Mennyire kötelező a válás utáni gyerek láthatása? Miért ítélik az anyát cca.18 év "fogságra", amiért ő neveli a gyereket?

Talán nem volta a rövid kérdés eléggé világos. Az, hogy egy férfi a gyerek megszületése után nem képes apa lenni nem látható előre, főleg amikor a hősszerelmest mutatta. A gyakorlatban kiderült, hogy az önzése olyan, hogy nem fér bele egy gyermek szeretgetése - sőt havonta közli az anyával hogy nem áll útjukba, hagyják el a lakását - mert az övé, bár még nincs kifizetve.

A 18 év fogságot úgy értem, hogy amíg a gyerek nagykorú nem lesz addig kötelező a heti láthatás. Az anya életét ahhoz kell igazítania, hogy az apa igényt tart-e azon a héten a láthatásra. Kimozdulni nem tud, mert mindenhez engedélyt kell kérnie az apától, se vidékre, se külföldre. Még a gyerek iskoláztatásába is beleszól az apai engedély.

MINDEZT az apa saját odújában hanyatfekve - kur..lkodva - be-beszól az anya és a gyerek életébe, heti szórakozásra elkéri, de a gondoktól távoltartja magát. Ha akar elmehet külföldre dolgozni, az anya nem stb.

Erre kérdeztem, hogy ez így működik valóban? És nem az anya "ármánykodása" itt a tényállás.

Hogy minek vállalt gyereket? Hát az emberek általában azért házasodnak össze, hogy családot alapítsanak és gyerekeket neveljenek fel....

Persze, hogy láthatja, de ez így nem fair.

Csak éppen nincs egyensúly. A tartásdíj is úgy van kikalkulálva, hogy az még a minimálnyugdíjat se éri el.

Ha ez a jog kis hazánkban akkor ez eléggé középkori, mondhatnánk patriarchális szemlélet, ahol az asszonyállat csak mint szaporító szerv jön számításba.

A nőknek nincs joguk tévedni (becsaphatják őket büntetlenül), mert a gyerek "csak" az életüket követeli, és adják is szívesen. De az apa - tisztelet a ritka kivételtől - mint egy hárem ura akár több feleségtől elválva (fillérekért) gyerekeket hagy maga után, különösebb felelősség, vagy empátia nélkül.

Ez a jogszerű itthon? Mocsok egy jog.

Mint írtam a gyerek 1 éves és menne az apjához, de onnan semmiféle visszajelzés nem kap így értetlenül elfordul tőle. Játszani akar az apjával, de az csak mereven ül és néz a semmibe - világfájdalom.

Sok sok apró "probléma" gyűlt benne össze és rögeszmés lett - már hogy nem illenek össze (2 év után?...) Első jel amikor kiderült biztosra, hogy leányka lesz a gyermek (7.hónap) Már ekkor kezdett elhidegülni, bár tartotta magát. Szerintem ez neki egy fekete pont. Mivel az ő lakásába költöztek össze, most már hetente szekírozza feleségét, hogy nem áll útjukba, hagyják el a lakást a gyerekkel együtt, mert neki nincs "élettere". Akkor most kinek mit kellett volna meggondolnia, amikor gyereket vállaltak? A feleség a végletekig megalázkodik csakhogy egybe tartsa a családot. Ezt használja ki az apa = érzelmi zsarolás, terror a bezárt ajtók mögött.

Szerintem az apa kisebbségi komplexusát így kompenzálja, ettől érzi magát nagynak otthon (gyanítom az ő apja is így viselkedhetett anno). Ez egy értelmes, kvalifikált nő számára sokáig nem elviselhető, megoldás = válás. DE

Csöbörből vödörbe ahogy az eddigiekből kiderült. Csak a basáskodó férj jár jól, mert megkapja azt amire vágyott. Az anya pedig viszi a gyereket, természetesen, kiszolgáltatva a láthatás béklyójának és az "apai jogoknak". Lesz ebből valaha család? A gyereknevelés nehézségei, az élet viszontagságai, a női munka alulfizetettsége, előítéletek mellett lehet új RENDES apa?

A jog annyit ér amennyit be lehet tartani belőle...