A tisztelet mi, és az alapból jár egy szülőnek, bármit is tesz?

Érdekes felvetés, mert beírtam a keresőbe, mintegy téged tesztelve és már első találat is meghatározás, de van még több:

más iránt érzett elismerésünknek, megbecsülésünknek magunktartásában és cselekedeteinkben nyilvánított érzése. Az öregekben az életbölcseséget, a jellemet, végzett munkásságot tiszteljük, a nőkben a nőiességet, tisztaságot stb. Minthogy ily kölcsönös megbecsülés s társadalmi szellem éltetője, joggal nagyra tartjuk külső formáit is és a nevelésben kiváló gondot fordítunk az érzés ápolására.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Saját szavaimal kiegészítve:

Tisztelni a szülőt, mert ő adott életet, jó esetben nevelt, gondozott, taníttatott.... semmiképpen nem keverendő össze azzal, hogy mindenben egyet kell értened vele, főleg ha rossz értékítéletű, sem engedelmességgel nem tartozol neki, ha már felnőttél.

Tisztelni néha csak messziről lehet embereket (nem csak szülőre értem) , mert közeli kapcsolat indulatokat gerjeszt.

A lényeg, hogy ami rajtad áll, abban legyél tiszta- a többi nem a te dolgod.

Szerintem ez is olyasvalami, amit ki kell érdemelni: egy szülő kiérdemli azzal, hogy jól neveli és szereti a gyerekét, minden téren (NEM csak anyagiak!) megadja neki a legtöbbet, amit tud, és jó példát mutat. Teszem azt, rendelkezik egy egzisztenciával, biztos háttérrel, van minden nap kaja az asztalon, el tudod mondani neki a problémáid - na, ezesetben működik a "mert azt mondtam" algoritmus.

Persze egy normálisan nevelt gyerek alapból tudja, hogy a szüleit tisztelni kell, de a semmire valóban nem lehet ezt építeni. Nehéz felnézni egy nincstelen, alkoholista, munkanélküli szülőre, aki néha még kezet is emel a gyerkere.

Tisztelni kell őket, azért, mert felneveltek, jól, vagy rosszul, az más kérdés, de nélkülük baba korodban meghaltál volna.

Ezt tisztelni kell, mert nagy dolog.

Ha megvert gyakran, vagy szóban bántott, azt nem kell tisztelni, és haragudhatsz is rájuk, ami természetes, de idővel túl lehet lépni rajta.

Tehát ez nem méltó a tiszteletre, a viselkedése nem méltó a tiszteletre, de annyit még a legdurvább szülőben is tisztelni kell, hogy etetett, itatott, pelenkázott, iskolába vitt, stb...

Persze, egy határig, mert vannak tényleg "vadállat" szülők, akik ütik-vágják, megalázzák a gyerekeiket, molesztálják a kicsiket, vagy enni sem adnak nekik, ez már más kategória, ők már nem normálisak, és semmi tiszteletre nem méltóak.

Tehát egy határig minden szülő méltó a tiszteletre, azért, mert ellátott, és nevelt, az már más kérdés, hogy ezen túl mit tett, vagy nem tett, de mindenképpen gondozott.

De vannak szülők, akik nem méltók a "szülő" névre, és egy szikrát sem lehet őket tisztelni.

Én találkoztam egy lánnyal, akit 11 éves korától 19 éves koráig molesztált az apja, és az anyja tökéletesen tisztában volt mindennel, és nem segített neki semmit.

A háziorvos sem, sőt azt mondta, hogy ez "nem lehet igaz".

Az ilyen anyát és apát mélységesen elítélem, és soha nem tudnám tisztelni.

És tudjátok, mi a legszörnyűbb?

Hogy a lány ugyan nem tart már kapcsolatot az apjával, de az anyjával igen, és teljesen felment, hogy "Anyu nem tudott volna segíteni" meg "Anyu azért hagyta, mert apu brutális és iszákos volt, és megvert volna minket, ha nem hagyja!"

Na, ez undorító!

Szegény lány!

Az ő életét már megnyomorították a szülei, szerintem örökre.

Az alapveto tisztelet jar annak akitol kaptad az eleted. Ami alatt a minimalis udvariassagot es korrektseget kell erteni.

Szeretet mar nem "jar", hiszen azt az ember nem tudja befolyasolni.

Minden mas pedig erdemei szerint. Sulyos vetsegert (verte kiskoraban stb) pedig a kapcsolatot meg lehet szakitani.