Milyen indokkal vezették be az életvitelszerű közterületen tartózkodás szankcionálását?

#20

Nem igazán látom át, hogy egy jelképes bérleti díj mit segítene a gettósodáson, vagy a putri városon? ... bár a közterületen tartózkodás problémáját megoldaná, az tény.

#21

Nem írtam ilyet. Azt írtam, a megoldás érdekes.

#22

Félre ne értsd, nem beléd akarok kötni, mivel még egyet is értek veled.

Csak a gettó és putri vonatkozásában írtam amit írtam, mivel ezek létező és kikerülhetetlen hozadékai a jelenkornak, szinte mindenütt a világban.

A bérleti díj fizetésével el lenne ismerve a putri, illetve a gettó létjogosultsága, ami nem egy jó dolog, de a társadalomba nem visszavezethető emberek esetében nemigen van más megoldás.

#23

Igen. Ezért írtam rá, hogy érdekes. Nagyon sok ötletet lehetne összeszedni, de valahol ott a gond mindig, hogy olyan emberek helyett próbálunk ötletelni, akik éppen azért nem élnek hozzánk hasonló életet (szegényen, gazdagon, mindegy) mert nem úgy gondolkodnak, mint mi. Így ami nekem jó ötletnek tűnik, az náluk többségében nem is működne. Na meg a hosszú távú hatások. Nem véletlenül mondják, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

És ismét igazad van, éppen a nyugat-európai gettók meg a távolabbi nyomortelepek a megmutatói, hogy azzal sem érünk el eredményt, ha hagyjuk, hogy a maguk módján éljenek. Ahogyan nálunk is vannak roma-telepek vagy más szegénynegyedek, ahol ugyanúgy nem működött az, ha egy helyen hagytuk őket a maguk módján élni és segítette őket ebben a társadalom.

Tényleg nem tudom mi lenne jó. De nem is ez a baj, mert nem nekem kell tudni. Az ijesztő az, hogy azok a szakemberek, akik ismerik őket és eddig is velük foglalkoztak, azok sem nagyon találnak megoldást.

Szerintem azért a mostani hajléktalanként élő emberekben kell hogy legyen egy pontos kép arról, hogy a társadalom körülöttük létezik, és ők is valahogyan a részei. Legalábbis a saját tulajdonukhoz való ragaszkodás, a függetlenség igénye és a hasonlók ezt mutatják. Hogy a jogaik érvényesítése mennyire a rájuk kapaszkodó "jogvédők" műve, azt nem tudom.

De akkor ők sérült, társadalmilag fogyatékos emberek, nem? És ha igen, akkor annak megfelelően kell viszonyulni hozzájuk. Egy az egyhez kell segíteni őket hazatalálni a rendezett életbe. Minr néhány éve az a fiatal lány, aki befogadott egy utcán élő nénit, és a nagymamájának tekintette. Hogy mi lett velük, nem tudom.

Vagy úgy, ahogy más országokban az idegeneket helyezik el -persze jó pénzért- családoknál, idős házaspároknál, akik rászorulnak az így kapott állami pénzekre, és cserébe megpróbálják pártfogolni az ottani társadalomban ismeretlen embereket. Orvoshoz viszik, nyelvet tanítanak nekik, stb.

A segélyszervezetek is örökbe fogadhatnának egy-egy ma még utcán élőt. Nem pillanatnyi, időszakos törődésre, hanem örökre.

Senki nem reagált a 6-os hozzászólásra,ami a legfontosabb kérdésre mutatott rá szerintem.

MIÉRT NEM AKARNAK BEMENNI A SZÁLLÓRA?

Miért jobb a -5C°ban és kivilágítva aludni egy aluljáróban, mint egy meleg teremben?