Kyokushinkai karatézom 4 éve utána illetve közbe wing tsun-oztam rövid ideig de aztán maradtam a kyonál. Kyo meg aikido együtt tanácsos?

Hi.

Sokan mondanak sokfélét. A legtöbb érv, amivel eddig találkoztam, szorosan kapcsolódik ahhoz a vélekedéshez, hogy küzdelemben használhatatlan, pontosabban olyan ellenféllel szemben, aki ellenáll. Ezt gyakran arra vezetik vissza, hogy a kihon jellegű gyakorlatok miatt az uke hagyja magát, így a technika, aminek megtanulásához egy magát hagyó uke kell, nem használható, ha feladjuk az uke együttműködő szerepét.

Mások a használhatatlanságot a filozófiai háttérre vezetik vissza, miszerint a harmóniára törekvő stílus eleve használhatatlan.

Fel szokták hozni a sparring hiányát, hogy a gyakorlóknak nincs küzdelmi tapasztalata.

Egy részét jogosnak érzem. Nekem legfőképp a sparring hiánya lenne fájó, ha éppenséggel ketrecbe készülnék. Nem halott a dolog, de azért a gyakorlása fontos volna.

A magát hagyó uke érvek már részigazságok, főleg az én szememmel. Sok időmbe telt, mire rájöttem, hogy a magát hagyó uke-val egy szinten túl már nem lehet fejlődni, csak önámítás az egész. A kritika igaz azokra, akik nem veszik határozottra (értsd: nem adják oda az egyensúlyukat "ingyen", kontráznak, ha tudnak, korrekt a fogás, nem megy mellé az ütés, stb.) az uke szerepét. A többiekre viszont már nem. Azt hozzátenném viszont, hogy mindenki máshogy szeret tanulni. Ha valaki nem szeret határozott uke lenni, azt tiszteletben tartom. A saját preferenciáim alapján nem fogok leszólni senkit sem.

Ami még jogos kritika lehet, hogy a támadások mímeltek, a valósághoz semmi közük. Valóban, lehetne nagyobb hangsúlyt fektetni a támadásokra, és vannak olyan helyek, ahol ezt meg is teszik. Viszont azt azért megjegyezném, hogy pl. egy aikidos shomen uchi addig tűnik viccnek, amíg nem vesz a támadó a kezébe egy bárszéket. De elég egy fakard is, hogy megértse az ember, miért vannak a kitérések a rendszerben.

A filozófiai háttérrel kapcsolatos fejtegetéseknek, legalábbis azok közül, amikkel eddig találkoztam, rendszerint rossz az alapja. Félreértik a harmónia vagy a harcművészet fogalmát, nem olvasnak utána a nyomtatott irodalomnak. Persze, láttam olyan aikidost, aki látszólag hasonlóan cselekedett. De hiányos definícióból kiindulva hiába látszik logikusnak egy érvelés, ingatag lesz az egész.

Amit még félreértenek, hogy nem a filozófia az első, és azután jön a gyakorlás. Hanem gyakorláson keresztül értjük meg a filozófiai alapokat. Egy sítlus hasznavehetetlenségét nem lehet a filozófiából levezetni, ha egyszer először tanuljuk a stílust, és a használatán/gyakorlásán keresztül fogjuk fel a mögöttes filozófiát. Hogy tisztán értsük, a stílust használni is tudni kell. Ezt még több időmbe került felismernem.