Mit gondoltok a halálbüntetésről? Én a következők miatt ellenzem.
A véleményem az, hogy a jelenlegi keretek között kizárólag az elítéltekkel kapcsolatos anyagi és nem anyagi ráfordítások teszik indokolhatóvá a halálbüntetés kérdésének felmerülését. Magyarán a rabokat el kell tartani, ami nem olcsó mulatság. Úgy látom, hogy minden más érv a halálbüntetés ellen szól. Én az alábbiak miatt utasítom el:
1. A halálbüntetés elrettentő ereje. Semmilyen hiteles bizonyíték nincs a halálbüntetés elrettentő erejéről.
2. A halálbüntetés, mint megtorlás. A halálbüntetés nem okoz fájdalmat, szenvedést a bűnöző számára, ellenben az élete végéig tartó céltalan, kilátástalan, reményt vesztett vegetációval.
3. A halálbüntetés, mint a korrupció táptalaja. A halálbüntetés kiváló lehetőség a hatalom és a kellő befolyással rendelkezők számára a nem kívánatos személyek likvidálásához.
4. A halálbüntetés kivitelezése. Milyen személyiséget eredményez, ha valaki legálisan, hivatásszerűen, pusztán a munkája gyanánt embereket mészárol? Nem gondolom, hogy egy egészséges ember erre képes, vagy ha el is kezdi, az marad. Nem örülnék, ha hóhér volna a szomszédom.
5. A halálbüntetés etikai oldala. Mennyiben tartozik a halálbüntetés a fejlett világ értékrendjéhez? Mennyivel járul hozzá a civilizáció előre haladásához? Hová vezet az azonos megtorlás elve? Azt hiszem, mindegyik kérdés költői...
6. A halálbüntetés visszafordíthatósága. Számtalan esetben bizonyosodott már be „bűnözőről”, hogy ártatlan. A szabadságvesztés megszüntethető, a halál nem.
7. A halálbüntetés jogi kivitelezhetősége. A halálbüntetés ellentmond számos nemzetközi és nemzeti alkotmányos rendelkezésnek.
8. A halálbüntetés, mint az erőforrások elvesztegetése. Megfelelő gazdasági modellben, megfelelő jogi feltételek mellett a szabadságvesztés alatti kényszermunka növeli a szenvedést, anyagilag kompenzálhatja a sértettet és/vagy hozzátartozóit, illetve fokozhatja a büntetés elrettentő erejét. Persze, ez elég utópisztikus gondolat, de ha lenne rá lehetőség, támogatnám. Akár egy iparágat is építhetnénk rá. :D
válasza:Nézzük az érveidet:
2. A halálbüntetés, mint megtorlás.
Szerinted tényleg nem megtorlás, ha megfosztanak valakit az életétől? Az élet a legértékesebb – vallási értelemben szent – értéke, ami egy embernek lehet, éppen ezért döntött úgy a jogalkotó, hogy ember ne játsszon istent és döntsön arról, hogy ki él és ki hal meg. Lehet vitatkozni azon, hogy a halál vagy a halálig tartó rabság a rosszabb, de maradjunk annyiban, hogy mind a kettő megtorlás.
3. A halálbüntetés, mint a korrupció táptalaja.
Ez csak akkor probléma, ha a politikai bűncselekmények szankcionálhatók halálbüntetéssel. Ha viszont a halálbüntetés eleve csak az élet elleni bűncselekmények büntetése, akkor nem jön szóba a „korrupció” sem.
4. A halálbüntetés kivitelezése.
Lelkileg biztos nem könnyű munka, de kétlem, hogy ettől még őrült szociopatává válna valaki. Orvosok minden nap találkoznak fájdalommal és halállal, mégsem kattannak be tőle. Ráadásul nem vagyunk mi olyan nagy ország, hogy hóhérok százaira lenne szükségünk, néhány emberről van csak szó. Továbbá a modern hóhér nem véres bárddal csapkod le fejeket, vagy ahogy te fogalmazol „mészárol” , hanem bead egy injekciót vagy működésbe hoz egy gépet, amit úgy is megtehet, hogy nem is találkozik az elítélttel. Biztos nagyon nehéz és adott esetbe szüksége lehet valamilyen lelki gondozásra, de nem hiszem, hogy automatikusan személyiségtorzuláshoz vezetne.
