Mennyire kötelező a válás utáni gyerek láthatása? Miért ítélik az anyát cca.18 év "fogságra", amiért ő neveli a gyereket?

Kérdésem ott van a címben.

Valaki úgy válaszolt, mintha vagy tartásdíj és láthatás vagy nincs tartásdíj és nincs kötelező láthatás.

Ez így van?

Köszönöm. Ez sajnos a helyzet, most már látom.

Tehát a gyermeket nevelő számára 18 év rabság a gyermeket nem nevelő szülő számára 18 év basáskodás. Ügyes jog ... talán lehetett volna kissé szofisztikáltabb a törvény, mert a bíró nem térhet el a jogtól (nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás).

Szar ügy.

Vajon miért nem a gyermeket nevelő döntheti el, hogy mikor láthatja a másik, és mikor nem? Ha visszaél ezzel pereljen a másik - annak van erre ideje, pénze, energiája. A másiknak kelljen mindenért utána kapaszkodni, perelni, ha nem képes úgy együttműködni a gyermeket nevelővel, hogy az közös megegyezésben működhessék. Semmiféle előjog, vagy kötelezettség nem illeti meg, majd a bíró dönt. Így aztán közel egyenlő a gyermek körüli terhelés és ügyködés, no meg a megérdemelt öröm is.

BUÉK mindenkinek.

Több észrevétel is újra meg újra felmerül:

Fogság? Nem a gyerek tart fogva, hanem a rendszer tartja fogságban a gyermeket a gyermeket nevelő szülővel közösen. A rendszer meghatalmazottja a kvázi "fogvatartó", akinek az engedélye nélkül semmi se történhet, az a másik szülő.

Mint írtam, közös megegyezések alapján kellene ennek működnie, azaz megértve egymást (ami általában nem áll fenn: válóok). A megegyezést ki kell kényszeríteni mindkét félből, de a mostani jog indokolatlan előnyhöz juttatja a basáskodó másik felet. Dolgozzon meg ő is a láthatásért és az egyéb jogokért. MINDENNEK ÁRA VAN - neki is.

Javaslatom nem venné el a másik, nem nevelő szülő jogát a gyerekének láthatásától, nevelésétől, csak éppen arra kényszerítené, hogy a nevelő szülővel Ő egyezkedjen és kérje a beleegyezését.

Hogy nem bírja a nevelő szülő a másik szülő képét ... hát erre mondtam a pereskedést, de már ne az kezdjen pert akinek amúgy is rengeteg tennivalója van a gyerek körül.

Azt, hogy az egyik szülő alkalmatlan (esetleg veszélyes) a gyermek nevelésére (nem a poroszos értelemben) érzelmi, értelmi fejlődésére egyik bíró sem meri kimondani, csak un. szakértői vélemény alapján, ami ugye csak a súlyosan degenerált eseteket diagnosztizálja. A válásokban legtöbbször nem degenerált, elvetemült emberek válnak szét, hanem olyanok akiknek életvitelük, életfelfogásuk nem egyezik és ebben a zavarban a gyermek súlyosan károsodhat.

Szerintem - most ne keverjük bele a gyermek iránti szeretetet - a feleknél a jogok és kötelezettségek egyensúlyára kellene törekedni. Most a nevelő szülőnél túlsúlyban vannak a kötelezettségek a jogokhoz képest, míg a nem nevelő szülőnél a jogok indokolatlanul erősek a kötelezettségeihez képest (tartásdíj nevetséges indok).

(Példák: Később a gyermek nyárra kb 2 hónapra a vidéki nagyszülőkhöz kerülne nyaraltatásra. Kéthetente hurcolni kellene a gyereket 24 órás láthatásra? Vagy: a nevelő szülő külföldön vállalna munkát, ami ma nem meglepő, nem teheti - csak a gyermeke nélkül? Vagy: a melyik óvodába, iskolába kerüljön a gyermek, állami, magán, egyházi, kinek kell "végigélveznie" a gyermekének szellemi "megrontását" és jó-arcot vágni hozzá, mert a másik csak ezt engedi, még ha nem neki kell feladatokban segíteni stb).

A közös egyetértés kikényszerítése, ha másképp nem megy, mert a bíró nem pszichológus csak egy bürokrata.