoz, hogy te már ismered önmagadat, mert azzal saját magadat vezeted félre.

Most az gondolhatod, hogy „ezt már hallottam”, de az nem lényeg, hanem az, hogy attól, hogy valaki más tudását hallottad, az még nem vált benned tudássá, nem belőled ered a kiegyensúlyozottság, előítéletmentesség, elfogadás. Amíg magaddal nem vagy rendben, megjátszhatod, hogy nyugodt vagy, de ez a valódi nyugalomtól nagyon távol áll és már el is jutottunk az elfojtáshoz, megjátszáshoz, színleléshez, tagadáshoz, stb.

Nem változott meg a véleményem rólad amiatt, mert magadról állítod azt, hogy milyen tulajdonságaid vannak vagy nincsenek.

És olvass vissza: a hozzászólásaidban te magad terelted magadra a szót.