7. A halálbüntetés jogi kivitelezhetősége.
Amit írsz, az úgy is van. Csakhogy ez önmagában nem érv. Nézd meg ezt a térképet:
A piros az ahol van halálbüntetés és végre is hajtják. Ez nagyjából a világ fele (USA, Kína, India, az arab országok és Afrika jelentős része, sőt még itt Európában, Fehéroroszországban is). Ebből következik, hogy a világ egyik felében van jogi akadály, a másikban viszont nincs. A fennálló nemzetközi vagy belső alkotmányos szabályok tehát érvként ugyanúgy hivatkozhatók a halálbüntetés mellett, mint ellene.
8. A halálbüntetés, mint az erőforrások elvesztegetése.
Egyrészt az általad felvetett rabszolgaság ugyanúgy elvetendő, mint a halálbüntetés, másrészt a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 133. § (2) bekezdés c) pontja értelmében az elítélt köteles a számára kijelölt munkát elvégezni, azaz amit te felvetsz, az most is így van. Csakhogy egy elítélt fogva tartása – BV fokozattól függően – napi 8.000 – 12.000,- Ft-ba kerül az Államnak. Ennyi pénzt még kint is nehéz összeszedni, de egy BV intézetben egyenesen képtelenség. Hogy tudná még ezen felül a sértettet vagy a hozzátartozóit is kompenzálni? Továbbá a „növeli a szenvedést” soha nem lehet célja a szabadságvesztésnek. A szabadságvesztés büntetésnek nevelési és prevenciós célja van, így soha nem a megtorlásra irányul – ellenben ugye a halálbüntetéssel.
Egyebekben egyetértek az érveiddel és szerintem sem támogatandó a halálbüntetés.
#10
2. A bosszúszomj és az igazságszolgáltatás közé nem tennék egyenlőségjelet. De tételezzük fel, hogy a halálbüntetés kielégíti a bosszúszomjat azért, mert valami rosszat okoz az elkövetőnek. Viszont az általam említett élethosszig tartó bezártság még inkább rossz, azaz még inkább kielégíti a bosszúszomjat. És amikor az előbb említettem a társadalmi igazságérzetet, magam is a bosszúszomjra gondoltam; ha az hosszútávon kielégítettlen marad és csak halmozódik, egészen biztos vagyok benne, hogy olyasfokú frusztráltságot eredményez, ami kártékony.
3. Lásd lejjebb.
4. Az eutanázia köszönő viszonyban sincs a halálbüntetéssel, hiszen az előbbit önként igényeljük, és ha még szükséges rossznak is tartjuk, akkor sem nem tekintünk rá büntetésként, éppen ellenkezőleg. Bár még nem voltam „eutanázia közeli” állapotban.
5. Erkölcsről a végtelenségig lehet vitatkozni. Az érv a saját álláspontomat tükrözi, szerintem a halálbüntetés ellentétes a fejlett világgal.
6. Egyetértek veled de ettől még probléma.
7. Szimplán jogi kérdés. Azt jó lett volna odabiggyesztenem, hogy alapvetően hazai viszonylatban gondolkozom, így ez vitathatatlan, már csak az EU-s elvek szerint is.
8. Kényszermunka alatt nem korbácsos rabszolga hajcsárokat értek, hanem rendezett, normális keretek között zajló foglalkoztatást. Mint utaltam rá, ez gazdasági és jogi kritériumok alapján sem valósítható meg, de magát az ötletet jónak találom és etikusabbnak a halálbüntetésnél.
12#
2. Az élettől való megfosztás természetesen megtorlás, de akkor annyival egészíteném ki a 2. pontomat - mivel úgy látom, nem volt egyértelmű -, hogy nem okoz AKKORA fájdalmat, szenvedést, mint a szabadságvesztés. Ezt bővebben kifejtettem egy kicsivel feljebb, 4-es 2. pontjára reagálva. A büntetésnek ELSŐSORBAN az újabb büntettek megelőzéséről kell szólnia, de externális jelleggel kompenzálja a társadalom sérelmeit – ami szerintem jogos igény, de cél soha sem lehet.
3. Igazad van. Ezt az érvet visszavonom.
4. Az orvos nem hóhér. Hasonlítsuk össze a szándékaikat. Fenntartom az érvemet.
7. Az előbbiekben pontosítottam, hogy Magyarország szempontjából vizsgálva a kérdést.
8. Még egyszer megerősíteném, hogy nem rabszolgaságról beszélek, illetve azt, hogy egy jócskán futurisztikus világról, melyben meglehetősen nagy termelékenységgel dolgoznak az elítéltek, amivel képesek profitot realizálni.
Szerintem a halálbüntetést is magyarázhatjuk prevenciós céllal, egy biztos, hogy mindkét módszer kielégítheti a társadalom igényeit. Prevenciós mert megelőz egy következő gyilkosságot, de nem nevel, mivel a delikvens halott. Az életfogytig tartó szabadság vesztés esetén is azzal a feltételezéssel élünk, hogy az egyén soha sem lesz alkalmas az integrációra...
válasza:1. Részben jogos. Ám van rá esély, hogy aki különösen sűlyos cselekményre készül, esetleg az eszébe jut: ezért kinyírnak, ha elkapnak.
Persze, az elkövető abból indul ki, ő megússza, nem fogják el. De ilyen alapon akkor meg kéne szüntetni a börtönöket, mondván, a szabadságvesztésnek sincs elrettentő ereje.
2. Hát azért a siralomházban ülni hetekig, hónapokig (vagy mint az USA - ban évekig, évtizedekig) az nem lehet leányálom.
3. Ez marhaság, mikor halálbüntetésről beszélünk, itt Magyarországon, kizárólag minősített emberölésért való kiszabásról beszélünk, semmi másról. Aki pedig bizonyos köröknek egy korrupt rendszerben útjában áll, azt el is teszik onnan, halálbüntetés nélkül is.
4. Ez a legkevesebb, embert találni erre.
5. Ezek jogos felvetések, de hol marad az áldozat? A gyilkos megölt egy vagy több embert brutálisan és akkor ő megússza börtönbüntetéssel?
6. Az USA - ban volt ilyen eset. Hazánkban nem hallottam volna róla, hogy lett volna akit ártatlanul végeztek ki. (Emberölési eset)
7. Megszüntetni lehetett bárki megkérdezése nélkül, visszacsinálni meg akkor sem, ha mindenki akarná. És akkor mondd, hogy demokrácia...
8. Ez jogos, ezt támogatnám.
Igazság szerint ennyi év után már én sem állítanám vissza, több jogi és mindenféle herce - hurcát okozna, haszna meg szinte semmi.
Helyette megfelelő a tényleges életfogytiglan, de akkor az tartson tényleg az elkövető élete végéig.
Csak már utóbb jogvédőék azt is feszegetni kezdték.
Hakapeszi
1. Tételezzük fel, hogy a szabadság vesztésnek sincs elrettentő ereje. Igen ám, de legalább szankcionál, ahogy a halálbüntetés is, csak ez utóbbi milyen áron… Erre vonatkoznak a további érvek – legalábbis egy részük.
2. Te magad is írod, hogy a siralomházban való üldögélés jelent szenvedést nem a kivégzés pillanata…
3. Már az előbb is kijelentettem, hogy semmisnek tekinthetjük ezt az érvemet. Meggyőzött az előtted szóló.
4. Nem az jelenti a problémát, hogy nem lehetne rá embert találni. :D Az érvelésem sem erről szól. Hú, mennyit lehetne…
5. A büntetés céljairól és hatásairól írtam/tunk. Olvasd vissza, kérlek.
6-7. Nem kommentálom.
válasza:Hakapeszi, inkább a Japán minta az, ami kínzással jár, ott nem derül ki, hogy mikor kerül sorra a kivégzés. A rabok többsége beleőrül, mielőtt kivégeznék őket. Csak kérdés az, hogy a te beteg perverzióidon kívül mi értelme van ennek.
-Szigorúan ateista gondolkodás szerint ha meghal valaki, akkor onnantól kezdve ő nem létezik, vagy mintha soha nem is létezett volna. Mi értelme van egy nem létező személyt, vagy egy darab húst megbüntetni? Semmi.
-Szigorúan vallásos szempontból minimum a purgatóriumra, de a pokolra is kerülhet az, aki ilyet tesz, esetleg alacsonyabb kasztban újjászületik. Ezekhez képest hol van az, hogy a siralomházban kicsit izgul? Sehol.
A halálbüntetés nem büntetés, de ez már ki lett tárgyalva. Maga a halálbüntetés és a büntetésvégrehajtás is becsapós név, mert nem a büntetés az elsődleges célja, hanem a társadalom védelme. A halálbüntetés vs életfogytiglan vitában ez a kérdés lényegtelen, mert ugyanúgy nem kerül vissza a társadalomba.
válasza:"A halálbüntetés nem okoz fájdalmat, szenvedést a bűnöző számára, ellenben az élete végéig tartó céltalan, kilátástalan, reményt vesztett vegetációval."
"kényszermunka növeli a szenvedést"
"Mennyiben tartozik a halálbüntetés a fejlett világ értékrendjéhez?"
Fejlett világ értékrendjáben a bűnözőt nem büntetni próbálják és szenvedést okozni neki, hanem ha rehabilitálható, akkor azt, ha pedig nem, akkor elválasztani a társadalomtól. Az elrettentő erőt pedig a jó felderítési ráta biztosítja. Ha kicsi eséllyel lehet megúszni egy bűntettet, akkor kisebb, szenvedést nem okozó ítéletek mellett is távol tartja a potenciális bűnözőket.
Ha viszont az elrettentő erőt a büntetés kegyetlenségére, szenvedésre alapozzák, akkor tök mindegy, hogy az csak kényszermunka vagy halál, a bűnözők csak erőszakosabban próbálják majd elkerülni a büntetést.
válasza:10-es vagyok. Csak egy dologra reagálnék, aztán többet, nem mert már leírtam a véleményemet és nem akarok összekeveredni a többi válasszal kibogozhatatlanul.
Az igazságszolgáltatásnak szerintem kettő feladata van:
1) Megvédeni a társadalmat (neveléssel vagy eltávolítással)
2) kielégíteni az igazságérzetet
Én értem, hogy rosszabb akár csak egy órán keresztül kínozni egy embert mint megölni (hiszen az csak pár pillanatig tart ideális esetben), de olyan a természetünk, hogy azonnal halálukat akarjuk. Bármelyik börtönbüntetésről szóló cikk kommentszekciójában megbizonyosodhatsz róla, hogy mindig keveslik a büntit bármennyit is kap az elkövető. Szóval szerintem egyedül a halálbüntetés elégítené ki a végtelen bosszúszomjat.
válasza:"kielégíteni az igazságérzetet"
Ezt honnan vetted? Lehet, hogy az ókori barbár társadalmakban ez teljesen normális vérszomjasnak és bosszúszomjasnak lenni, de egy 21. századi európai országként célszerűbb lenne már annyi gerincet növeszteni, hogy elvetjük ezt az értékrendet. Főleg úgy, hogy ez a nézet nem hogy segít, hanem csak a mi kárunkra megy.
#19
Az előbb elkezdtem írni egy tartalmas választ, de nem... azért ide hadd ne kelljen már lemenni.
Ha szerinted az össztársadalmi felhördülés, amely retorziót kíván mondjuk egy brutális gyilkosság ürügyén barbár dolog és ki lehet nőni, akkor én meg erről nem vagyok hajlandó vitatkozni.
Távol álljon tőlem, hogy bármi rosszat kívánjak neked, de komolyan el tudod te azt képzelni, hogy ha pl. a szeretteidet nagyon durván bántalmazzák, akkor te hideg fejjel nem kívánod őket a halálba, vagy legalábbis nem akarnád a bűnhődésüket, hanem csak és kizárólag igazságszolgáltatást emlegetsz. És remélem nem gondolod, hogy az indulatok megmaradnak az egyén szintjén, bár kétségtelen, hogy tompulnak attól távolodva.
Az már teljesen más kérdés, hogy szabad-e érvényre juttatni a személyes bosszút... nyilván nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!